Billy Hargrove Hálójában

Star Court Pláza

A csapat indulásra kész.
A gyerekek már elindultak bringáikkal, hogy időben odaérjenek. Nancy, Jonathan és Robin is beszállt Steve autójába indulásra készen.
Mink is beszálltunk a kék Camaro-ba.
Eddie hátra ült én pedig az anyósülésre Billy mellé.
Steve elindult kocsijával majd Billy is követte.
Hargrove keze egész úton a combomon pihent, Eddie feszengett Billy jelenléte miatt, bár Eddie jelenléte sem tetszett Billy-nek de ki kellett bírniuk.
A Star Court plázához értünk ahol Steve csapatának útja és a mi utunk külön vált. Steve csapata a pláza hátsó feléhez tartott míg nekünk elő volt dolgunk.
Már rég csukva volt a pláza ilyenkor ezért az egész hely üres volt, ahogy a parkoló is. Csupán csak a gyerekek biciklije állt a bejárat előtt, ebből tudtuk, hogy ők már itt vannak.
Kiszálltunk az autóból majd elkezdtük munkánkat.
Három állványt kellett felállítanunk a parkoló három pontján, amikre hangfalak voltak felszerelve, az összeset egy pontra kellett összekapcsolni, hogy egyszerre tudjuk őket beindítani ha kell.
A jelzés amire várnunk kellett egy autó duda hangja volt, Steve autójáé.
Egy kettő készen is lettünk mindennel, már csak várnunk kellett, leültünk egymás mellé mind a hárman, én középre.
- Nagyon vigyázzatok magatokra - fordultam egyik fiútól a másikhoz, majd megfogtam kezeiket.
Eddie elmosolyodott, Billy pedig jobban megszorította a kezem.
- Nagyon szeretlek Becky.. - mondta Billy majd felemelte a kezem és egy puszit nyomott rá.
Könnybe lábadtak szemeim és már mondtam volna viszonzott érzéseim mire meghallottuk a várva várt autó duda hangját.
Mind a hárman felkaptuk fejünket és Eddie már nyomta is meg a gombot, amivel hangos sípolást eredményezett a három felszerelt hangfalból.
Mind a hárman fülünkhöz kaptuk kezeinket az erős sípoló hang hatására.
Nem telt el pár másodperc mire a föld egy picit rezegni kezdett, és egy bazi nagy fekete pókszerű valami közeledett irányunkba.
A sípolás még most is tartott pont ezért, hogy odahívjuk.
- ÚRISTEN! - kiáltott fel Eddie a lény láttára, bár kiabálását a hang miatt alig lehetett hallani.
- Bassza meg - állt fel Billy.
A lény már nagyon közel volt, annyira közel, hogy szétszedte az első hangfalt amit felállítottunk és a másik felé közeledett.
- Ez nem lesz így jó! - kiáltottam tudva, ha ledönti ezt is a harmadik jön, aztán már nem lesz mivel itt tartanunk.
A lény a második hangfalat is ledöntötte, és a harmadik felé közeledett. Tudtuk, hogy még le kell foglalnunk csinálnunk kellett valamit, mire Billy cselekedett is.
A lény már a majdnem elérte a harmadikat is mire Billy Eddie-hez fordult.
- Vigyázz rá... - szólt Eddie-hez majd elengedte kezem és autójának irányába futott.
- Billy! BILLY! MIT CSINÁLSZ?? - kiabáltam utána torkom szakadtából.
Billy beült autójába, a lény épp ekkor borította le a harmadik hangfalat is ezért csend lett.
Billy nem habozott lehúzta ablakait, majd erősen bömböltetni kezdte zenéjét, és körözni kezdett a parkolóban autójával ezzel elterelve a lény figyelmét.
- BILLY!! - kiáltottam utána még egyszer torkom szakadtából könnyek közepette.
Futottam volna utána mire Eddie megfogott.
A földre rogytam, tudtam, hogy ezzel nagy veszélybe sodorja magát.
Nagyon aggódtam érte, közben még mindig a figyelmét akartam felkelteni, hogy fejezze be nem ér ennyit, de nem is csodálkozom, hogy a hangos zene mellett nem hallotta hangomat.
Csak úgy suhant a hatalmas üres parkolóban zenéjét bömböltetve autójából.
A lény egyre idegesebb lett, hisz próbálta elkapni, de nem ment neki.
Eközben Eddie elengedett és próbálta összeszerelni a már megsérült hangfalakat, hogy el tudja terelni Billy irányából a szörnyet.
Összeszedtem magam és én is segíteni kezdtem Eddie-nek, fél szemem még így is Billy-n volt mert féltettem.
- Nem megy! A picsába miért nem megy?? - kiabálta Eddie miközben mindent megtett annak érdekében, hogy legalább az egyiket helyre hozza.
Felnéztem Eddie próbálkozásából és Billy-re pillantottam aki még mindig autójával körözött.
A lény épp ekkor találta el egyik végtagjával Billy autóját ezzel felborítva őt. A szívem összeszűkült ennek láttára, levegőt alig kaptam.
- BILLY!!! - kiáltottam torkom szakadtából nagy fájdalom közepette.
Eddie ekkor kapta fel a fejét, épp futottam volna Billy felborult autójának irányába amiből még mindig üvöltött a zene mikor Eddie megfogott.
Ekkor a lény még egy csapást mért felülről az autóra, amivel a zene is elhallgatott.
- NEEEE! - fakadtam ki sírásom közepette - BILLY!!! - bőgtem tovább hangosan.
Odafutottam volna az autóhoz de Eddie nem engedte.
- Rebecca még túl veszélyes! - szólt rám Eddie.
Ekkor feladtam a próbálkozást és térdeimre estem sírva.
Eddie még mindig kezeiben tartott.
Egy hangos robbanás szerű hang jött a pláza mögül mire a lény elindult arra.
Kaptam az alkalmon és kiszabadítottam magam Eddie karjai közül és már szaladtam is Billy autója felé.
- Rebecca! - kiáltott utánam még egyszer Eddie miközben futott ő is utánam.
Nem törődtem vele, olyan gyorsan szedtem a lábam ahogy csak tudtam.
A könnyeimtől alig láttam valamit, mikor odaértem próbáltam kinyitni a felborult autó ajtaját, hogy kiszedhessük Billy-t ám ez nem sikerült, ekkor már Eddie is ott volt mellettem.
- Az ablakon át kell kihúznunk - szólt Eddie és már intézkedett is, kikapcsolta Billy övét majd nagy nehezen kiszedte az autóból és a földre fektette.
A lábaimra helyeztem Billy fejét még mindig sírtam, a fiú még mindig nem mutatott semmi élet jelet.
- Billy kérlek ne hagyj itt... - nyögtem ki bőgés közbe - megígérted... Billy... kérlek...
Ráborultam a fiú mellkasára mire az halkan nyögött egyet. Felkaptam a fejem.
- Billy? Billy! - megfogtam két kezemmel arcát.
- Becky... - nyögte ki halkan mire én még jobban sírni kezdtem az örömtől, hogy túl élte.
Egy csókot nyomtam a fiú arcára.
- Majdnem elveszítettelek... korházba kell vigyünk... - ezzel a lendülettel Eddie-re néztem aki már kereste is, mivel vigyük el odáig, nem sok szerencsével.
Eddie már rázta a fejét, hogy nem talál semmit ami erre alkalmas lenne.
- Nem! Nem hagyhatjuk itt! Meg fog halni ha itt hagyjuk! - bőgtem fel megint Billy arcát simogatva.
A szívem szakadt meg ha arra gondoltam, hogy elveszítem őt.
Körülnéztem én is hátha észreveszek valamit amit Eddie nem, de én sem jártam sok szerencsével, ezért csak még hangosabban sírni kezdtem.
- Szeretlek Rebecca... - halkult el Billy hangja.
- Billy! Ne merj itt hagyni! Hallod! Ne merj itt hagyni! - kiabáltam rá ám választ nem kaptam.
Ekkor hallottuk meg Steve kocsijának hangját akik rögtön irányunkba siettek.
Az autóban csak Steve és Nancy ült, jelenleg nem is érdekelt, hogy hol vannak a többiek.
Kipattantak és Steve és Eddie már szó nélkül rakták is be Billy-t az autóba majd beültem én is Billy elfektetett teste mellé, még mindig azon aggódva, hogy túlélje.
Steve olyan gyorsan hajtott a kórház irányába mint még soha, szerencsére nem is volt nagyon messze ezért egy kettő ott voltunk.
Billy még mindig nem adott életjelet, Nancy kiszállt az autóból és már hívta is a segítséget Billy számára.
Egy kettő kint is voltak érte, egy hordágyra fektették és elkezdték befele tolni, végig mellette maradtam, Eddie pedig a nyomomban volt.
A műtő felé tolták Billy-t mire odaértünk és engem megállítottak az ajtó előtt, hisz oda nem mehettem utána.
Gyomorgörcs és sírás közepette vártam az orvosra a műtő előtt Eddie vigasztalása mellett, hogy fel e épül Billy.