"ᴛᴀᴇ-ʜʏᴜɴɢ ᴛʜᴇ ᴋɪʟʟᴇʀ" ㉿ⲓⳑⳑⲝⲅ ( Tae-Hyung, Tae FF)

ᴛɪᴢᴇɴʜᴀʀᴍᴀᴅɪᴋ ʀésᴢ

Ő ᴠéᴅᴇʟᴍᴇᴢ... Éɴ ғᴜᴛᴏᴋ

A mai nap folyamán próbáltam meggyőzni Jungkookot arról hogy Tae velünk van, habár a férfi megígérte velünk tarthat attól még nem veszi le róla a szemét.
- szóval ez a te szobád? - dobta le a holmiját Tae majd az ágyra feküdt.
- igen. De te nem itt fogsz aludni.
- ezt hogy érted? - ült fel idegesen majd rám nézett.
- ugye nem gondolod majd hogy miután fegyvert tartottál a fejemhez még veled fogok akár egy szobában is aludni....nem nem.
- akkor megmagyaráznád mégis hol?
- Kookal a szomszéd szobában. Így ha esetleg baj lenne itt vagyok én is a közelben. - fordítottam rá a tekintetem. Látszólag nem tetszik neki az alvásos szitu de ez van. Én pedig úgy szarom le ahogy van.
- nem tudnád elintézni mégis hogy itt lehessek... - kelt ki az ágyból majd elindult felém és egy méterre megállt. - csak veled. Te és én.
- a nagy faszt Tae-hyung. Őszintén mégis mit vársz? Azt hogy tárt karokkal vissza várlak három év után? Hogy majd mindent elfelejtek ami volt és tiszta lappal indítunk? Nagyon tévedsz ha azt hiszed köztünk újból is lesz valami!
- nem azt akarom szeress... Hanem azt hogy ne vesszen kárba az együtt töltött idő. Hiányzol Harin... - ez kétséges hisz nem tudom hogy hazudik e... Viszont nem fogok újból hibázni. Ez a férfi a múlté és köztünk már vége mindennek.
- nem akarok ez miatt több hibát elkövetni. A szoba elosztás marad és jobb hogyha most mész is. - adtam át a kezébe párnát és takarót majd ajtót nyitottam neki.
- Harin...
- jó éjt Tae-hyung! - nem néztem rá. A padlót bámultam épp annyira mintha valami lenne rajta csak hogy ne kelljen a férfi szemébe néznem. Határozottnak kell lennem és egy percre sem mutathatok gyengeséget.
Elfáradtam az tény és való de nem adom fel... Hisz tudom hogy apa se hagyta abba a soha. Ő a végsőkig küzdött és én is addig fogok... Mégha az az ára hogy nem térek vissza.

≪━─━─━─━─◈─━─━─━─━≫

- fel kelni! - törtem be a szomszéd szobába.
- hé hadj meg aludni! - motyogta Tae a takaró alól.
- hol van Kook?
- az asszonyánál aludt. Ideges hisz bármikor megkezdődhet a szülés. - mondta ásítva majd vissza feküdt.
- akkor én most megyek. Fél óra múlva az aulában!
- Várj! - kelt fel hirtelen majd gyengéden a kezemre fogott mire én el engedtem a kilincset, ő pedig vissza csukta az ajtót.
- hadj mennem kell!
- a tegnap esti komolyan gondoltam.
- igen...én is. És most ha megbocsájtasz... - indultam volna meg de a férfi vissza fogott. Túl közel volt hozzám ami nekem nagyon nem tetszett.
- ne menj kérlek...
- nem mászhatsz a képembe csak így!
- sajnálom. De most az egyszer megtudnál hallgatni? Fontos...
- fél órád van! - szokásos szemforgatás után le ültem az ágyra majd Tae is mellém és beszélni kezdett.
- a baleset napján... Jimin értesített hogy Jun ott van a városban. És amikor meglőtt és kórházba kerültem csak az járt a fejemben hogy mi van ha téged talál el és esetleg nem élnéd túl... Abba én is belehaltam volna ha nem vagy ott nekem. Megtudtam hogy Jin engem akar. Ezért úgy döntöttem hogy szakítok veled annak érdekében hogy ne essen bajod. Aztán vissza tértem. Lisával az első párizsi utazásomon találkoztam. Tetszettem neki... De ez fordítva nem így volt.
Nem tudja hogy miket tettem. És a betegségemről sem tud.
- ezt miért mondod el nekem?
- mert jogod van tudni hogy mindig is szerettelek. - csak némán ültem mellette...mint akinek nem jön hang a szájából. Tehát valójában mégis szeret engem csak védeni próbált?
- és ohmm... A betegséged... Hogy érzed magad? - fordultam kicsit felé majd rá néztem.
- egyre rosszabb. Már nem látok jövőt magam előtt...
- nem tudtam hogy ez ennyire kihatással lesz a testedre.
- nem nincs semmi baj tényleg. De nincs már olyan ember aki tudná ezt kezelni. Azt mondták talán már túl késő ahhoz hogy diliházba menjek vagy esetleg orvosok foglalkozzanak velem. A sok gyógyszer és kezelés teljesen tönkre tett legbelül.
Én már csak a külvilágra bízom magam és lessz ami lesz.
- és mit éreztél akkor mikor velem voltál? - Tae rám nézett majd mosolygott.
- nyugalmat... Azt hogy nincs semmiféle betegségem vagy függőségem. Mintha tünet mentes lennék. Mintha meggyógyultam volna ...
- úgy sajnálom...
- hé nem kell. Tényleg. De szeretném ha nem távolodnál el tőlem.
- nem Tae... Sajnálom hogy így bántam veled és még csak meg sem hallgattak. Szeretnék neked segíteni...
- szeretlek Harin... - mosolyodott el a férfi aztán az arcomra simitott és lassan közeledni kezdett.
Hiányzik az édes csókja és az egész valója... hiányzik ő... Lassan ki nyitottam a szemem majd amint éreztem hogy ajkai súrolják az enyém...
- Tae...
- hmm? - nézett rám ő is.
- ezt nem lehet...
- nem bírom tovább nélküled...
- ezt át kell gondolnunk... - simitottam az arcára. - nem sietünk el semmit.
- megvárom míg te kéred...
- köszönöm. - néztem mosolyogva mélyen a szemeibe mikor valaki hirtelen be nyitott.

- Lisa el tűnt!