1987 nyarán Rose Werfords elmenekül bántalmazó apja elől, Greenowellből, ahonnan mindig is el akart menekülni, hogy rémálommá tett gyerekkora kékes-lilás foltjai begyógyuljanak a testén. Hét évesen már egy csecsemőről gondoskodott, főzött, takarítot...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
❝1987 JÚNIUS 12 GREENOWELL, LOUISIANA❞
─ ROSE WERFORDS
Nem hallottam Derek Himmelről teljes három napig. Azon tűnődtem, hogy lehet már vissza is mentek New Orleansba, de az egyik este kimásztam a tetőre és láttam, hogy égnek a villanyok a házban.
De nem keresett engem, nem hívott, nem is láttam őt és már az újságban sem írtak róla.
A szobámban voltam, mikor Claire kinyitotta az ajtómat. Felnéztem, Scarlette a kertben volt, láttam őt az ablakból. Rám nézett, én rá.
- Gyere le - szólta. - Csináltam vacsorát - mondta, mire összeráncoltam a homlokom. Claire sosem főzött és még sosem hívott le engem enni, furcsának tűnt, elég gyanúsnak. - Hívd Scarlettet is - tette hozzá és elment.
Felálltam és lementem a ház elé. Odasétáltam Scarlettehoz, mezítláb ült a fűben és egy kis gyíkot tartott a kezében. Felnézve rám felém mutatta, zöld volt és pont olyan nagy, hogy elfért a tenyerén.
- Scarlette, azt mondta Claire, hogy menjünk enni - mondtam, mire soha nem nézett rám még annyira értetlenül. Mintha nem értette volna, amit mondtam, annyira összeráncolta a homlokát.
- Tényleg? - kérdezte.
- Igen.
- És mit fogunk enni?
- Nem tudom - válaszoltam. Leguggoltam hozzá. - Először eszek én belőle és ha megfogom az asztal alatt a kezed, akkor te is egyél belőle, jó?
- Jó - bólintott.
Összeszorult a szívem attól, hogy ezt kellett neki mondanom, de nem bíztam Claireben, sem apámban.
- És ha nem fog ízleni? - kérdezte.
- Akkor nem kell megenned - mondtam. - Engedd el a gyíkot és moss kezet.
Elengedte a kis gyíkot, ami csupán pillanatok alatt eltűnt a fűben, ő pedig felállt és együtt felmentünk a fürdőszobába megmosni kezét.
A konyhában meg volt terítve az asztal. Pont négy szék volt, apám és Claire már az asztalnál ültek egymás mellett, míg én és Scarlette leültünk egymás mellé. Én apámmal szemben, Scarlette pedig Clairevel szemben. Az asztalon egyforma a tányérok, poharak és villák voltak, úgy nézett ki, mint egy étteremben. Egy egy csillagos étteremben, vagy egy félben. Claire szedett mindenkinek spagettit, apámnak extra nagy adagot. Jó illata volt és nem is emlékeztem már, hogy mikor ettem utóljára tésztát. A poharakban narancslé állt, a papa pedig elkezdett enni elsőként, aztán Claire, majd rajtam volt a sor. Megemeltem a villát és egy kis falatott tekertem rá. A számba vettem, megrágtam és olyan íze volt, mint a mama spagettijének. Csak a tésztát, a paradicsomszószt és a bazsalikomot meg a sajtot éreztem, semmi mást. Ittam a narancsléből, frissen facsartnak érződött, kicsit túl savanyúnak.
