Mennyire idegesítő vagy!

4.fejezet

Hajnalban ébredtem fel de anya már nem feküdt mellettem. Kótyagosan kikászálódtam az ágyból és a szobám felé vettem az irányt. Meglepetten szembesültem a ténnyel, hogy a macskaember már nem lustálkodik az általam készített dobozkában. Remélem rájött, hogy velem nem megy sokra és többet már nem is jön vissza.

Csináltam magamnak kávét és gyorsan megreggeliztem. Letusoltam, kivasaltam a hajam aztán átöltöztem. Fekete pulcsit, egy melegítőt és persze a Wansem vettem fel. Mivel hétvége van nem kell suliba mennem és semmi programom nem volt mára. Ezért úgy döntöttem kiszellőztetem a fejem a tegnap történtek után. A kabátom és a sálam magamra kapva el is indultam a városunk szélén lévő kisebb pláza felé. Úgy döntöttem veszek pár új könyvet a téli szünet közeledtével. Úgysem lesz jobb dolgom az olvasásnál- rúgdostam magam előtt a havat. Anya tuti dolgozni fog 24/7 és más meg nem nagyon foglalkozik velem. Azért remélem Karácsonykor együtt lesz a család- sóhajtottam fel az eget pásztázva.

A plázában mint mindig hatalmas volt a tömeg amit persze ki nem állhatok. A kedvenc kávézóm felé vettem az irányt mert igen kihűltem. Szerencsére rajtam kívűl alig voltak. Leültem a legeldugodtabb helyre, a sarokba. Kikértem egy forró csokit és elővettem a vázlatfüzetem amiben a megkezdett Hiruki-t rajzoltam tovább. Egy elég kellemes zene szólt halkan a kávézó rádiójából "Stay with me." Szép emléket idéz fel bennem ez a dal.

"-El ne ess Sara- nevetett anya miközben én apa lábán táncoltam ő pedig a kezemet fogva vigyázott rám nehogy valami baj történjen. Nagyon szerencsétlenül dölöngélt a zenére, szinte minden ritmusra rosszul lépett. Anya kamerával a kezében örökítette meg a pillanatot hangosan kuncogva a műsoron. Később ő is csatlakozott hozzánk.
- Sasuke-kun nem is tudtam, hogy ebben is jó vagy- apa átkarolta anyát és nyomott egy puszit az arcára.
- Hé még itt vagyok- toporzékoltam előttük és megrángattam apa lábát. Mire ő elmosolyodott és felvett a kezébe és én is kaptam egy puszit. Még egy ideig a nyakának dőlve énekelgettem aztán elnyomott az álom. Mindhárman a fotelben aludtunk el."
-Hé- zökkentett ki valaki. Felpillantottam vázlatfüzetemből és két fekete szempárral találtam magam szembe. Egy velem talán egykorú, fekete, copfos hajú fiú bámult rám kicsit idegesen. Volt két fehér tincse mindkét oldalon és be kell valjam nem nézett ki rosszul.
- Igen?- néztem fel rá.
- Háromszor szóltam már. Ide nem ülhetsz. Le van foglalva- vette fel az asztalról a "foglalt" kis táblát és belenyomta az arcomba.
- Oh... Nem vettem észre ne haragudj- hajtottam le a fejem. Mekkora bunkó, közölhette volna kicsit kedvesebben is.
- Ülj át máshova- ezzel el is fordult és visszacammogott a pult mögé. Megforgattam a szemem és átültem egy kettővel arrébb lévő asztalhoz.

Hangos vihogást hallottam a hátam mögül.
- Nem hiszem el azt a csajt tényleg azt hitte, hogy felszedhet- jajj ne. Egyből felismertem a hang tulajdonosát és gyorsan eltakartam a fejem. Valamiért mindig sikerül ebbe a Boruto nevű gyerekbe futnom. Felvettem egy étlapot és belebújtam imádkozva, hogy nem fog felismerni és megölni a ramen miatt. Szemem sarkából láttam, hogy elhaladnak mellettem és szinte biztos voltam benne, hogy megúszom a kínos találkozást de ezúttal sem volt szerencsém. A szőke megtorpant a székem mellett. Úgy elbújtam az étlapban, hogy már csak a fejem bubját lehetett látni. Hallottam, hogy megkopogtatja az asztalt de én moccani sem mertem. Aztán hirtelen kivette a kezemből a papírlapot mire én csak szótlanul bámultam rá. Azt hittem jól megmondja majd a magáét a múltkori incidens miatt de nem tette. Az étlapot visszanyomta a kezembe.
- Fordítva volt- kajlán rám vigyorgott és mint aki jól végezte dolgát faképnél hagyott. Én meg mindig csak előre bámulva gondolkoztam azon, miért én vagyok a világ legszerencsétlenebb embere. Boruto és a haverjai a velem szemben lévő sarokba, a foglalt asztalhoz ültek le. Csodás tehát ez is az ő műve volt.
- Itt a forró csokid- már megint a fekete hajú fiú állt előttem meg unottabb fejet vágva mint az előbb.
- Ja köszi tedd csak le- néztem le magam elé. Viszont mikor megpillantottam a csuklóját meg a vér is megfagyott bennem.
Ugyanaz a karkötő. Ugyanaz mint nekem. Csak fekete színű volt. Hirtelen megragadtam a karját ő pedig teljesen hülyének nézett. Mondjuk én is meglepődtem az előző tettemen.
- Mégis mit csinálsz engedj el- rántotta volna el a kezét de én elég erősen szorítottam.
- Nézd- a tekintetem a saját ékszeremre szegeztem. Mikor lenézett jobban elsápadt mint én.
Lehuppant a velem szemben lévő székbe és értelmetlenül bámult maga elé. Egy darabig nem szóltunk egymáshoz aztán megtörte meg a csendet.
- 1 hete találkoztam Hirukival- piszkálta a karkötőjét- Te mikor?- itt felnézett rám.
- Tegnap- láttam, hogy meghökkent.
- Miről tudsz eddig.
- Hát annyit, hogy démonokat kell majd megölnünk és még van egy tag aki majd csatlakozik hozzánk. Ennyi. Ja meg, hogy Hiruki nem százas és ráadásul egy mogyoróvaj tolvaj- itt mindketten felnevettünk.
- Azért rendesen betojtam mikor megszólalt macskaként- mosolyodott el megint. Egy kisebb csönd után újra megszólaltam.
- Amúgy Sarada vagyok. Sarada Uchiha - nyújtottam felé a kezem.
- Én meg Yuki Ishida. Örvendek ráztunk kezet.
-Yukiii- ordított valaki a pult mögül.
- Oh ez a főnököm azt hiszem vissza kell mennem dolgozni-állt fel. Megragadta a kezem én pedig értetlenül pislogtam rá. Kicsit talán el is pirultam.
- Most ide adod a ceruzád vagy sem?- túrt bele a hajába.
- Jajj igen persze bocsi- milyen hülye vagyok.
Egy szalvétára felírta a telefonszámát és a kezembe nyomta.
- Akkor szia- sétált elmellettem és odahajolt a fülemhez. Azt hittem majdnem behuzok neki eggyet megint a frászt hozza rám.
- Egyébként az a szőke srác 11 óránál nagyon figyel téged- suttogta a fülembe aztán megpaskolta a vállam és visszament a konyhára. Szép lassan felnéztem a még mindig kezemben szorongatott szalvétáról és körül néztem. De gyorsan le is kaptam a fejem. Tényleg bámul. Ismételten az étlap mögé rejtőztem és szitkozódtam magamban. Egy kis idő elteltével kikukucskáltam a papír alól. Még mindig nézett de ezúttal a haverjai is engem figyeltek. Boruto mutogatott valamit a kezével aztán odaszólt.
- Megint fordítva van- itt az egész asztala elröhögte magát ő pedig megint azzal a tenyerébe mászó vigyorával ivott bele italába. Akár fel is állhattam volna és lekeverhettem volna neki de nem tettem. Úgy véltem ideje lesz indulnom. Magamra vettem a kabátom és már a kijárat felé tartottam amikor feltűnt, hogy hiányzik a sálam. "Remek" torpantam meg az ajtó előtt és morogva visszafordultam. Nem volt az asztalnál ahol az előbb ültem ami csak egyet jelent. Boruto most éppen rajta ül. Mégis, hogy nem vette észre...
Magabiztos léptekkel odamentem az asztalukhoz és egy nagyot csaptam rá. Nem számítottak a belépőmre az egyik gyerek még fel is ugrott a székéből. Boruto felvont szemöldökkel fordult felém, ő meg sem rezzent az előbbi cselekedetemtől.
- Minden oké?- a lehető leglenézőbben, gúnnyal a hangjában kérdezte.
- Felemelnéd a segged kérlek- mosolyogtam rá. A társaiból párran felnevettek.
- Mi van?- húzta össze szemöldökét.
- Rajta ülsz a sálamon. Végig nézett a szélén és csak akkor vette észre, hogy egy piros sál van alatta.
- Ja, hogy ez- állt fel- miért nem ezzel kezdted- emelte fel. Felém nyújtotta de ugyanazzal a lendülettel vissza is rántotta amint el akartam venni.
- Te szórakozol velem?- itt már nagyon be voltam pöccenve.
- Vedd el ha annyira akarod- nézett le rám ugyanis egy fejjel magasabb nálam- Kölyök- megint gúnyos mosolyra húzta a száját és direkt fel emelte magasra kezét, hogy esélyem se legyen elérni. Tudtam mire megy ki a játék.
- Ha most azt hiszed elkezdek ugrálni és hülyét csinálok magamból akkor nagyon tévedsz- ragadtam meg a pulcsija nyakát, azt még elértem. A fiú nem szólt vissza ennek nem tudom a különösebb okát de nem érdekelt hiszen sikerült beléfolytanom a szót.
- Itt meg mi folyik?- szólalt meg Yuki a pult mögül. Egyikünk sem válaszolt ezért kijött és megragadta Boruto karját majd kikapta a sálam. A szőke nem ellenkezett még mindig csak bámult rám. Nem nagyon értem ezt a fiút.
- Elengedheted- Yuki megfogta a csuklóm és maga mellé húzta. Boruto visszatért a valóságba és megbámulta a még mindig az én kezemet szorító Yukit.
- Mégis kie vagy a pasija?- vigyorodott el.
- Ami azt illeti igen- a szőke arcizmai enyhén megfeszültek. Én falfehéren ácsorogtam a két fiú között.
- Szóval szállj le róla- folytatta a fekete hajú és farkas szemezett Borutóval. Mi ütött ebbe a kettőbe...
- Én- nyeltem eggyet - azt hiszem most megyek, gyere Yuki- rángattam odébb.
- Jövök Sarada- chan- vigyorgott a szőke arcába aki válaszul összeszorította fogát.

Yukit kirángattam a kávézó kívülre és vitatkozni kezdtem.
- Ez mégis mi a jó büdös franc volt?! Kb. 30 perce ismerlek és te azt mondod, hogy járunk? - elengedtem a kezét és kerszetbe tettem karjaimat.
- Csak azért mondtam mert bajban voltál- igazította meg kötényét- még ki nem állhatom a bullyikat.
- Hogy én bajban? Teljesen ura voltam a helyzetnek!- förmedtem rá.
- Aha, persze. A srác hülyét csinált volna belőled ha nem lépek közbe. Hálásnak kéne lenned.
- Hálásnak?- tágra nyíltak a szemeim- Jó mindegy hagyjuk jobb ha megyek- turtam bele hajamba.
- Majd kereslek- sóhajtottam és elköszöntünk egymástól.

WÁÁÁÁ ÚJ RÉÉÉSZ:))))Reméleeem tetszeni foog💗💗💗Vajon Boruto miért is fagyott le??? NDBDDJSJ a következő részben lerajzolom Yukit!!!:))