Bandák csatája

2. Fejezet

Hétfő van. Iskola. Egyikünknek sem a kedvenc időtöltése, de muszáj néha napján azért megjelennünk. Ezeket a napokat pedig arra használjuk a tanulás helyett, hogy tagokat keressünk. Midoriya, Uraraka és Todoroki iskola után egy párbajt szerveznek az iskolához közeli parkolóban. Kissé eldugott helyen van, így nem zavar majd senkit, ha minden a terv szerint alakul.
- Elterjedtek a hírek? - kérdeztem Midoriya-tól, aki az én jobb kezem volt.
- Igen, minden olyan ember tud róla, aki esélyes lehet. Nézőkből is sok lesz és elvileg külsősök is lesznek.
- Szuper! Remélem minél többen eljönnek és amit még inkább szeretnék, ha potenciális jelöltek is feltűnnének.
- Ne aggódj annyit [Y/N], biztosan lesznek majd! - mosolygott rám a fiú.
Letudtuk az órákat. Nekem még akadt egy két elintéznivalóm, ezért a párbaj lebonyolítását a többiekre hagytam.
- Megpróbálok időben visszaérni.
- Rendben, bízd ránk a dolgokat.
Felültem a motorra és elindultam a belváros felé. Le kellett bonyolítanom egy-két üzletet a bolt pult alatti készleteit illetően. Egész hamar sikerült lerendeznem a dolgot, kipakoltam az árut és igyekeztem vissza a többiekhez.
Midoriya-nak igaza volt, nagyon sokan eljöttek. A ringben éppen egy idősebb küzdött egy nála sokkal fiatalabb, gyengébb ellenféllel. Amit nem tudtam soha szó nélkül hagyni, az a sportszerűtlenség. Elindultam a küzdőtér felé. Az erősebbik éppen egy ütést akart bevinni a másiknak, közben pedig elkaptam a karját és visszarántottam.
- Hééé! Mi a faszt képzelsz? - rivallt rám.
A másik dolog, amit nem voltam képes eltűrni, az a tiszteletlenség. Lendületből hasba térdeltem a srácot, aki összegörnyedve fogott padlót.
- Először is, több tiszteletet. Másodszor, keménynek érzed magad ettől? Hogy egy nálad sokkal gyengébbel bánsz el? Keress valakit a saját súlycsoportodból. Te leszel az, aki biztosan nem fog a bandába belépni.
Midoriya-t láttam a távolból közeledni.
- Ne haragudj [Y/N]. El kellett vonulnunk beszélni egy két jelölttel, akik megfelelőek lehetnek, a legújabb tagok pedig nem mertek ezek szerint közbe avatkozni.
- Semmi baj. De őt felejtsétek el. - mutattam a fiúra, aki még mindig a földön görnyedt.
- Mindenki! Figyelem! - szólalt meg Midoriya, aki tudta, mikor szeretnék felszólalni a tömeghez.
- A nevem [Y/N]. Annak a bandának a vezére, amelynek a toborzására jöttetek el. Előre leszögezném, azok a feminista barmok, akik nem tűrik, ha egy nő dirigál, azonnal távozzanak. Azok, akiket potenciális jelöltnek nevezték meg a banda tagjai, kérem jöjjenek ide. A többieknek tünés.
- Midoriya, Todoroki, megkérnélek titeket, hogy tegyétek fel azokat a kérdéseket nekik, amiket megbeszéltünk. Senkit ne hagyjatok ki. Mindjárt visszajövök.
Visszaindultam a motoromhoz, a jegyzetfüzetemért. Ott pedig egy nem kívánatos személy várt rám.
- Ugye tudod, hogy mindegyik egy selejt volt? Még a "potenciális jelöltek" közül is. - kezdett gúnyolódni Bakugo.
- Húzz innen, semmi keresnivalód itt.
- Tudtommal ez közterület. Szóval fogd be és ne mondd meg mit csináljak.
Próbáltam figyelmen kívül hagyni, de szánt szándékkal provokálni akart.
- Ezzel a pár újonccal akarod feljavítani a már amúgy is pocsék bandádat? Csak hogy tudd, végignéztem a nagy párbajt és hulladék az összes. Mindenki mással egyetemben.
- Na idefigyelj Bakugo. Húzd el innen a beledet, senki nem kérdezte a véleményedet.
- Ne aggódj, nem kell kérned, anélkül is megtudod, liba.
- Törődj a saját dolgoddal.
- Éppen azt teszem.
- He? Mégis mi közöd lenne neked ehhez?
- Szóval még nem hallottad a pletykákat. Gondoltam... - forgatta meg rám vörös szemeit.
- Elárulnád mostmár, hogy mégis mi az isten folyik itt?
- Az a pletyka terjed a városban, miszerint egy új bandát alapítottak. A nevüket nem tudom, de a sztorik alapján ha a ti bandátokat hozzáadnánk a miénkhez, akkor is kevesen lennénk ellenük. Erőszakosak, leszarják a szabályokat. Sokan vannak és verekedésben is jártasak.
- Biztos vagy ebben? - kérdeztem remegő hangon.
A bandák világában mindig is a legnagyobb létszámú és legerősebb tagokkal rendelkező élhette csak túl. Ha Bakugo is aggódik emiatt az új banda miatt, akkor van okunk nekünk is félni.
- Nem mondtam volna, ha nem lenne majdnem biztos. Figyelj oda.
Ellökte magát a korláttól, aminek eddig támaszkodott és elindult. Voltak rivalizálások a bandája és az enyém között, de az esetek többségében békében tudtunk egymás mellett élni. Meglepett azzal, hogy ő maga jött el, hogy figyelmeztessen engem/minket. Kibaszott nagy bunkó tudott lenni, de a szíve ezek szerint a helyén van.
Estére végeztek a többiek az új tagok kiválasztásával. Midoriya ragaszkodott hozzá, hogy majd elintézik, én pedig foglalkozzak más dolgokkal. Tudtam, hogy nem fognak csalódást okozni. Rájuk mertem bízni a feladatot. A Bakugo-val folytatott beszélgetésünk után most értem csak vissza a Fészekbe. Így hívtuk magunk között a törzshelyünket. Motoroztam egy pár órát, hogy átgondoljam a dolgokat és kiszellőztessem a fejem. Amikor beléptem, a banda tagjai tiszteletteljesen és hangosan köszöntöttek.
Bemutatták az új tagokat.
- Midoriya! Gyere egy kicsit kérlek.
Kimentünk az utcára és nekidőltünk az üzlet kirakatának.
- Kérsz egyet? - kínáltam meg cigarettával.
- Nem, köszönöm.
Én rágyújtottam egyre. Majd még egyre. Mikor a harmadik szálat kezdtem el, Midoriya megtörte a csendet.
- Minden rendben, [Y/N]? Akkor dohányzol ennyit, ha valami miatt nagyon idegeskedsz.
- Ismersz már! - nevettem el magam.
- Mi történt? - kérdezte aggodalmas arckifejezéssel.
Elmeséltem neki a Bakugo-tól hallott pletykát.
- Szerinted igaz?
- Nem gondolnám, hogy szólt volna, ha nem lenne biztos benne. Nem szoktunk csak úgy cseverészni. És úgy láttam rajta, hogy ő is aggódik. Akármennyire is kemény srác, nem tud mindent elrejteni.
- Szóljunk a többieknek?
- Még ne. Először meg akarok bizonyosodni arról, hogy tényleg igaz-e. Több információ kell, nem akarok fölösleges pánikot.
- Igazad van.