Mennyire idegesítő vagy!

6.fejezet

-Azt hiszem-nyeltem egyet- Az eltûnt apámat basztad fejbe az elõbb- nem szoktam káromkodni de most a sokk miatt kijött a számon. Boruto és Yuki értetlenül merett rám sõt még Hiruki is kissé meglepõdött.

-Hogy érted, hogy az eltûnt apádat ütöttem le az elõbb egy serpenyõvel?- ejtette ki lassan Boruto megfontolva a szavait.

-Basszus- kapom a kezeimet a szám elé. AZ ELÕBB ÜTÖTTÜK LE AZ APÁMAT!!

-Gratulálok ehhez is tehetség kell- gúnyolódott Yuki Boruton.

-Hagyjál már honnét kéne tudnom, hogy éppen az apja "tört be" hozzájuk- védte magát a szöszi jogosan. Én meg átkoztam magam, hogy miért pont most kellett apának haza jönni. Mármint ha úgy
vesszük megérdemli hiszen 10 éven keresztül semmit sem hallotunk róla. Ennyire is csak én lehetek szerencsétlen.

-Jól van most kérlek ne veszekedjetek- néztem a két fiúra- Yuki menj hozzál egy kis vizet meg egy rongyot, Boruto te meg segíts fel rakni apámat a kanapéra- osztottam ki a feladatokat. Yuki elment vizért mi meg addig megpróbáltuk felemelni az öregem. Boruto megfogta a lábait én meg a kezeit. Vagyis csak az egyiket mert ugye csak egy keze volt.

-Oké háromra fel emeljük-néztem az Uzumakira. Válaszul csak bólintott egyett. Nagy nehezen sikerült a levegõbe emelnünk apámat de a kanapéig eljutni még nagyobb kihívás volt. Nem egyszer

vertem be a fejét az asztalba.

-Itt a rongy-jött vissza Yuki. Rátettem a sérült homlokára az enyhén vizes törülközõt és körbeültük a kanapét.

-Nem akarok kérdezõsködni de hol a karja-vette fel a földrõl az Uzumaki apa protézisét.

-Egy robbanásban vesztette el-vettem ki a kezébõl- Apáddal együtt.

-Nekem nem is mesélt róla-ült le. Egy ideig csak bámultunk magunk elé feldolgoza a történeteket. Nem bírtam felfogni, hogy a 10 éve eltûnt Sasuke Uchiha haza tért végre.

-Sarada tudod- köhintett Yuki- Tudom nem ez a legjobb pillanat és nagyon rossz az idõzítés de holnap eljönnél hozzánk?- kérdõn néztünk a szöszivel.

-Tudod...-rázta meg a karkötõjét.

-Most randira hívod?-hökkent meg Boruto- Mert akkor nagyon szarul csinálod. Különben is- nézett rám- Holnapra már el lett hívva. Anya mondta, hogy áthívott titeket egy vacsorára.

-Én errõl nem is tudok- néztem kérdõn- De vannak ennél most fontosabb dolgok is- ebben a pillanatban egy hangos hörkenést hallatszódott. Az Uzumaki annyira megijedt, hogy megszorította a kezem.

Mindhárman a kanapéra meredtünk. Apa felébredt. Körül nézett a házban aztán ránk esett tekintete.

- Izé... ti kik vagytok?- fogta meg sajgó fejét. Tágra nyíltak a szemei.-Sarada? te lennél az?-csak bámult.

-Igen apa én vagyok-az arcomon egy könnycsepp gördült le és odafutottam hozzá. 10 év után végreújra átölelhettem. Csak zokogtam a vállán és minden közös emlék amit mélyen magamba zártam most

elõtört.

-Most már minden rendben lesz-suttogta apa. Én csak szipogva arcára néztem és újból bõgni kezdtem. Jelen pillanatban nem foglalkoztam Borutoékkal.

-Tudod milyen rossz volt egyedül? Amikor anya sem volt itthon és magamra kellett fõznöm?! És felgyújtottam a konyhát és mellé még el is törtem anya kedvenc tányérját? Vagy amikor vártam, hogy

felbukkanj a nyíltnapon?- most már inkább hisztiztem mint anya legutobb nekem. De nem bírtam magamban tartani egyszerre voltam boldog, szomorú és dühös. Annyi éven keresztül vártam, hogy