A magyar csoda - G.R.

1.1K 25 5
                                    


2021. Augusztus 1.

Még fel sem keltem, amikor megszólalt a telefonom valahol a lakásban. A szokásos Lady Gaga szám helyett, most a számomra legfontosabb csengőhang szólalt meg. Amint meghallottam Robbie Williams hangját, ahogy a "Love Supreme" című számát énekli, valami megmagyarázhatatlan boldogság fogott el, hiszen életem értelme telefonál.

- Hanni! Gyere! Hív a herceged!!! Vagy ha nem jössz, akkor felveszem én! - üvöltött a legjobb barátnőm.
- Felőlem felveheted. Úgy sem tudsz vele beszélni. Egy szót nem tudsz angolul, nemhogy beszélni vele. Ugye igazam van, Petra? - álltam meg mellette a telefont most már a kezemben tartva. Erre persze Petra csak egy grimaszos mosolyt villantott, majd visszament a konyhába.

- Sziaa! Merre vagy most? - váltottam rögtön angol nyelvre.
- Szia, Hanni! Most indulok a hotelből Minden rendben, jó volt a reggeli is.
- Naa, ennek örülök. Mikor tudunk találkozni?
- Elmegyek érted és akkor együtt kimegyünk a pályára. - hallottam a hangján, hogy olyan mint egy kisfiú, aki borzasztóan izgul.

Már több mint hat éve ismerem Georgeot. Véletlenül találkoztunk Londonban, amikor ott nyaraltam még a szüleimmel. Ő pedig akkor pont ott volt. Egyikünk sem tartózkodott ott sokáig, de akkor Facebookon felvettük a kapcsolatot. Igaz, az elején nagyon nehéz volt a kommunikáció, mert ő csak angolul beszélt, én pedig kezdő angolosként alig tudtam pár mondatot összehozni. De aztán én tanultam, George pedig nagyon sokat segített benne. Aztán lassan kialakult köztünk a több mint barátság. Egy ideig egyikünk sem akarta bevallani, mert ő félt, hogy nekem sok az ha ő folyton utazik. Én még féltem, hogy én a kis egyszerű magyar lány kevés vagyok egy akkor még csak feltörekvő autóversenyző mellé. De ezt azóta megbeszéltük és bizton mondhatom hogy amióta a pontosabban már több mint 3 éve hogy együtt vagyunk, azóta mindent meg tudunk beszélni és ahova csak tudok, megyek velük a helyszínekre.
Sajnos nem mindig tudok menni, mert egyetemre járok, média tanulmányi területen.
- Rendben. Akkor fél óra múlva jó lesz?
- Hogyne. Ott leszek! Puszi! - köszönt el. Én pedig roham tempóban készültem el.

Fél óra múlva tényleg dudált valaki a társasház előtt. Én pedig rögtön az ablakhoz siettem, ahol megláttam a ház előtt parkoló szürke Mercedest. Itt van!
- Szia Petra! Majd jövök. - búcsúztam el, majd a választ meg sem várva rohantam le a lépcsőn. Három hete nem láttam a barátomat, szóval minél előbb le akartam érni hozzá.
A főajtót kilökve magam előtt George karjaiba futottam, aki a szokása szerint a kocsijának dőlve várt rám.
- Hát itt vagy! - motyogtam az ölelésébe burkolózva.
- Itt. - jelentette ki egy nagy mosollyal az arcán, majd kicsit eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni - És most már teljesen nyugodt vagyok, mert tudom hogy ha te ott vagy, akkor minden rendben lesz velem. - ez a vallomás egyszerűen jobb volt mintha egy átlagos "szeretlek" szöveget mondott volna. A mondatától meghatottan mosolyogva vettem szemügyre a karakteres arcát, a gyönyörű és nagy kék szemét és a hatalmas szempilláit. Egyszerűen imádom ezt a srácot!
- Olyan aranyos vagy! - simítottam végig az arcán, majd közel hajolva megcsókoltam.
- Te jobban! - vigyorgott, miután elvált tőlem. - Mehetünk?
- Persze. - bólogattam. Majd vigyorogva figyeltem, ahogy a brit srác elém sietett és kinyitotta nekem az ajtót, majd amint beültem, ő is beült a saját helyére. Indulás a pályára!

Még a beléptető kapu közelében sem jártunk, amikor egy csapat rajongó elállta az utunkat. George leengedte az ablakot és türelmesen írt alá mindenkinek mindent. Én közben arra lettem figyelmes, hogy valaki kopog az én ablakomnál. Egy anyuka és a lánya voltak.
- Sziasztok! - mosolyogtam.
- Szia! A kislányom és én szeretnénk egy közös képet veled. A lányomnak te vagy a példaképe. - magyarázta az anyuka magyarul.
- Ennek nagyon örülök. És természetesen lehet kép. - nagyon meglepett hogy velem szeretnének közös képet. Őszintén szólva nem gondoltam, hogy bárki úgy igazán rám is kíváncsi és nem csak a Forma 1 pilóta barátnőjére.
- Köszönjük! Én nagyon örülök hogy találkoztunk. Nagyon csodálom a munkádat. És hogy ennyire jól kezelsz minden helyzetet. Sokkal jobb vagy, mint a magyar sztárok! - jelentette ki a kislány.
- Nagyon kedves tőled! - válaszoltam meghatottan. Milyen kis aranyos!

Az F1 világa - novelláskötet Where stories live. Discover now