Az F1 világa - novelláskötet

Érzések - D.R.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Drága olvasóim először is nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Pihenjetek sokat!! 🤗❤️❤️

Másodszor: drága feketeafonya.
Remélem tetszik majd ez a kis történet! ❤️❤️❤️

Mindenki olvassa majd el azt is, amit a sztori után írok! Köszönöm! :)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

2017. December

Reggel öt óra óta fent vagyok és próbálok mindent elintézni, amit mára kiutalt a főnököm. Nem is értem, miért mondja rá mindenki, hogy olyan jó fej, meg minden. Jó fej, vidám, kedves, stb.. mi van? Velem valahogy nem igazán volt ilyen. Sőt! Sokszor mogorva vagy visszautasító. Oké, talán legutóbb annyira nem volt bunkó, de biztos vagyok benne, hogy csak engem tüntet ki ilyen viselkedéssel. Viszont mégsem rúgatott még ki. Szóval nem értem...

Eközben elkezdett csörögni a telefonom.
"Seggfej" - írta ki a hívófelet. Eh..

- Szia! Mond!
- Hello! Olyan kérdésem lenne, hogy ma bejössz el a pályára?
- Igen. Megyek. Lesz interjú és felvétel is. Majd a verseny után.
- Oké. Akkor majd beszélünk. - és letette.

Inkább felhívtam drága legjobb barátomat.
- Szia Max!
- Jó reggelt, Hope! Hogy vagy?
- Egész jól. És te?
- Minden oké. Kicsit izgulok a verseny miatt. De meg vagyok. Vele beszéltél ma már?
- Igen. Az előbb hívott. Azt mondta, hogy majd beszélni akar velem. De hogy miről?
- Majd kiderül. De szerintem legyél pozitív. Úgy érzem ma valami jóra fordul.
- Te tudsz valamit! Azonnal mond el!!
- Dehogy mondom. Majd megtudod! Na, szia drága! Pusz!
- Mi a fene? - motyogtam magamnak miután letette.

Gyorsan összepakoltam mindent es felvettem egy Red Bullos csapatpólót is. Majd lementem a hotel alaksorába a bérelt autómhoz. Igen, van bérelt autóm. Mivel a Red Bull csapat egyik pilótájának vagyok a személyi asszisztense, így a vezetőség megengedte nekem a saját autót, hogy könnyebben közlekedjek.

Lassan sétáltam a motorhome irányába, nem akartam sietni, hiszen gondolkodni akartam. Vajon mit akarhat?

- Szia Hope! Minden oké?
- Szia Lewis! Persze. Csak fáradt vagyok. - mosolyogtam rá.
- Akkor megnyugodtam. Egyébként boldog karácsonyt!
- Köszönöm, neked is! - intettem utána. Bírom, hogy a pilóták velünk sem ellenségesek, pedig másik csapathoz tartozunk.

- Hello mindenkinek! - köszöntem általánosan a szerelőknek is. Akik közül többen válaszoltak vagy visszaintettek.
Majd ezután sétáltam az irodámba, ahol az asztalon egy csomag várt. Ezt még ki rakta ide??

"Kedves Hope!
Ebéd után szeretnék veled beszélni. Találkozzunk a pihenőmben délután 1 órakor.
Daniel"

Hm? Ezt most nem értem...
Eközben kinyitottam a dobozt, amikor egy kis bonbonos doboz volt. Imádom a banános bonbont!!

Ebéd után fura érzésekkel, de elindultam Daniel pihenője felé. Lassan kopogtam be, majd amikor meghallottam, hogy gyere még jobban izgulni kezdtem.
- Szia!
- Szia Hope!  Örülök, hogy itt vagy. Gyere ülj le mondani szeretnék valamit. - mutatott maga mellé a kanapéra.
- Igen?
- Szóval... Gondolom feltűnt, sőt gondolom nagyon rosszul esett, hogy annyira bunkó voltam veled eddig. Rettenetesen sajnálom. Nem kellett volna így viselkednek. És emiatt tartozom egy magyarázattal is.
Nekem volt egy barátnőm még azelőtt, hogy te ide kerültél volna. Ő volt a mindenem és nagyon szerettem. Ő viszont megcsalt. Ez az előtt volt, mielőtt jöttél. És amikor megtudtam, hogy jössz gondoltam majd jobb lesz. De nem lett, mert nagyon hasonlítasz arra lányra. Én pedig voltam annyira hülye és gyerekes, hogy emiatt rögtön utalni kezdtelek. Erre sajnos nincs semmijen mentségem. Borzasztóan sajnálom, hogy így viselkedtem veled és nem akartalak megismerni. Igazán köszönöm, hogy ennek ellenére te elviseltél és maradtál. Mostanra pedig rájöttem, hogy nem ragadhatok le egy dolognál. Már jóval ezelőtt tovább kellett volna lépnem. Sőt! Nem tudom meg tudsz-e bocsátani. Ha igen azt nagyon köszönöm, ha nem persze azt is megértem. Megérdemlem.
- Hú.. hirtelen nem is tudom, hogy mit mondjak. Köszönöm, hogy ennyire őszinte vagy velem. Igaz, hogy eléggé sok idő volt, mire kiderült, de legalább kiderült. Azt hiszem majdnem teljesen még tudok bocsátani, de idő kell nekem is amíg változtatni tudok.
- Köszönöm. - nézett a szemembe először kedvesen Daniel.
- Ha gondolod, akkor esetleg egy vacsora keréken belül újra kezdhetnénk az egészet. - vetettem fel. Ő pedig vette az ötletet és a kezét felém nyújtotta.
- Szia! Daniel Ricciardo vagyok. Örülök, hogy megismerhetem az új aszisztensemet.
- Szia! Hope Green vagyok. Örülök, hogy megismerhetem a világhírű ausztrál pilóta igazi oldalát. - és kezetráztunk.

Hogy ezután mi következik vagy hova jut el ez az új kezdet, azt még én sem tudom. De reményeim szerint egy sokkal vidámabb és nyugodtabb százon vár rám.

Pár nap múlva itthon díszítettem a saját karácsonyfámat, amikor egy értesítés jött, hogy valaki üzent.
Daniel:
"Boldog karácsonyt és szép ünnepeket! A gyárban találkozunk szünet után. Már várom. :)"

Kis karácsonyi meglepetés. Nem gondoltam volna, hogy ez a karácsonyom sokkal jobban fog telni, de miután Daniel és én meg tudtuk beszélni a dolgokat, sokkal jobb lett minden és mindenki kedve is.

Vége

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Még egy fontos dolog! Továbbra is lehet kérni részt pilótákkal...

Esetleg szívesen írok. Pl
George Russell
vagy
Charles Leclerc
vagy
Pierre Gasly
vagy
Oscar Piastri
főszereplésével történetet.
Ha bárkit érdekel valamelyik nyugodtan Kommenteljen! :)
❤️

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~