Az F1 világa - novelláskötet

Kutyás randi - C.L.

- Greta! Üzeneted jött! Tuti, a kutyás srác írt! - kiabált be a fürdőszobába a húgom.
- Pillanat és megyek. Köszi, hogy szóltál - válaszoltam gyorsan, miközben a kontaktlencsémet próbáltam a szememre tenni.
Ahogy ez a művelet sikerült, már siettem is vissza a szobába, ahol a telefonomat hagytam. De még mielőtt megnéztem volna bármit is, valami eszembe jutott.
- Emily! Mit kerestél a szobámban? - kiabáltam, miközben a szobája felé haladtam.
- Csak kölcsönvettem az egyik haspólódat. Te úgy sem hordod egyiket sem.
- Aha. Egyébként van olyan, amit szoktam hordani. Melyiket hoztad át?
- Ezt - mutatott fel egy rózsaszín pólót.
- Oké, ezt oda is adom neked szívesen. Én ezt már úgy sem hordom egy ideje.
- Ó, jee! Köszi, te vagy a legjobb! - ugrott fel örömében. - Jaj, nézted az üzenetet?
- Még nem. Most fogom megnézni. Már megyek is - fordultam ki a szobájából.

A telefonom azóta is ott várt rám, ahova ledobtam, amikor elindultam a fürdő szobába.

"Szia Greta! Akkor ma 3 órakor a parkban találkozhatnánk, ha neked is jó az időpont."
"Szia Charles! Én benne vagyok. Ott találkozunk. A szokásos pad jó lesz?"

Ahogy elküldtem a választ, egy perc nem telt el érkezett a következő üzenet.
"Persze a szokásos pad jó lesz. Hogy nyugodtan Pufit is, én is viszem Leot. ;)"
"Okés. :)"
Pufi és Leo. Pufi az én kutyám, míg Leo Charles kutyusa. Mindketten apró termetűek és játékosak, szóval nagyon jól megértik egymást. Így amíg ők játszanak, addig mi nagyon sokat tudunk beszélgetni Charles-lal.
Charles, az első srác akivel normálisan tudtam ismerkedni a társkereső oldalon. Talán már én is kezdtem feladni, hogy az ilyen alkalmazásokon nincs senki, aki normális, amikor valaki, akkor még ismeretlen rám írt. Életemben nem láttam még ilyen első üzenetet ismerkedésnél és pont ez tetszett meg.
"Szia! Láttam a profilod alapján van kutyusod és azért írok, hogy ha esetleg lenne kedved, akkor valamikor sétáltathatnánk közösen. Nekem is van egy hasonló kutyám. Kérlek ne nézz furának, csak gondoltam hátha érdekel. Várom a válaszodat."

Én már ekkor eldöntöttem, hogy adok neki esélyt. Persze azért még utána csak üzenetben beszélgettünk pár hétig. Végül eljött a kutyás randi napja. Nagyon jól éreztem magam aznap. És Charles nagyon kedves volt és nagyon jól esett, hogy hozott nekem virágot is. A kutyusok is gyorsan megtalálták a közös hangot. Szóval minden jól alakult.
Viszont ez már hónapokkal ezelőtt volt. Azóta kettőnk kapcsolata csak erősödött. Rengeteget járunk a parkba közösen a kutyákkal, de az utóbbi időben olyan is volt már, hogy csak kettesben mentünk valahova. Például moziba, vagy színházba.
Ahogy egyre jobban megismertük egymást, úgy derült ki, hogy nagyon hasonlóan gondolkodunk, nagyon hasonló az értékrendünk. Közben persze volt, hogy valamiben nem értettünk egyet, de azt is még tudtuk beszélni.
Így alakult aztán, hogy egy hónappal azután, hogy megismertem még mindig az életem része és egyre jobban kötődök hozzá.
Kellett ahhoz is idő, hogy bevalljam magamnak, aztán a húgomnak, hogy beleszerettem ebbe a srácba. De neki még nem mertem elmondani. Talán majd valamikor hamarosan.
De abban viszont biztos vagyok, hogy szeretnék vele komoly kapcsolatot, szeretném vele folytatni.
Egyszerűen elvarázsolt. Ahogy lassan próbált megismerni, ahogy lassan engedte, hogy megismerjem őt. És nem csak a belső értékei hihetetlenek, hanem külsőre is jól néz ki. Jóképű, magas, erős és a sötét haja valahogy mindig tökéletesen áll, az időjárástól függetlenül. A mosolya pedig valami elképesztő, attól függ mit mond változik a hangsúlya és a mosolya is.

Na de, elég volt az álmodozásból mert a végén még el fogok késni..
- Pufi! Gyere, megyünk sétálni! - szóltam a kutyámnak, aki a séta szót meghallva elkezdett rohanni felém. A kis tappancsai csak úgy csattogtak a járólapon. - Igen, igen. Mindjárt indulunk - simogattam meg a fejét.

Vidáman és izgatottan nyitottam ki a bejárati ajtót, majd körbe sem nézve tettem magam után. Aztán pár lépés alatt már a kapunál álltam,  kinyitottam, majd amikor kiléptem a kapun Pufival, akkor lefagytam. Charles ott állt velem szemben, annak ellenére, hogy a parkba beszéltük meg a találkozót.
- Sziaa! Hát te hogyhogy itt vagy?
- Sziaa szépségem! Gondoltam megleplek, hogy itt várlak meg.
- Hát meglepődtem, de nagyon örülök neked - jelentettem ki és közben nem tudtam abbahagyni a vigyorgást. De ő is hasonlóan hozzám vigyorgott, csak ő a meglepettségemen.
- Mehetünk?
- Persze. Úgy látom, hogy Leo és Pufi is már menni akarnak.

Elsétáltunk közösen a parkba, aztán órákig beszélgettünk, nevettünk, és oda rendeltünk kaját. Hihetetlenül jól éreztem magam. Charles egy fantasztikus ember és nagyon sokat jelent nekem.

Már kezdett lemenni a nap, amikor hirtelen megszólalt.
- Nézd milyen szép most az ég! Sokkal több színe van, mint napközben - mutatott a naplemente irányába.
- Tényleg gyönyörű! - ámultam, amikor megláttam, hogy az ég sárga, piros, és lilás-kékes árnyalatokban pompázott.
- Greta, kérdezhetek valamit? - nézett rám csillogó szemekkel, de éreztem, hogy valami fontosat szeretne kérdezni.
- Igen? Mond csak - biztattam.
- Már régóta szeretném megkérdezni. És arra gondoltam, hogy ez a naplemente tökéletes háttér hozzá. Szóval.. fú, pedig általában határozott vagyok. Greta, lennél a barátnőm?
- Én.. - hirtelen azt éreztem, hogy elment a hangom, de aztán erőt vettem magamon és mosolyogva kimondtam a választ - Igen. Nagyon szívesen leszek a barátnőd!

Abban a pillanatban, ahogy kimondtam, Charles arca még annál is jobban felderült mint, amennyire addig mosolygott, majd odahajolt hozzám és finoman megcsókolt.
Közben a két kutyus is érezte, hogy van valami a levegőben, mert a lábunknál ugrálva néztek minket.
Mit is mondhatnék az ilyen esetekben? Valami olyasmit, hogy imádom a kutyás randikat, a kutyás pasikat, de azok közül is csak egyet igazán, aki a barátom.