Bandák csatája

17. Fejezet

Marhára fáj mindenem. Gyógyszerek szaga, tipikus kórház szag. Szemeimet lassan próbáltam kinyitni, kábának éreztem magam. Nehéznek minden egyes mozdulatot. Pislogtam párat, hogy hozzászokjon a neon világításhoz a szemem. Fehér plafon, fehér falak. Valóban egy kórházban ébredtem. Lassan oldalra fordítottam a fejem, az ágy mellett Bakugo ült. Aludt. Szavakat igyekeztem formálni, de annyira ki volt száradva a szám és a torkom, hogy alig jött ki hang rajta, de Bakugo azonnal felébredt.
- Héé! Szia! - szólt tőle nem megszokott gyengédséggel.
Megfogta a kezem, csókot lehelt homlokomra.
- Ne mozdulj, szólok az orvosnak, vagy valakinek, hogy felébredtél. Azonnal jövök.
Elhagyta a szobát. Körülnéztem. A bal kezembe infúzió volt vezetve, gépek, csövek vettek körül. Elmondhatatlan fájdalommal járt a legkisebb mozdulat is. A folyosóról egyszer csak ujjongás, taps ütötte meg a fülemet.
- Akkor jól van? - ismertem fel Midoriya hangját.
- Istenem, de örülök, úgy aggódtam! - hallottam Uraraka-t.
Pár perc elteltével egy orvos társaságában tért vissza Bakugo.
- Üdvözlöm, [Y/N]. Hogy érzi magát?
Megköszörültem a torkom. Bakugo azonnal vette a lapot, az ágy melletti éjjeliszekrényről egy vizespoharat emelt el. A szívószál segítségével ittam pár kortyot, így megszólalni is könnyebb volt.
- Köszönöm. - néztem hálásan a fiúra - A kérdésére a válasz pedig, szarul. Fáj. Nagyon.
- Abban biztos voltam. Máris kap még fájdalomcsillapítót. Remélem tisztában van vele, hogy hatalmas szerencséje volt. A golyó nem talált létfontosságú szervet.
- Szuper. - mondtam szarkasztikusan - Attól még, rohadtul fáj.
- Abban nem kételkedem. - mosolygott rám az orvos - Máris szólok egy nővérnek. Ha megbocsátanak. - biccentett, majd távozott.
- A többiek mind kint vannak a folyosón, meg a parkolóba. Mindenki aggódott érted.
- Mi lett a LOV-val? A többiek? Jól vannak?
- Ne izgasd fel magad! Mindenki jól van. A LOV-nak pedig annyi. Miután Shigaraki és Dabi meghaltak, elmenekültek. Megnyertük a csatát, [Y/N]. - szorította meg enyhén a kezemet.
- Hála istennek. - sóhajtottam egy nagyot.
- Mostmár csak arra figyelj, hogy minél hamarabb meggyógyulj, rendben?
- Úgy lesz. - mosolyogtam rá erőtlenül.

/Time skip/

Egy hete már, hogy kiengedtek a kórházból. Sok időt töltöttem ott, de már minden rendben. Éppen a városban motorozok egy címre, amit Bakugo adott meg. Azt mondta, 17:00-ra legyek ott. Nem tudom, mi lesz ez a hely és mit akarhat vajon. Amikor odaértem, leállítottam a motort és a hatalmas épület felé vettem az irányt, ami előtt Bakugo cigizett éppen. Raktárépületnek tűnt első ránézésre.
- Szia. - köszöntöttem - Mi ez a hely?
- Szia. - lehelt csókot ajkaimra. - Gyere, megmutatom.
Kézen fogott és kinyitotta az ajtót. Amikor beléptem, a banda tagok ott gyülekeztek egy hatalmas helyiségben. A Bakusquad tagjai is.
- Mi ez az egész? - néztem a szőkére értetlenül.
- Az új Fészek.
- Minek új Fészek?
- Hogy a két egyesített banda tagjai elférjenek.
Tátott szájjal néztem rá és a nyakába ugrottam.
- Tényleg? - ujjongtam.
Tudta, hogy szerettem volna az ötletet felvezetni, hiszen így sokkal erősebbek lehetünk, de féltem a reakcióktól, ezért mindig csak halogattam.
- Igen, mindenki egyetértett. Így mostmár két vezető van és egy nagy létszámú banda. Egy új Fészekben.
- Köszönöm.