"ᴛᴀᴇ-ʜʏᴜɴɢ ᴛʜᴇ ᴋɪʟʟᴇʀ" ㉿ⲓⳑⳑⲝⲅ ( Tae-Hyung, Tae FF)

ɴʏᴏʟᴄᴀᴅɪᴋ ʀésᴢ

Vᴇsᴢéʟʏʙᴇɴ...?

Amint felkeltem és átfordultam a másik oldalamra szembe találtam magam jiminnel.
- jó reggelt. - hunyorogtam kicsit rá ugyanis a beszűrődő fények miatt alig bírtam nyitva tartani a szemem.
- neked is Harin. Jól érzed magad?
- az estihez képest sokkal... Sőt kifejezetten jól. És te?
- ennél jobban nem is lehetnék... - mosolygott rám.
- úgy látom eszünk ágában nem volt vissza venni a ruháinkat...
- és az baj?
- nem mindegy már? - nevettem el magam.
- ez igaz. - jimin sóhajtott majd fel ült és rám nézett. Én is felültem majd átöleltem.
- ugye tudod hogy te lettél az első számú személy aki ennyire közel került hozzám?
- azt hiszem az este megmutattad. Viszont szerintem tudod mire gondolok... - nézett rám szomorúan.
- igen tudom... Nem szeretek ilyen gyorsan belefutni bármibe is... Még meglátjuk mi lesz de egy dolgot mondok.
- és mi az?
- ne szeress belém túlságosan...
- ahogy te se belém. Így én sem fogok te beléd. Mi lenne ha ez ami köztünk van olyan lenne mint barátság egy kicsi plusszal.
- legyen... De ne vigyük túlzásba.
- úgy lesz. - hajolt közelebb majd nyomott egy puszit a számra.
- hű... Nem is emlékeztem hogy ez ilyen jó volt. - hajoltam rá most én az ajkaira.
- na látod tudok valamit.
- legközelebb jobban mutatkozz be. - mosolyogtam rá miközben ő meg akart csókolni de gyorsan ki tértem előle majd fel keltem az ágyból és egy puszit dobtam jiminnel aki lefagyva figyelte ahogy kisétálok a szobából.

════════ ◖◍◗ ════════

- hé Harin! - szólított Lee miután átöltöztem. - a múltkor itt hagytad a karkötőt.
- oh hát akkor nem is veszett el. - adta át nekem a férfi majd vissza raktam a kezemet a másik mellé. - még mindig nincs semmilyen ügy?
- már egy hónapja nem hallani a gyilkosunkról. Csend és nyugalom van.
- valaminek kell lennie... Másik hálózatra nem tudsz csatlakozni?
- arra gondolsz hogy elhagyta az országot?
- valami azt súgja.
- éppenséggel rá tudok. Tessék.
- ezeket át tudnád küldeni az én gépemre? Szeretnék bele kukkantani.
- máris küldöm... Kész.
- köszönöm egy isten vagy.
- szeretem mikor bokolsz.
- örülök Lee... Az irodámban leszek ha lenne valami.
- nyugodtan Harin. Most úgy tűnik rá érsz.
- ettől féltem... - vettem el az asztalról a kulcsokat majd elindultam a kis bunkerembe. Le ültem a kedvenc kis forgószékembe majd a gépet bekapcsolva be dugtam a pendriveot hogy megnézzem mi a helyzet odakint.
- na mizu? - lépett be Kook majd levágta magát a fotelbe.
- ahh... Mondd meg őszintén mennyi fej fájást fog még nekünk okozni?
- ne felejtsd hogy még mindig ketten vannak.
- és még mindig csak ennyivel vagyunk közelebb...
- tudod kin szokott járni az agyam?
- kin? - fordultam felé a székkel.
- Kim Tae-hyung... - mi a fene Kook...
- és ez hogy jött?
- emlékszel arra a napra mikor te és jin a parkban voltatok. De a gyilkos is ott volt.
- igen...
- akkor azon az estén Tae-hyung is ott volt. Az a srác már többször is felkeltette a figyelmemet.
- ezt hogy érted?
- sokszor volt olyan helyen ahol gyilkosság történt. De azon az estén nagyon szúrta a szemem. Csak egy pár percre vettem le róla a szemem és el is tűnt.
- én nem hinném hogy ő lenne... Tudnék róla.
- és mi van ha téged is megakart ölni?
- ez hülyeség...
- én azért rajta tartanám a szemem továbbra is. Ne haragudj Harin de sajnos ez van.
- én nem... Vagyis ahhj nem tudom Kook.
- apropó... Nem szoktak mostanában olyan... megérzéseid lenni?
- nem igazán.
- és mi van ha ezek akkor aktívak igazán mikor veszélyben vagy? - és itt észbe vágott hogy valójában tényleg csak akkor jelentkezett ez nálam mikor olyan helyzetbe kerültem... Vagy éppen valaki aki hozzám közel áll.
- ez tényleg így van...
- na ugye. - vissza fordultam a géphez majd újra keresgélni kezdtem...
- Hé Kook gyere csak.
- mit találtál?
- itt azt írja hogy két év után ismét visszatért a gyilkosuk. Elvileg egész Parist veszélyben tartja. Naponta több ember is eltűnik majd rá egy napra mind előkerül holtan és kifosztva.
- tekerj lejjebb.
- az elkövetők egy túlélő szerint ketten vannak... Egy nő is egy férfi. Állítás szerint nem Európai származású emberek lehetnek. A sok keresgélés után a minap egy fonott karkötőt találtak de azon kívül semmi nyom...
- nyisd meg a képet. De... Ez olyan mint ami nálad is van.
- ohh a francba... Ezek szerint Parisban vannak... És úgy látszik visszatérők... - temettem a kezeim az arcomba majd hátra dőltem...
- és mi lenne ha... Mi is kimennénk?
- hát ez igazából... Jiminnel úgy terveztük hogy kiszeretnénk menni a jövőhéten.
- Remek! Akkor a következő megálló Franciaország. Jövőhéten indulunk.

Lehet hogy az lesz az a nap mikor mindenre fény derül...

- hű teljesen úgy érzem magam mintha kicseréltek volna. Furcsa dolgokat érzek.
- most ez úgy érted hogy bekapcsoltak az erzekeid?
- de még mennyire.
- és most mi lessz?
- nem tudom még előre de belül azt érzem mennünk kell... Valami... Valamire rá fogunk jönni úgy érzem.
- én hiszek neked! Most megyek és szólok jiminnek meg egy pár embernek hogy mi a terv.
- azt is érzem hogy fel kell készülnünk.
- és még?
- Jungkook... - néztem rá ilyedten... Soha nem volt még ilyen érzésem... Sőt úgy mondanám hogy félelem...
- baj van Harin? - guggolt le elém majd megfogta a kezem...
- szerintem valaki megfog halni...