Mennyire idegesítő vagy!

11.fejezet

3 napja egy szót sem beszéltem anyáékkal. Így persze nem volt palacsintázás. Egyszerűen nem vagyok képes felfogni, hogy egész életembe hazudtak nekem..még Sakito is. Utálom a hazugokat. Bár próbáltak velem komunikálni nem volt hozzá nagyon kedvem. Az Uzumakiek meg távolról elkerültek engem vagyis én inkább őket.
- Akkor jobbra kell menni?- nézett rám Yuki mosolyogva.
- Mi? Ja igen - kanyarodtam be az adott irányba. Inojin is velünk tartott bár azon kívül, hogy egyfolytában panaszkodott nem sokat ért.
- És mi újság a szüleiddel?- kérdezte Yuki. Kedves tőle, hogy aggódik.
- Bonyolult- léptem be a kapun majd kinyitottam az ajtót is. Meglepetésemre több cipő sorrakozott fel az elő szobában.
- Vendégeitek vannak?- vette le a cipőjét Jin. Választ nem adtsm neki hanem kíváncsian menten be a nappaliba. Számíthattam volna erre.
- Oh drágàm haza értél?- mosolygott rám anya kedvesen. Csepett sem volt kedvem jópofizni, mert az Uzumaki család ült a kanapénkon és éppen egy csésze teát szücsölgettek. És persze ott volt Boruto avval az idegesítően jól kinéző mosolyával.

Boruto szemszöge:

- Megpróbáltunk mindent..de egyszerűen nem akar velünk beszélni amit persze meg is értek- itta szomorúan a teát Sakura-san. Hát akkor így állunk.
- Elég makacs Sarada szóval nem tudom, hogyan fogjátok befűzni, hogy csatlakozzon hozzánk- szólalt meg Sakito is- meg persze ott vannak a csapat társai.
- Azért nem kell aggódni Yuki kedveli Saradát, szóval ha átáll hozzánk egyből követni fogja őt- túrtam bele a hajamba kicsit idegesen. Eléggé nem bírtam az a gyereket- Inojin meg tudom, hogy velünk szeretne lenni.
- Az agyamra megy az a gyerek, hogy meri megkörnyé- itt nem tudta befejezni mondandóját Sasuke bá mert hangos ajtó csukást hallottunk. Bàr szívesen hallgattam volna ahogyan szidja Yukit.
- Oh drágàm haza értél?- mosolygott Sakura-san Saradára aki csak mérgesen ránk nézett vagyis inkább rám. Arca kicsit piroskás volt a hidegtől, szép fekete haja vállára omlott miközben onix színű szemei gyűlőlettel néztek rám. Szemüvege más lett mint volt, haja is megváltozott..egyre szebb lett. Mindig ez megy végig a fejembe ha meglátom.
- Mit keresnek itt?- kérdezte a hideg hangon a szüleitől. Mellette volt Yuki meg Inojin.
- Sarada ez nem a megfelelő hangnem a vendégekkel szemben- szólt rá meginr Sakura-san. Erre alig láthatóan forgatta meg a szemét.
- Te most meg forgattad a szemed kisasszony?- majdnem elnevettem magam.
- Jajj anya hagyjál már - mondta zavarban és eltűrt egy tincset füle mögé- Felmegyünk a szobámba további jó csevegést- indult fel a lépcsőn.
- Veletek szeretnénk beszélni - szólalt meg apa.
- Oh tényleg? Csodálom, hogy most nem raboltatok el és ember módjára eljötettek a házamba- tette keresztbe mellkasa előtt kezeit.
- Oh igen azért szeretnénk bocsànatot kérni! Az 5 kage tanácsára csináltuk de rájöttem, hogy nem ez lett volna a megoldàs- mondta apa mosolyogva Saradának. Gyanakodva nézett ránk.
- Sarada üljünk le és beszéljük meg velük! Nem haragudhatsz örökké a családodra- tette Yuki a kezét a vállára. Komolyan mondom ha megegyszer megérinti akkor eltöröm a kezét. Hosszasan néztek egymásra majd nagyot sóhajtva Sarada elindult felénk. Yuki leült Sakura-san mellé várva, hogy majd Sarada mellé fog ülni de szerencsére Jin oda ült mellé. Mosolyogva nézett rám én meg biccentettem neki.
- Már megint te?- ült le mellém bosszúsan Sarada. Rózsás illattát egyből megéreztem.
- Már megint én- mosolyogtam rá. Csak bosszúsan oldalra nézett kicsit elpirulva. Elég aranyos. Yuki felé fordultam aki idegesen nézett hol rám hol Saradára. Egy kicsit még közelebb ültem hozzá, vallunk már majdnem érintették egymást.
- Sarada, Yuki és Inojin tudnotok kell, hogy veszélyes amit csináltok. Megkell mondanotok, hogy kitől kaptátok a karkötőt! Mert ha kívülállóktól kaptátok akkor a rosszaknak segítetek és ártatlan szörnyeket öltök meg. Ha meg egy belsőstől kaptátok akkor csatlakozhatnátok hozzánk. Kahatnátok fegyvereket amivel sokkal könnyebb kivégezni a szörnyeket. És persze fizetést is kapnátok érte- végzett apa a mondandójával. Anya mellette mosolyogva nézett Saradára.
Hosszú gondolkozás  Yuki a mellettem ülő Uchiha lányra nézett engedély kérően aki bólintott.
- Én elmesélem kitől kaptam a karkötőt- mondta határozottan. Sarada felé fordultam, hogy mondjak neki valamit. Mikor megszólaltam volna rám nézett. A közelségétől és szemeitől nem tudtam megszólalni. Elvesztem bennük.