Mennyire idegesítő vagy!

12. rész

- Gyere fel a szobámba- nézett fel a telefonjàból. Hogy micsoda?
- T-Tessék?? - vörösödtem el teljesen. Nagyon rosszra gondoltam.
- Hát addig nézhetnénk egy filmet..vagy te mire gondoltál?- lepődött meg.
- Én is erre haha- legyezgettem magamat- Hú de meleg van itt- indultam fel a lépcsőn és közben szidtam magamat, hogy hogy lehetek ilyen hülye.
Kinyitotta előttem az ajtót, hogy menjek be. Beérve a szobába sokkal rendezettebb volt mint gondoltam. Csomó poszter volt kint, zöldes falak, videó játékok minden félék. Akár a többi tinédzser fiú szobája. Pár kép is kivolt rakva amin a családjával vannak. Meg volt egy ahol tök furin voltak öltözve. Mintha nindzsákat cosplayelnének. Ezen fel is nevettem. Chochou , Hima meg Boruto haverjai voltak rajta belevigyorogva a kamerába. Alig lehettek 13 évesek itt. Boruto mosolya szív melengető volt. Soha se láttam így mosolyogni. Mellette pedig egy...fekete hajú. Hirtelen kikapta valaki a kezemből a képet.
- Hé ezt most miért?- nyúltam utána.
- Nem szeretem ha nézegetik a képeimet- dobta bele a fiókjába. Csak vállat vontam és leültem a földre közben meg bekapcsoltam a Tv-t. És egyből benyomtam a "10 dolog amit utálok benned" filmet.
- Ez most komoly? Vagy százszor láttam már Himával- feküdt le az ágyára.
- Akkor most mégegyszer megnézheted- nevettem el magam. És kitörve körübelül a nyakam néztem a filmet.
- Ülj fel az ágyra- szólalt meg mögülem Boruto.
- Nekem itt tökéletes - füllentettem. Erre valami olyat motyogott "nekem mindegy". Viszont egy 10 perc múlva már úgy éreztem, hogy leszakad a fejem. Ahjj miért kell ezt nekem átélnem? Lassan felkeltem és az ágy felé indultam. Boruto a telefonját nyomkodta de mikor megérezte, hogy mellé ülök mosolyogva nézett rám.
- Beállt a nyakad vagy mi?- rakott egy parnát a hátam mögé. Miért ilyen jól nevelt? Vagyis a cselekedetei. Nem válaszolva a filmre koncentràltam.
- Amúgy miért a telefonodat nyomkodod? Nézzed a filmet- fordultam felé.
- Már láttam nem fogom végig nézni megint- vonta meg a vállàt. Egy 5 perc múlva rá lestem a telefonjára. Egy Sumire nevezetű valakivel irogatott. Össze szorult a szívem. Tudhattam volna, hogy csak játszadozik velem. Miközben itt vagyok mellette az ÁGYÁBAN. Más lányoknak irogat? Mekkora ez szemét.
- Miért nem mész át inkább hozzá?- szólaltam meg idegesen.
- Tessék?- nézett rám értetlenül.
- Ahhoz akivel irogatsz. Engem nem zavar szívesen haza megyek ha kell- néztem a szemébe mérgesen. Egy percig csendben nézett rám majd megszólalt.
- Ő Kawaki barátnője és segítek neki ajándékot venni- mutatta felém a telefonját. Amin ott àllt a beszélgetés, hogy Kawaki plüss macinak örülne a legjobban?
- Egy plüss maci?- néztem hitetlenkedve vagyis Kawaki nem ilyen srácnak néz ki. Erre Boruto nem válaszolt csak a nézte a filmet keresztbe tett kézzel. Most meg mi baja?
- Valami baj van?- kérdeztem mert tényleg nem tudtam most miért durcázik. Nem válaszolt aztán egy 5 perc múlva megszólalt.
- Te most komlyan ilyen embernek nézel?- túrt bele a hajába idegesen. Ezt most, hogy érti?
- Mi?- most nekem kellett ledöbbenem.
- Azt hitted, hogy ez valamelyik pletyka csajom vagy mi? És, hogy miközben itt vagyok veled aközben vele lennék szívesebben?- mondta kicsit indulatosan. Egyből bűntudatom lett
- Nem dehogyis - tudta, hogy hazudok- Vagyis igen...de túl hamar vontam le a következtetést..sajnálom. Csak tudod van rólad néhány pletyka. De így elgondolkozva rajta jobb ha előbb az embert ismerjük meg- néztem rá őszintén sajnálva. Annyira hülye vagyok. Csak pár percig csendben ültünk.
- Nem igazak a pletykák. Semmien éjszakai kalandokért nem rajongok. Semeik estén se történt semmi- emelte rám kék szemeit- Csupán szörnyeket öltem meg a lányoknál akiknél voltam. Az embereket is megtudják szállni a nagyobbak. 3 lánynál megláttot engem véletlen pár fiú ahogy elhagyom a házat. Azthittem majd a lányok letagadják, hogy nem történt semmi mert ők csupán arra emlékeznek, hogy segítettem nekik valamiben. De semeik se tette. Amit nem értek miért...Fiúknál is voltam megölni pár szörnyet de persze azt szerencsére nem látták - nevetett fel eröltetetten. Hát ez ledöbbentett. Csöndben dolgoztam fel.
- Nem hiszel nekem ugye?- egy kis hallgatás után megszólaltam.
- De hiszek- néztem mélyen a szemébe- Túl kedves vagy, hogy olyan ember legyél aki nem tisztel másokat és saját magát - mosolyogtam rá őszintén. Évek óta nem éreztem magam ilyen boldognak.
- Többet kéne mosolyognod. Elég jól áll - lökte meg játékosan a vállam. Nem tudom mikor kerültünk egymás mellé ilyen közel de a vállaink már össze értek. Kezdtem fáradni.
- Köszi- nevettem fel halkan- és tényleg sajnálom, hogy így megvádoltalak- komolyodtam el.
- Nem lényeges- mosolyodott el- azért kéne bocsánatot kérned, hogy egy ilyen szar filmet kell megint megnézem - mutatott a Tv-re.
Ezen felnevettem eléggé. Ha Borutot közelről megismeri az ember nagyon megszeretheti. Kicsit kirázott a hideg. Bár Boruto pulcsiába voltam mégis fáztam egy kicsit. A szökeség egyből észre vette és a takaróért nyúlt.
- Tudod néha szólhatnál ha kéne valami- takart be engem és saját magát. Csak vállat vontam és néztem tovább a filmet. Már 2 óra volt. Mire végeztünk vele.
- Na most én rakok be filmet - nyúlt a távirányítoért. Erőm nem volt már hozzá, hogy vitatkozzak így csak bólintottam. Valami dokumentum filmet rakott be.
- Milyen kedves, hogy nem Horrort raksz be- dőltem neki a párnáknak kezdett az ülés elég kényelmetlen lenni.
- Még a végén rosszat álmodnál- fordult felém álmosan- Fáradt vagy?
- Egy kicsit- ásítottam egyet. Nagyon nehéz volt már ébren maradnom.
- Aludj majd felébresztelek 4-kor- tette át a kezét a vállam felett.A fáradságom ellenére elpirultam.
- Bocs amúgy ha bunkóztam az elején - szólalt meg- Csak idegesített, hogy figyelmen kívül hagytál- nézett nosztalgiázva a tv-re.
- Most levetítetted, ahogyan mindneki előtt elmondod, hogy fordítva van az étlapom?- viccelődtem. Erre nevetve bólogatott.
- Azért nem kell félteni nem vettem magamra- mosolyogtam el én is.
- Akkor barátok?- nézett rám. A tv fénye megvilágította az arcát. Nagyot dobbant a szívém.
- Barátok- mosolyogtam rá én is. Bár én sajnos ennél többet akarok...Lassan kezdett lecsukodni a szemem. Fejemet oldalra billentettem és egy kényelmes dologra fektettem.
- Jóejt- suttogot halkan Boruto. A heves szívdobogását hallottam. Majd lassan az is elcsendesült.

***

- Sarada reggel 7 óra nem kéne haza menned?- simogatta meg valaki a vállam. Jó érzés volt.
- Nem anyáék 12-ig dolgoznak- motyogtam- Még adj 5 percet. Évek óta nem aludtam ilyen jól - ütköztem neki valaminek a fejemmel.
- Rendben aludjál csak-kezdte birizgálni a hajam. Majd a hátamat csimogatta. Nem tudom, hogy ezt hol tanulta de ennek köszönhetően egyből eltudtam aludni. Biztonságban éreztem magam.

Mintha csak pár perc múlt volna el felnyitottam a szemem. A nagy fény hatására be is csuktam. Majd lassan kinyitottam. Hol is vagyok? Néztem körül az óra 9-et mutatott de nem az enyém volt. Majd a tekintetem a mellettem alvó szökeségre irányult.
- Jézusom- suttogtam. Jobb kezén a fejemmel feküdtem másik keze meg a hátamon pihent. Pár centi választott el minket. SARADA OLYAN HÜLYE VAGY!!! Teljesen elaludtam. Most mit csináljak? Mikor rá néztem meginr Borutora szemei már nyitva voltak és engem figyelt. Nem lenne rossz minden nap erre kelni...FEJEZD BE!!
- Jóreggelt- mondta rekedtes hangon és közben megint lehunyta a szemét.
- Jóreggelt- motyogtam. Már éppen szólni akkartam neki, hogy ideje lenne felkelni mikor Hinata hangját hallottam meg.
- Borutoo haza értünk- nyikorogtak a lépcső fokai. Az Uzumaki szeme egyből kipattant és ijedten nézett rám.
- Anya félre érti ha itt lát téged - modnta inkább saját magának. Gyorsan rámdobta a takarót és teljeseb elfedett. Csak észre ne vegyen engem Hinata-sama.
- Borutoo- kopogott be Hinata és nyitotta ki az ajtót. Vagyis hallásból így ítéltem meg. Szívem ezerrel dobogott.
- Hmm- játszotta el Boruto, hogy most ébredt fel.
- Haza értünk...lassan gyere reggelizni drágám- mondta gyengéden Hinata.
- Jó persze mindjárt megyek- ásitott egyet Boruto. Aztán ajtó csukodást hallottam.
- Oké elment - sóhajtott fel majd leszedte rólam a takarót. Eléggé homályos volt minden.
- Merre van a szemüvegem?- kezdtem el tapogatozni.
- Itt van- nyomta a kezembe.
- Köszi - vettem fel- Most, hogyan fogok innét kijutni?- kezdtem el görcsölni. Borutora néztem de ő teljesen levolt fagyva. Arca vörös volt és közben motyogott valamit.
- Minden oké?- erre csak bólintott egyet majd mély lélegzetet vett.
- Az ablakon át kell kimenned- nézett mélyen a szemembe.
- Vagy 3 méter magasan van a szobád!?

Új rész!! Írjátok meg kommentbe ha legyen új rész babaim 😘Köszönöm, hogy olvassátok szeretlek titeket ❤️❤️