Bandák csatája

14. Fejezet

Korán keltem. A mellettem még alvó szőkére pillantottam. Nem volt szívem még felkelteni, ezért úgy döntöttem, majd csak a reggeli rutinom elvégzése után teszem meg. Készen voltam a teendőimmel, Bakugo ekkor még mindig húzta a lóbőrt. Főztem kávét, reggelire pedig a rántotta mellett döntöttem. Mindkettőnknek szedtem egy-egy adagot, mellé bögre kávét készítettem oda és visszamentem a szobámba.
Bakugo éppen ébredezett. Amikor meglátott a reggelivel, elmosolyodott.
- Jó reggelt, álomszuszék. - köszöntöttem.
- Ja, azt, neked is.
- Ballábbal keltél, vagy mi van?
- Nem, csak úgy látom, a te főztödet vagy micsodádat kell ennem reggelire.
- Mi van? - háborodtam fel azonnal az előbbi kijelentését hallva. - Tudod, nem kell enned belőle.. bunkó..
- Ne hisztériázz. Add az egyiket. Talán most jobban sikerült, mint szokott. Egy rántottát annyira nem lehet elrontani.
- Hogy te mekkora egy paraszt vagy.. - mondtam egyenesen az arcába, mire kitört belőle a nevetés.
Csak pislogtam. Szó szerint elé löktem a tányért.
- Na! Nem bánunk így az étellel.
- Nem is azzal. Csak veled.
Én az asztalomhoz ültem le enni, míg Bakugo az ágyon ülve fogyasztotta a reggelijét. Rá sem néztem addig, amíg meg nem szólalt.
- Egész ehető volt most. De legközelebb én főzök.
- Egyáltalán nem vagy tisztában azzal, hogyan kell köszönetet mondani.
Rá sem nézve vettem el előle a mosatlant és léptem ki a szobából. Elmosogattam. Összehívtam a jelenlévőket, informáltam őket a mai tervekről. Nem igazán repestek az örömtől, amikor megtudták, hogy a Bakusquad tagjaival lesz közös edzésük. Ma is és egy hónapon keresztül, szinte minden nap. Megkértem őket, hogy továbbítsák az információkat azoknak, akik jelenleg nem tartózkodnak a Fészekben.

Délelőtt 11:00. A Bakusquad tagjai megjelentek a Fészek bejárata előtt. Kimentem üdvözölni őket, majd beinvitáltam a tömeget. Követtek, le az alaksorba, ahol elég nagy volt a hely ahhoz, hogy gyakorolni tudjon mindenki.
- Szeretnénk egy kis figyelmet kérni, mielőtt elkezdenénk. Nyilván, mindenki tisztában van azzal, mi forog most kockán és miért tesszük azt, amit. Fegyelmezett edzést kérek mindenkitől. Nem vérre menő harcokat akarok látni. Aki nem tudja betartani a szabályokat és nem képes együtt dolgozni a másikkal, az távozni fog. A Fészekből és a bandájából is.
- Remélem mindenki megértette, seggfejek! A távozás lehetősége ugyan úgy adott a Bakusquad tagjainak is! - ordította Bakugo a saját bandájának címezve. - Ne legyetek nyomorultak. Akivel baj lesz, pluszban én fogom kezelésbe venni. Ne merjetek szégyent hozni rám, kislányok!
- Ez.. ez csodás kiegészítés volt.
- Ők így tudják csak felfogni a dolgokat. Majd rájössz. - beszéltük meg egymás között visszább véve a hangerőt.
- Mindenki rendeződjön párokba. Ne a saját bandátokon belül. Úgy nem lenne értelme.
Nagy nehezen mindenki kerített magának egy ellenfelet. Elrendeződtek, nagyobb helyet hagyva egymás között. Elkezdődött. Bakugo és én a párharcok között sétáltunk, észrevételeket tettünk és figyeltünk arra, nehogy eldurvuljon egy-két párbaj. Az első szünetre 14:00-kor került sor. A szőkével törölközőket és palackozott vizet osztottunk ki.
- Pihenjetek egy fél órát, utána párcsere és kezdhetitek újra. - adtam ki hangosan az utasítást. - Aki megsérült, jöjjön ide, hogy elláthassam.
Jó páran indultak el felém. Felszakadt szemöldökök, vérző orrok és szájak. Komolyabb sérülés szerencsére nem volt.
Este 6-ig folytatódott a gyakorlás, kisebb szünetekkel.
- Szerintem mára befejezhetjük. - fordultam Bakugo-hoz.
- Ja, szerintem is. Holnap folytatják.
Bakugo kiállt a tömeg elé és felszólalt.
- Mára ennyi! Bakusquad, húzzatok haza, holnap pedig ugyan ekkor a Fészek elé toljátok a seggeteket.
Kikísértem a vendégeinket, majd visszamentem az alaksorba. Ugyanis a szőke és én nem tudtunk edzeni a felügyelet mellett. Így azt terveztük, hogy utánuk lent maradunk és a mi edzésünket az övéké utánra tesszük.
- Kezdhetjük? - néztem rá.
- Gyere, galamb. Mutasd, mit tudsz!
Nagyon magabiztosnak tűnt, de engem sem kellett félteni.

Nagyjából éjfélig párbajoztunk egymással, amikor úgy döntöttünk, ideje lesz befejezni.
- Én visszamegyek azokhoz a nyomorultakhoz, kíváncsi vagyok, milyen a hangulat a mai nap után.
- Arra én is. Szerinted így nyerhetünk?
Kérdeztem rá arra, ami már az edzés elején megfogalmazódott bennem.
- Van rá esély.
Kiléptünk a hűvös nyári levegőre. Elszívtunk egy cigarettát. Csókot adtunk és kaptunk, majd Bakugo elindult.
Én még úgy gondoltam, feltöltöm az alaksori elsősegély dobozt a holnapi edzésre. Miután ezzel végeztem, letusoltam és bedőltem az ágyba. Álom nem nagyon jött a szememre, aggódtam.

Másnap Bakugo hangja és lökdösése ébresztett.
- Kelj már fel!
- Ennél azért finomabb módja is van annak, hogy felkelts valakit. - dünnyögtem a párnámba.
- Haladj már! - üvöltött le az idegbeteg.
Hozzávágtam a párnámat és felpattantam.
- Mi a francért sürgetsz?
- Miért? Tudod te, mennyi az idő, liba?
- Ha mégegyszer így hívsz...
- Van tíz perced elkészülni.
- Mi..? - néztem rá értetlenül.
- 10:50 van. Igen, elaludtál, Csipkerózsika. Haladj.
Kikerekedett szemekkel néztem Bakugo-ra, miután pedig eljutott a tudatomig, hogy mit is mondott, berohantam a fürdőbe. Szélsebesen letusoltam, fogat mostam és felöltöztem. Egy sport együttest választottam, ami sportmelltartóból és a hozzá illő leggingsből állt. A hajamat pedig laza, összevissza kontyba kötöttem. Sminket nem nagyon szoktam viselni, így azzal nem is töltöttem az időt. Kiléptem a fürdőszobából, Bakugo az ágyon ült és végigvezette rajtam a tekintetét.
- Ha tudom, hogy kapkodás után így jelensz meg, nem nagyon foglak időben felkelteni. - húzta perverz vigyorra ajkait.
- Mi? Miért mondod ezt? - néztem végig magamon, miközben feltettem a kérdéseimet.
- Mert eszméletlen dögös vagy. Ha nem kellene most azonnal mennünk, letépném rólad. - mondta ezt olyan arccal, mintha csak az időjárásról beszélne.
Magamhoz térve meglepettségemből, követtem Bakugo-t, hogy ismét beengedjük a bandája tagjait és levezessük őket az alaksorba.
- A felállás ugyan az, mint tegnap is volt, de ne ugyan azt az embert válasszátok.
Elkezdődtek a párharcok, mi pedig ismét róttuk a köröket a verekedők között.

Az egy hónap letelt. Minden napos edzések, kivéve a harc előtti napon. Azt szerettük volna, ha kipihenik magukat, így "szabadnapot" adtunk nekik azzal a feltétellel, hogy mindannyiuk pihenésre fordítja az idejét. Bakugo szobájában voltunk, későre járt már az idő. Mi is pihenéssel töltöttük a nap egy kis részét, a maradék időt pedig a terv újbóli átrágásával. Mindenre fel akartam készülni. Bakugo szerint ez már túlzás volt és úgy gondolta, túlaggódom a dolgokat.
- Azt hiszem, mostmár elindulok vissza a Fészekbe. Reggel a saját bandámmal akarok menni.
- Érthető. Kikísérlek.
Elszívtunk egy szál cigit, elköszöntünk egymástól heves csókok közepedte.