Mennyire idegesítő vagy!

8.fejezet

Az órám csörgésére ébredtem. Nagy nehezen felkeltem és a fördû felé vettem az irányt. A kissé nagyon nagy karikáimat akartam eltüntetni valahogyan. Egész hétvégét végig bõgtem szinte a
bûntudad miatt. Meg Hima se válaszolt egyetlen egy üzenetemre sem szóval már biztosan nem akar velem barátkozni. Mondjuk én sem akarnék egy ilyen után! Miután reggeli rutinommal végeztem felvettem az egyenruhámat és a cuccaimat bepakolva a táskámba a konyhába indultam. Ott találtam anyát és apát is.

- Jóreggelt- köszönt anya mosolyogva.

- Reggelt- ültem le én is enni. A másik apára meg irtózatosan megvagyok haragudva. Szóval most nem nagyon beszélek vele.

- A suli felé megyek, elvigyelek?- tette fel a kérdést óvatosan apa. Belegondolva semmi kedvem össze futni Borutoékkal a buszmegállóban.

- Aha-ettem meg az utolsó falatot. Még mindig nem hiszem el, hogy szerelmet vallot nekem!! Már csak abban reménykedem, hogy kiszeretett egy ilyen után belõlem. És megutált. Huu de nem akarok menni suliba. Egyszerûen tudom, hogy milyen kínos lesz!! Az biztos, hogy többet egy buliba sem megyek. Meg apa is megtiltotta.

A kocsiban síri csöndben ültem és gondolkoztam. A fejemben azt a tervet raktam össze, hogy Himától hogyan kérjek bocsánatot. Borutohoz inkább nem szólók mert még megaláz megint vagy valami.

- Legyen jó napod-mosolygott apa.

- Feltétlenül az lesz miután találkozok Borutoékkal- durcáztam és becsaptam az ajtót. Lábaimat szedve bementem a suliba. Mint valami ninja úgy lopakodtam és néztem körül, hogy bele ne
fussak az Uzumaki testvérekbe. Szerencsémre nem futottam beléjük így valamennyire nyugodtan mentem be az osztályba. Leültem a helyemre és körülnéztem a terembe. Chochou még nem volt bent meg Hima sem a többiek csak nevetgéltek. Kinéztem az ablakon és megláttam a három testvért, ahogyan egymás mellett mennek és nevetnek. Egybõl lebuktam és többet inkább nem néztem ki. Csak azt vártam, hogy mikor lép be Hima az ajtón. Kezeimet tördelve vártam.

- Sziasztook- köszönt mindenkinek vigyorogva. Mindenkivel váltott pár szótaztán felém indult. Leült mellém és rám nézett.

- Figyelj..Hima tudom...,hogy-nem tudtam tovább mondani mert félbe szakított.

- Basszus Sarada nagyon állat volt a hétvége. Te nõ hallod apáék pont egy csávesszel kaptak engem el. Kawakit meg amikor megjöttek még nagyban énekelgetett a nappaliba félmesztelenül. Apád volt a kedvencem tényleg nagyon védelmezhet téged, hogy felhívta apát egy ilyenért. Jujj meg ne haragudj de elvették a telomat és nem tudtam írni neked- nevetett Hima.

- Tessék? Mégis mi ütött beléd? Nem vagy mérges? Basszus Hima apám tönkre tette a bulit!! És ráadásul téged a SZÜLEID rajta kaptak egy csáveszzel- akadtam ki kissé.

- Miért haragudnék? Boruto hibája, hogy nem kérdezte meg õket- vont vállat mosolyogva. Akkora kõ esett le a szívemrõl.

- Ohh...hát ez kedves- érzékenyültem el.

- Jaj, azt ne mond, hogy azt hitted, hogy egy ilyen miatt megsértõdök- karolta át a vállamat játékosan.

- Hát de..tényleg sajnálom- mosolyogtam.

- Ugyan-intett le.

- És Boruto mit kapott?- kérdeztem kissé szégyelve magam.

- Hát irtó nagy lecseszést apától meg megint veszekedtek meg ilyenek- sóhajtott nyújtozva-de ne foglalkozz vele nem a te hibád.

- Értem, köszi-öleltem meg. Lenyûgöz, hogy mennyire jól kezeli az ilyen dolgokat. Becsöngettek így itt abba hagytuk a beszélgetést.

Szünetben úgy döntöttük, hogy lemegyünk a büfébe venni valami kaját mert nagyon éhes lett Hima.