Az F1 világa - novelláskötet

Különös ismerkedés - M. V.

Annak ellenére, hogy kint még fel sem kelt a nap, én már a hotel edzőterme felé tartottam. Még a pihenést sem vagyok képes kihasználni. Károly, a főnököm úgy küldött el egy három hetes tavaszi szabadságra, mert már elege volt, hogy évek óta csak toltam magam előtt a rengeteg szabadnapot. De hát mit tehettem volna? Ahhoz, hogy valaki mindennel képben legyen és mindig a legjobb sztorikat találja meg, fel kell adnia a szabadidejét. Ez az újságírás alapja. Nekem pedig mindennél fontosabb a munkám, ami természetesen az újságírás.

Itt ebben a gyönyörű budapesti hotelben szerencsére minden adott, hogy ne essek ki a formámból, sőt mivel rengeteg sztár jár ide, még egy jó történet is kerülhet elém. Ahogy mondani szokták: „ A téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte."

A folyosón sétálva tűnt csak fel, hogy egy lelket nem láttam eddig. Sőt a recepciónál is csak az éjszakai ügyeletes nézegetett unottan egy újságot. Majd amikor meglátott kissé dühös fejjel nézett rám, majd megszólított:

- Elnézést hölgyem! Merre megy?

- Jó reggelt. Csak a konditerembe megyek. Remélem nem gond – válaszoltam, miközben figyeltem a fiatal nő arcát, ami egyre érdekesebb érzéseket tükrözött.

- Mi van ma reggel? Mindenki ilyen korai? – kezdett el morogni. Én viszont nem tudtam eldönteni, hogy ezt most nekem mondta vagy csak hangosan gondolkodik.

- Elnézést, ezt hogy érti?

- Nem maga az első ma reggel, aki ilyen korai.

- Értem. – bólintottam, majd sietve elhagytam a hall területét.

Ezután célirányosan fordultam be a megfelelő folyosón és megkerestem a kondi ajtaját. Ahol viszont nem voltam egyedül. Egy magas, szőkés-barna hajú férfi pakolt súlyokat a terem másik végében, viszont megzavartam a tevékenységét, mert amikor kinyílt az ajtó, felnézett. Pár másodpercig furán méregettük a másikat, de aztán ő újra a súlyokra koncentrált, én pedig kerestem egy megfelelő szőnyeget a nyújtógyakorlatokhoz.

A nyújtás közben jöttem rá, hogy a recepciós lány a szőke férfira gondolhatott, amikor azt emlegette, hogy nem én vagyok az egyetlen korai. De vajon ki lehet ez a férfi? Nem hiszem, hogy híres, mert akkor minden bizonnyal ismerném. De akkor mégis mit csinál itt ilyen korán reggel, ráadásul egyedül. Az ajtócsapódásból kiindulva viszont nem is fogom most megtudni, mert a férfi elhagyta a helyiséget. Közben abbahagytam a nyújtást és próbáltam újrakötni a copfot a hajamból, de nem nagyon sikerült.

Miután visszamentem a szobába és rendbe tettem magam egy zuhanyzással és egy hajmosással. Így frissen és üdén indultam el a hotel éttermébe, hogy egyek valami könnyű reggelit.

- Jó reggelt! – köszöntem mosolyogva az étterem előtt álló pincérnőnek.

- Szép jó reggelt! Kérhetek egy szobaszámot? – mosolygott kedvesen az idősebb hölgy.

- Természetesen. 508. – mutattam fel a szobakulcsot. A hölgy pedig bólintva felírta.

- Köszönöm! Jó étvágyat! – mosolygott, én pedig egy viszonzás után indultam el a svédasztalhoz, ami ismét roskadásig tele volt ételekkel.

Egy tányér tojásrántottával és egy pohár narancslével ültem le a kétszemélyes asztalhoz. Melynek közepén rengeteg programajánló prospektus feküdt. Leülve el is kezdtem őket nézegetni. Közös darts, tekézés, városnézés, sőt még sétahajózás is olvasható rajtuk. Sétahajózás. Ez jó lesz mára! Nem is kell messze menni, hiszen a hotel a Duna mellett van közvetlenül, szóval a hajó sem lehet távol.