Bandák csatája

4. Fejezet

- Akkor ahogy megbeszéltük. Megjegyeztél mindent?
- Hé! Nem vagyok szellemi fogyatékos! És ne mondd meg nekem mit csináljak! - mászott bele az arcomba.
- Ne ordibálj már! El akarod szúrni? - kérdeztem suttogva tőle az autó mögött, ahol éppen megbújtunk.
- Pff... hülye liba...
- Bakugo....
- Mi van már megint? - tekintete ideges volt, akárcsak a hangja.
- Félretennéd végre a hülye személyiségedet? Belementél a tervbe, sőt, együtt találtuk ki, akkor meg ne legyél egy idióta.
Nem válaszolt semmit, de ha szemmel ölni lehetne, már valószínű, hogy halott lennék. Ellenőriztük a késeinket, a pisztolyainkat. Minden rendben volt, így elindultunk.
Sötét volt már, feketébe öltöztünk, hogy még kevésbé legyünk feltűnőek. Hosszú hajamat magas lófarokba kötöttem, hogy ne zavarjon a mozgásban. Egy kicsi, családi csemegebolt hátsó bejáratához osontunk. A bolt csak álca volt, pénzmosástól kezdve, lányok futtatásán át, az illegális fegyverek, szerek árusítása, egyszóval minden alvilági, illegális dologgal foglalkoztak.
A hátsó ajtó mellett volt egy ablak, amit nyitva hagytak szinte minden este. A terv az volt, hogy Bakugo bakot tart nekem, én pedig átmászom az ablakon, mivel alacsony és vékony voltam, nem jelentett gondot.
Abban reménykedtünk, hogy találunk bármilyen idegen nevet, képet, amin tovább tudunk indulni.
Bakogou könnyűszerrel felemelt az ablakig, amin minden nehézség nélkül bemásztam. Puhán landoltam a padlón és kinyitottam az ajtót, hogy a szőke is be tudjon jönni. Az ilyen helyeket nem védik sem riasztóval, sem kamerával, mivel aki tudja, miféle hely ez, eszébe sem jut betörni ide. Zseblámpával világítottunk és kutakodni kezdtünk. Nem akartunk hosszasan maradni, nehogy valaki vissza jöjjön. Egy hétig figyeltük a helyet az akció előtt és ebben az időpontban nagyjából 2 órán keresztül nem tartózkodott bent senki. Abban az egy hétben pedig minden nap újabb verekedésekbe keveredtek mind a Bakusquad, mind az én bandám tagjai. Nem álltak le.
- Találtál már valamit?
- Semmit. Te?
- Lófaszt se.
- Keresd tovább.
- Ne mondd meg, hogy mit csináljak, galamb! - még suttogva is tud ordítani. Hihetetlen!
- Nem szoksz le erről a galambról, igaz?
- Jobban szeretnél liba lenni? - kérdezte gúnyolódva.
- Nem, kösz.
- Akkor fogd be és keress tovább.
Csak a szememet forgattam, de sietősen tovább kutattam. Bármi nyom után, ami talán vezet valahova. Ekkor a kezembe akadt egy bankszámlakivonatokkal teli mappa. Elkezdtem tüzetesebben megvizsgálni.
- Bakugo.. nézd csak...szerinted ez vezethet valahová?
Azonnal mellettem termett, közel állt hozzám és a vállam felett nézte a papírokat, amik a kezemben voltak.
- Nézd. Ugyan az a név, mindegyik papíron. Utalások. Rengeteg. Nagy összegekben.
- Én is tudok olvasni. Fényképezd le. Világítok.
Fényképezőgépet hoztunk, nem bíztunk a telefonokban, hiszen bármit ki lehet deríteni bárkiről az alapján. Nem is hoztuk magunkkal. Lefényképeztem egy pár példányt a papírok közül, majd kerestünk tovább. Az időnk viszont fogytán volt.
- Lassan mennünk kéne.
- Igen, kifutunk az időből. Vissza tudsz akkor mászni az ablakon?
- Igen, ahogy gyakoroltuk. Segíts fel.
Bakot tartott ismét. A lábaimat térdnél beakasztottam az ablakpárkányba. Bakugo kilépett az ajtón és becsukta maga mögött. Én hátradőltem és fejjel lefelé lógtam le az ablakból, innen pedig elértem a kilincset és be tudtam zárni az ajtót. Be kellett hogy gyakoroljuk, mivel egyedül nem értem el az ablakot, ezt a megoldást választottuk, így mindenki ki tud jutni és az ajtót is be tudjuk zárni. Ülőhelyzetbe tornásztam magam.
- Ugorhatok?
- Igen, gyere.
Kicsusszantam az ablakból és Bakugo karjaiban landoltam. Bíztam benne, hogy elkap, nem féltem. Ezt is begyakoroltuk. Gondoltam, hogy élesben csak nem fogja azt csinálni, mint a próbán, amikor direkt "elfelejtett" elkapni, azután pedig kiröhögött.
Óvatosan letett a talajra, majd visszamasíroztunk az autók közé. Lopakodva keltünk át még három utcán a motorjainkhoz. Onnan pedig a Fészekbe vettük az irányt, mivel az volt közelebb.
Beültünk a dolgozószobámba. Ilyenkor már mindenki aludt, nem zavart minket senki és az is titok maradt, merre jártunk és hogy egyáltalán Bakugo itt van. Rácsatlakoztattam a kivetítőre a fényképezőgépet, hogy nagyban is láthassuk a számlakivonatokat.
- Ki lehet az a Shimura Tenko? Mindenhol az ő neve szerepel és a csemegeboltos van megnevezve kedvezményezettnek.
- Valamiért nagyon nagy összegeket fizetett a csemegeboltnak. Volt, hogy egy hónapban többször is. - mutatott a dátumokra Bakugo.
- Tényleg. Igazad van.
- Igen, tudom. Mint mindig.
- Ne legyél úgy elszállva.
Megforgattam a szemeimet. De igaza volt, egy hónapban előfordult, hogy többször is utaltak. Különböző számlákról és különböző helyszínekről szerte a világon. De a név ugyan az volt.
- Van bármi ötleted? - kérdezte tőlem, amivel meglepett.
- Még nincs. De érzem, hogy ez egy nyom. Valami, amin elindulhatunk.
- A hét többi napján ugyan így átnézzük a többi helyet is, amiket megbeszéltünk. Utána talán okosabbak leszünk. Én most megyek.
- Oké. - felálltam, hogy kikísérjem.
- Kitalálok.
- Igen, gondoltam, de cigizni azért kimehetek?
- Gyere galamb, szívjunk még el egyet akkor.
Rágyújtottunk. Nem beszéltünk ezek után, ő is gondolkozott ahogyan én is.