Mennyire idegesítő vagy!

10.rész

Fáradtan nyomtam le a csörgő órámat. Semmi kedvem suliba menni. Már 3 napja voltam Borutoval a "Naplementébe" azóta se beszéltem Himával. De az még jobban aggasztott, hogy ha Borutoval beszélek vagy megláttom mindig zavarba jövök és hevesen dobog a szívem. Nem tudom miért van ez de nagyon idegesítő. Lehet valami baj van a szívemmel?
- Sarada siess, mert mindjárt indulok- kopogott be apa a szobámba.
- 5 perc és kész vagyok- gyorsan letusoltam és felvettem az egyenruhámat. Egy 5 percet szenvettem a szempillaspirálal mire nem lett végre az egész szemem maszatos. Hajamat megfésültem és már mentem is ki az ajtómon.
- Ez nem 5 perc volt- nézett Sakito az órájára.
- Jaj ne izélj úgyis oda érünk a suliba- vettem fel a cipőmet. Persze eljátszotta a nagy beteget Sakito ezért 2 napot kihagyott a suliból, hogy ő milyen fáradt meg így-úgy amúgy. És most meg itt panaszkodik.
- Na indulhatunk?- kérdezte apa megelégelve a szócsatánkat.
- Menjünk- indultam ki az ajtón. Bár mondjuk alig tudtam menni olyan nehéz volt a táskám.
- Add ide- vette le a vállamról a tatyómat Sakito. Meglepődve néztem rá.
- Úristen te jól vagy?- nevettem el magam.
- Felőlem viheted-nyújtotta át a táskámat durcásan. Na vissza is tért a régi Sakito.
- Nem nem vigyed csak. Köszi - ültem be a kocsiba.
- Majd este 8- ra mindenképp érjetek haza szeretnék egy közös palacsintázást csinálni úgy is régen volt- mondta apa miközben zavarában a kormányt markolászta várva, hogy zöld legyen a lámpa.
Apa soha se volt a szavak embere. Ezért Sakitoval igen megvoltunk lépődve mert még soha sem mondott vagy tanácsolt ilyet. Vagyis lehet, hogy kiskorunkba mondott csak arra már nem emlékszünk.
- Jó persze tök jó ötlet - mondtuk a bátyámmal egyszerre apának őszintén mosolyogva.

***

- Akkor melyik osztályba jársz?- néztem Sakitora.
- Asszem a 11. B- be vagy hova- hát ez csodás ugyanabba az osztályba jár, mint Boruto. Pedig jó messziről elakartam kerülni egy kis időre míg nem tudom, hogy mit érzek iránta.
Amikor az osztály felé  vettük az irányt egyből felismertem Borutoékat aki a tesóival beszélt valamiről elég hevesen.
- De mondom, hogy ez az egyetlen esélyünk, hogy megtudjuk ők is tudnak arról amiről mi. Hívd el és  kész - hallottam meg Borutot. Ezek meg miről hadoválnak itt?!
- Boruto?- szólalt meg Sakito hirtelen.
- Sakito?- lepődött meg az Uzumaki és kezét nyújtótta egy pacsira.
- De jó látni téged haver! Hogy hogy itt?- mosolygott a szőkeség őszintén. Na jó bekell vallanom, hogy rohadt jól néz ki ma is Boruto. Az a tökéletes fogsor...Te jó ég miért dicsérem a FOGSORÁT?
- Hát vissza jöttem a cserediák programról- ásított egyet a bátyám. Csak tudnám honnét ismerik egymást- Hima, Kawaki titeket is tök jó látni - nézett rájuk mosolyogva.
- Te honnét ismered őket? És mit vicsorítasz egyfolytában rájuk?- fontam össze a kezeimet a mellkasom elött.
- Ezt úgy hívják, hogy mosoly te kis démon- mondta dühösen Sakito- Tudod én szoktam mosolyogni nem úgy, mint egyesek akik egész nap facsari képet vágnak. És amúgy meg barátok vagyunk- sértődött meg.
Csak a szememet forgattam rá.
- Mit keresel itt Sarada?- kérdezte Hima. Óvatosan rám mosolygott.
Ez volt az első eset mióta össze vesztünk , hogy hozzám szólt.
- Ő a bátyámat kísértem az osztályába- mutattam zavarba Sakitora.
- Mi? Ő a bátyád?- kérdezte meglepetten Kawaki. Csak válaszul bólintottam.
- De durva akkor azért voltál ilyen ismerős, kölyök- szólalt meg Boruto is. Megint hevesen dobogott a szívem.
- Ne nevezz már így- szólalt meg a büszkeségem. Nagyon zavar, hogy gyereknek tart. 1 évvel idősebb talán egy kicsivel többel. De akkor is.
Csak nevetve megrázta a fejét és elindult Kawakival az osztályba.
- Majd érj haza este és vigyázz magadra- mondta Sakito és ő is elindult. Bár mindig veszekedünk Sakito egy nagyon jó testvér. És valamilyen idegesítő módon mindig törődik velem.
Himával egymàs mellett kínos csendben sétáltunk. Komolyan még Iruka-sensei papolását jobban hallgattam volna mint ezt a csöndet.
- Öhm figyelj, ráérsz ma ilyen négy körül?- kérdezte Hima ujjait tördelve.
- Igen persze- vágtam rá mosolyogva. Nagyon megörültem, hogy Hima elhivott találkozni. Talán végre kibékülhetünk és minden olyan lesz, mint régen.Erre csak elmosolyodott de nem tűnt valami igazinak a mosolya ez egy kicsit zavart.
- Minden rendben?- kérdeztem mosolyogva.
- Igen persze - nevette el magát és belém karolt. Így mentünk be az osztályba.