1987 nyarán Rose Werfords elmenekül bántalmazó apja elől, Greenowellből, ahonnan mindig is el akart menekülni, hogy rémálommá tett gyerekkora kékes-lilás foltjai begyógyuljanak a testén. Hét évesen már egy csecsemőről gondoskodott, főzött, takarítot...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
❝1996❞
─ ROSE WERFORDS
Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Nem is tudom, hogy hogyan kezdjek bele.
Leültem a kanapéra. Dohos, poros illatt kevergett a házban. Megnéztem itt mindent. Megnéztem a falakat, a padlót, amin annyiszor feküdtem eszméletlenül, mert a papa megvert. És most ott ültem. A kanapén, ahol a papa meghalt.
Bár nem tudtam, de azután halt meg, hogy visszamentem a szigetre. A doktor szerint alkohol mérgezést kapott és meghalt. Beszívtam magamba a ház illatát, visszaemlékeztem a papa arcára és olyan volt, mintha kilenc év után is éreztem volna az illatát. De most nem gyűltek könnyek a szemeimben. Talán jobb így. Még neki is.
Derek Himmelt legutóljára kilenc évvel ezelőtt láttam a bíróságon. Hudson seriff hallgatott ki engem pár nappal előtte, egy üres szobában ültem egy kemény, fémből készült széken és mialatt ő a kávéját iszogatta, egy csomó kérdést tett fel, majd mélyen a tekintetembe ásva magát várta, hogy válaszoljak. Elmondtam mindent. Az elejétől a végéig.
Szóval tiszta ruhát kaptam és azokban ültem a bíróságon, miközben Derek Himmel velem szemben ült. Csak néztem őt, ő pedig engem, mintha nem pont miattunk lett volna ez az egész. Bevalotta, hogy lelőtte Liamet, így nem volt sok dologról vitázni. Felállították és bilincsben elvitték.
Utánuk rohantam. A két rendőr megtorpant, mikor könnyes szemekkel öleltem át a fiút, aki bilincsben lévő kezei miatt a háta mögött nem tudott visszaölelni. De arcát a nyakamba fúrta és azt suttogta; - Nem a te hibád, semmi sem a te hibád.
- Megállíthattam volna.
- Nem, Rose - felelte.
- Írni fogok neked. Mindig. Nem foglak elfelejteni.
- Én sem foglak. Szeretlek, Rose.
- Én is.
És soha többé nem láttam őt viszont. Tudtam, hogy melyik börtönben van és írhattam volna neki, mégsem tettem. Majdnem minden nap írtam egy levelet, összehajtottam, betettem egy borítékba, de sosem küldtem el. Sosem mertem elküldeni.
Liam temetésén nem voltam ott, de Christina és Anthony ott voltak a tárgyaláson és Anthony Steelers azonnal lecsapott Derekre és behúzott neki egyet. Derek persze a bilincs miatt nem tudott visszaütni, de nemes egyszerűséggel fejelte le mindenki láttára.
Steelersék elköltöztek Oklahomába, a házuk eladó lett, Liam Steelerst pedig az egész város meggyászolta, kivéve engem. És Dereket.
Hudson seriff elmondta, hogy nem találtak egyetlen hozzátortozót sem Alissához. Megtalálták rajta Liam ujjlenyomatait, megállapították, hogy valaki vízbefolytotta és mivel minden bizonyíték arra következtetett, hogy Liam tette, a bíró ezt elfogadta. Alissát Sunndaleben temették el és én és Hudson seriff voltunk az egyetlenek a temetésén. Rátettem egy rózsaszálat a sírra és leültem mellé. Mindennek vége lett.
