Bandák csatája

9. Fejezet

/[Y/N] szemszöge/

Reggel, amikor felébredtem, Bakugo meztelen mellkasán találtam magam, miközben ő átölelt izmos karjával. Amint mocorogni kezdtem, ő is magához tért.
- Jó reggelt. - mormogta.
Álmos hangjától végigszaladt a hideg a hátamon.
- Jó reggelt. - viszonoztam.
Összeszedtük magunkat, majd megbeszéltük, hogy ma bejelentjük a dolgot.
Kint elszívtunk még egy cigit és Bakugo útnak indult. Este pedig a megbeszélt időpontban fogunk találkozni, hogy tervet készítsünk.
Beléptem a csarnokba. A többiekhez.
- Mindenki itt van? - kérdeztem Midoriya-t.
- Igen, mindenki. Tartottunk létszám ellenőrzést.
- Szuper.
Kiálltam a tömeg elé, felléptem az asztalra, hogy mindenki jól láthasson és hallhasson.
- Bejelentenivalóm van a számotokra. Mindenkit kérek, hogy csöndben és figyelmesen hallgasson, mellőzzük a kommentárokat. A mai naptól fogva a bandánk egyesül a Bakusquad-dal.
Morajlás szaladt végig a tömegen. Midoriya ugyan úgy meglepődött a híren, mint a többiek, de lecsitította őket.
- Nincs más választásunk. A bandánk elleni merényletek, egy új, harmadik műve. Nemrégiben alakultak, Bakugo-val pedig információkat gyűjtöttünk róluk. Emiatt voltam távol mostanában. Ha nem teszünk valamit ellenük, akkor eltaposnak minket. Egyedül viszont kevesek vagyunk. Szükségünk van Bakugo bandájára. Létszámban még lehet, hogy így is kevesek leszünk. Nem fogadok el nemleges hozzáállást. Mindenkinek el kell fogadnia a helyzetet, a banda túléléséről van szó. Köszönöm!
Lemásztam a kijelölt "emelvényről" és a dolgozószobám felé vettem az irányt. Midoriya pedig a nyomomban jött utánam Todoroki-val és Uraraka-val. A többiek kint halkan, de tudtam, miről beszélnek. Nem támogatták az ötletet.
- [Y/N]. Mégis mire véljük ezt? Nem kellett volna megbeszélni? - esett nekem Todoroki.
- Na most legyen elég. Mégis mi ez a hangnem? Én vagyok a vezető. Azt teszem, ami a banda érdekeit szolgálja.
- Szerintem Todoroki csak meglepődött. Mint mindenki más is. Hiszen, nem szóltál erről egy szót sem, hogy megbeszéljük.
- Nincs ezen mit megbeszélni. Fogadjátok el. Ti is és a többiek is. És most hagyjatok, dolgom van.
Kimentek a szobából. Mindenki, kivéve Midoriya.
- Szeretnél még valamit? - néztem rá.
- [Y/N]. Úgy érzem, van valami, amit nem mondtál el. Sem kint, sem pedig itt az előbb.
- Sok minden van Midoriya, amibe nem avattalak be titeket. Valóban. De meg kell bíznotok bennem. Kérlek. Tudom, hogy miről beszélek. Tudom, hogy mit csináltok. Csak.. csak bízzatok bennem kérlek. Kérlek.
- Én bízom benned [Y/N]. Meggyőzöm a többieket is. Legalábbis megpróbálom.
Elindult ki a szobából, de megállásra késztettem.
- Hé, Midoriya!
- Igen?
- Kösz. - mosolyogtam rá.
Visszamosolygott és magamra hagyott. Az esti megbeszélésre készültem Bakugoval. Elő kellett állnunk egy tervvel. El kellett még mennem a motoromért.
Átöltöztem, baseball sapkát és napszemüveget vettem fel, kapucnis felsővel. Nem akartam, hogy azon a környéken, ahol Bakugoval raboskodtunk, bárki felismerjen. A motorjaink ugyanis még nem messze voltak onnan. Feltankoltam cigivel és elindultam. Nagyjából fél óra séta alatt oda is értem. Érintetlen volt, ugyan ott, ahol hagytuk. Bakugo már elvitte a sajátját, egyedül árválkodott az enyém a parkolóban. Felpattantam rá, de nem a Fészekbe indultam vissza, a partra mentem. Kellett egy kis csend, hogy kiszellőztethessem a fejem.
Túl sok időt töltöttem a folyónál, de sikerült tisztáznom a dolgokat magamban. Arra is sikerült rájönnöm, hogy Bakugo iránt is kezdek érzelmeket táplálni, bármennyire is nem akartam. A banda nem akarta elfogadni az egyesülést és gyanítottam, hogy a Bakusquad tagjai is így éreznek. Nem lett volna.. nem is tudom, helyénvaló a dolog, ha még gyengéd érzelmeim is lettek volna iránta.
Amint visszaértem a Fészekbe, gyorsan megfürödtem, kiengedtem a hajam, felöltöztem. Fekete sport leggings és fekete sport melltartó. A dolgozószobámban ültem, amikor kopogtak az ajtón.
- Szabad!
Midoriya lépett be, aki szólt, hogy Bakugo megérkezett és kint vár a bolt eladóterében.
Elindultam hozzá.
- Miért nem jöttél be?
- Neked is szia. Akartam venni egy üdítőt. Ez itt mennyi?
- Csak vedd el. Meghívlak.
- Milyen kedves...
- Gyere, sok a dolgunk. Hozz nekem is egyet.
Elindultunk a dolgozószobába. Leült a kanapéra.
- Jutottál valamire? - kérdezte, miközben felbontotta a dobozos üdítőt.
- Őszintén? Egyáltalán nem.
- Mi? Miért nem? Mégis mit csináltál akkor?
- Jó, nem kell kiakadni. Más dolgom volt.
- Micsoda?
- Én.. gondolkoztam.
- Csak ezek szerint nem azon, amin kellett volna, igaz, liba?
- Ne kezdd... - néztem rá szúrós szemekkel.
- Szóval, min gondolkodtál?
- A banda nem igazán fogadta jól a dolgot, már ami a csapategyesítést illeti.
- Ezzel nem vagy egyedül, a Bakusquad tagjai sem repestek az örömtől, de majd beletörődnek. - nagyot kortyolt az italból.
- Ezen járt az agyad egész nap? Hogy.. hogy a francba tudtál ennyivel elpocsékolni egy napot?
- Na! Nem csak ezen.
- Akkor? Min gondolkoztál még, galamb?
- Rajtad.
- Rajtam? Mégis mit? - csodálkozott el.
Soha nem voltam szívbajos, sem szégyellős. Ami a szívemen, az mindig is a számon volt. Ez most sem történt másként. Nem tartottam cikinek azt, hogy bevalljam az érzéseimet, akkor sem, ha nem viszonozták.
- Azt hiszem, kezdek érzéseket táplálni irántad. Ennyi. - úgy vetettem neki oda ezt a mondatot, mintha csak egy hétköznapi tény lenne, mint például: a fű az zöld.
Bakugo viszont nem jutott szóhoz.
- Ezekre viszont most nincs időnk és nem is ez a legfontosabb jelenleg. Maradj itt, mindjárt jövök.
Kimentem a boltba és felmarkoltam egy üveg whisky-t és két poharat. Majd visszaindultam Bakugo-hoz, aki ugyan olyan meglepődött arccal ült ugyan olyan testhelyzetben, ahogy hagytam.
- Magadhoz térnél végre? Kéne a segítséged, hogy kitaláljunk valamit.
- De tudod...
- Mi az? - öntöttem mind a két pohárba - Tessék. - toltam oda elé.
- Kösz.
Koccintottunk és húzóra megittuk a tartalmát.
- Szóval, magadhoz térsz még ma, vagy használhatatlan leszel?
- Elég már, liba. Hogy mondhatsz csak ilyen lazán, ilyen dolgokat. Mintha azt mondtad volna, hogy : Hé, tudtad, hogy éjszaka sötét van?
- Mire gondolsz? Ami a szívemen, az a számon. Ha nem tetszik, ott az ajtó.
- Istenem, de hülye vagy. Az meg sem fordult a fejedben, hogy nem is tudom, talán én is így érzek?
- Mi van? - kerültem most én sokkos állapotba.
- Na látod. Tessék, kvittek vagyunk.
- Ezt most csak azért mondtad, hogy visszavágj?
- Ne legyél már még hülyébb. Minek tettem volna ilyet? Nem mondtam volna, ha nem lenne igaz. Abban viszont igazad van, hogy ennek most nincs itt az ideje.
- Igen, így van. Először amúgy is legalább azt heverjék ki, hogy együtt kell dolgozniuk.
- Igen, viszont ezek nem zárják ki a lehetőségét annak, hogy megtegyem ezt.
Hirtelen közelhajolt hozzám, kezét a tarkómra tette és ajkait az enyémekre tapasztotta. Csókja követelőző volt, szenvedélyes. Mintha régóta erre várt volna.  A csókunknak levegőhiány vetett véget. Elváltunk egymástól. Vörös szemeit az enyémekbe fúrta, majd töltött még egy kört.
- Kezdjünk neki. - javasolta.
- Rajta.
Szerencsére mind a ketten olyan személyiséggel rendelkeztünk, hogy egy ilyen spontán csók után nem csak össze-vissza pirulva üljünk a másik mellett.
Térképet néztünk, egyik ötletet dobtuk be a másik után, véleményt alkotva a másik tervéről. Jegyzeteltünk, néhol vitatkoztunk. A pia meg csak fogyott és fogyott.
- Kéne lassan aludnunk, nem gondolod?
- Nem, nekem más jutott eszembe alvás helyett.
- Mégis mi? - először nem esett le, mire is gondolt.
- Mindent a szádba kell rágni, galamb?
- De mégis honnan.. oh.
- Leesett?
- Le.
- Akkor csináld meg az ágyat, amíg én elpakolok.
- Azt nem mondtam, hogy benne vagyok, csak azt, hogy leesett, mire gondoltál.
- Szóval nem? - lepődött meg.
- Nem.
- Mégis miért nem?
Sóhajtottam egy nagyot és miközben pakolásztam, kezdtem el megmagyarázni. Próbáltam ezzel azt elérni, mintha nem lenne nagy dolog, csak egy kis semmiség, amit bármilyen tevékenység mellett meg lehet beszélni. Mintha csak az időjárás lenne a téma, de szerintem Bakugo is tisztában volt a ténnyel végül, hogy nem állok még készen testi kapcsolatra, miután megerőszakoltak.