Bandák csatája

5. Fejezet

Minél hamarabb le akartuk ellenőrizni az összes többi helyet. Egy hétig megfigyeltünk, aztán indult a buli. Csendben közlekedtünk, a felállás ugyan az volt. Vagy az ablakon, vagy a szellőzőn keresztül bejutottam Bakugo segítségével, aztán pedig beengedtem.
Az utolsó átkutatandó helyet vizsgáltuk éppen.
- Tudod, egyszer igazán te is kivehetnéd a részed, ami a bejutást illeti. Nem buli ám a szellőzőben kúszni... - vetettem a szemére, miután kiugrottam a szellőzőből, ő pedig elkapott és letett a két lábamra.
- Bolond vagy? Szerinted én beférek oda?!
- Minden csak akarat kérdése. - szívtam a vérét egy kicsit.
- Felejtsd el. Az a te dolgod. Nem véletlenül vagy galamb.
Végeztünk az utolsó címmel is. Ezúttal a Bakusquad otthonát céloztuk meg. Ide az volt közelebb.
- Mindenhol felbukkan. Így vagy úgy. Shimura Tenko... ki lehet az?
- Nem tudom, de már biztos, hogy ezen kell tovább indulnunk.
- Egyetértek.
- Szívjunk még el egy cigit, aztán megyek. - néztem rá a szőkére.
Egyfajta rituálévá vált ez a "szívjunk el egy utolsó cigit még" dolog. Bakugo rám nézett és megrázta a fejét.
- Szívjunk, de nem mész sehova.
- He? - nem értettem mire gondol.
- Késő van már és veszélyes egyedül menned. Itt alszol a dolgozóban a kanapén. Ki lehet húzni. Van takaró és párna is. Majd reggel mész.
- Dehát... - nem hagyta, hogy befejezzem.
- Nem vitatkozok, galamb! Az lesz amit mondtam, fogd be. Nem kell, hogy mindig a tiéd legyen az utolsó szó...
Ebben az egyben igaza volt, elképesztően makacs voltam és mindig az enyém volt az utolsó szó. Az orrom alatt most is elmotyogtam egy : "jó jó, igenis kapitány" féle mondatot, amit fél füllel azért meghallott.
- Mondtál valamit? Nem értettem jól...
Szúrós szemekkel méregetett, tudom, hogy nagyon is jól értette amit mondtam, csak nem akarta tovább fűzni a dolgot.
Elszívtuk a cigarettát, fejenként kettőt, majd visszamentünk a dolgozóba. Megágyazott nekem, hozott be egy kancsó vizet is.
- Kösz.
- Nincs mit. Reggel várj meg amíg lejövök, addig ne menj sehova. Oké?
- Jó, oké. Nyugi. Nem mozdulok.
- Azért... Jó éjszakát.
- Jó éjt.
Azzal elhagyta a szobát. Nekem sokáig nem jött még álom a szememre. Forgolódtam, felültem, vissza feküdtem. Cigiztem, ittam. Járkáltam. Mire észbe kaptam, Bakugo nyitott be a szobába.
- Jó reggelt. - mondta két ásítás között és egy kávésbögrét nyomott a kezembe.
- Jó reggelt neked is. Köszönöm. - majd elvettem tőle a kávét.
- Te mióta vagy fent? - kérdezte.
- Hogy? Én? Jaaa.. nem is aludtam.
- Micsoda? Normális vagy? Add azt ide.
Azzal kitépte a kezemből a kávésbögrét és húzóra kiitta a tartalmát.
- Héé! Szerettem volna meginni! - förmedtem rá.
- Felejtsd el. És most szépen visszafekszel az ágyba galamb és alszol. Addig nem mész el innen.
- Mi van? Viccelsz. - nevettem ki a szőkét.
- Úgy látod? - méregetett morcos tekintettel.
Leült a kanapé szélére és megpaskolta maga mellett az ülő, ez esetben fekvő alkalmatosságot, jelezve, foglaljak helyet mellette. Így is tettem.
- Figyelj. Tudom, hogy aggódsz. Kemény csaj vagy, de lerí rólad, hogy többet idegeskedsz, mint mindenki más. Érthető. Attól viszont senkinek nem lesz jobb, ha nem alszol. Nem jöhetsz velem este, ha nem alszod ki magad. Kipihenten van rád szükségem, nem úgy, mint a mosott szar. Azzal csak hátráltatsz mindent és mindenkit. Érted?
Nem mondtam semmit. Megleptek a szavai. Igaza volt. Aludnom kellett.
- Rendben. - adtam be a derekamat.
- Én itt maradok, kutakodok még. Addig te aludj.
- Oké... - legyőzöttnek éreztem magam, de minden szava jogos volt, amit a fejemhez vágott.
Nem volt értelme annak, ha nem alszom. Sőt, csak hátráltatom őt is és az egész tervet azzal, ha hullaként vágok neki.
Lefeküdtem a kanapéra, betakaróztam és lehunytam a szemeimet. Bakugo beült az íróasztal mögé és a laptopon pötyögött valamit. Megnyugtattak a szavai valamilyen furcsa módon. El is nyomott az álom perceken belül.

Bakugo hangja és gyengéd simogatása rántott ki az álmok világából. A nevemet mondogatta, közben pedig a karomon simított végig. Nem számítottam erre, azt hittem, lelök az ágyról, vagy valami hasonló.
- Fent vagyok. Fent vagyok.
- Helyes.
- Mennyi az idő? - kérdeztem két ásítás között.
- Este fél 9 múlt.
- Micsoda? Ilyen sokat aludtam? Miért nem keltettél fel.
- Mert végre aludtál. Miért ébresztettelek volna fel? Mi dolgod?
- Hát.. tulajdonképpen semmi.
- Na látod. Éhes vagy?
Korgó gyomrom megelőzött a válaszadásban és egyértelművé tette a dolgot.
- Ezt igennek veszem. Gyere, egyél.
Mutatott a dohányzóasztalon lévő ételre. Egy hatalmas tál spagetti volt ott, húsgombóccal. Mellette reszelt sajt, saláta.
- Ez.. ezt te főzted?
- Igen, miért? Mit kell úgy meglepődni?
Intett, hogy álljak fel, leszedte az ágyneműt, visszatette a szekrénybe és visszacsukta a kanapét. Így le tudtunk ülni.
Szedett mind a kettőnknek, enni kezdtünk.
- Bakugo! Ez eszméletlen finom!
- Igen tudom. Egyél.
Miután befejeztük, Bakugo elvitte a tányérokat.
- Benézek a többiekhez a Fészekbe. Aztán visszajövök, hogy át tudjuk mégegyszer venni a tervet mielőtt elindulunk.
- Tégy úgy.
Bakugo kivezetett a hátsó ajtón, elszívtunk csöndben egy cigit én pedig elindultam.
A többiekkel szerencsére minden rendben volt. Kivéve egy embert. Iida. Ma őt kapták el az utcán és verték félholtra.
Minél hamarabb meg kell őket találnunk és véget vetni ennek az egésznek.