"ᴛᴀᴇ-ʜʏᴜɴɢ ᴛʜᴇ ᴋɪʟʟᴇʀ" ㉿ⲓⳑⳑⲝⲅ ( Tae-Hyung, Tae FF)

ᴛɪᴢᴇɴᴇɢʏᴇᴅɪᴋ ʀésᴢ

Eʟᴋᴀᴘᴠᴀ...🦋

- mit keresel Párizsban? - kérdezte a férfi miközben még mindig oly mereven tartotta a kezében a fegyvert.
- ez csak egy kis... Kiruccanás. De úgy látszik eléggé izgat téged a dolog.
- egyáltalán nem.
- akkor miért fogsz még mindig rám egy fegyvert? - Tae be harapta az alsó ajkát majd az asztalra dobta a fegyverét és le ült a bőr székbe. - úgy látom megváltoztál Tae-hyung.
- francokat nem tudsz te rólam .
- kezdem kapisgálni mi is folyik itt voltaképpen... De szeretném ha te mondanád el.
- nem vagyok gyilkos ha arra gondolsz.
- akkor mi ez az egész? - tártam szét a karjaim. - az előbb egy nő szaladt ki ordítva hogy gyilkos van a lakásán.
Nekem bármit elmondhatsz.
- rohadt ribanc! - kelt fel dühösen hogy még az asztal is felborult.
- egy pár hónapja még nem ez volt a véleményed. Te kerestél engem és nem pedig fordítva. Azt hittem valamilyen szinten rendbe tudjuk hozni a dolgokat magunk között, még ha itt nem is az újra kezdésről van szó.
- azóta sok minden megváltozott.
- te nem sokat.
- tévedsz Harin. Hülyének akarsz engem nézni igaz? - jött elém majd le guggolt hogy velem egy szinten legyen.
- ha így adod be magad... Azt hiszem hogy jobban értem a dolgokat mint a drágalátos barátnőd. Merek rá fogadni hogy lofaszt sem tud rólad.
- őt ebbe ne keverd! jó?
- egy pillanat. - nyújtottam felé az ujjam majd elő vettem a karkötőt amit Lisa hagyott el. - nem ismerős?
- ez az enyém... Hogy került hozzád?
- hogy érted hogy a tiéd?
- nézd! - húzta fel a pulcsi ujját ahol egy ugyanilyen karkötő volt.
- tehát akkor ezek is igaz? - mutattam meg neki a kezemen lévő darabokat.
- a francba!
- Tae-hyung...
- Harin ez nem az aminek látszik... Csak mondd el honnan van. - fogott rá a vállamra. Látszott rajta hogy kezd nagyon ideges lenni. - csak mondd el és beszéljük meg...
- mind ketten tudjunk hogy ezen nincs mit megbeszélni. - keltem fel a földről majd le szedtem a karkötőket a kezemről és a földre dobtam.
- azt hiszem megvan az igazi ok amiért ide jöttünk.
- azt hiszed hogy én vagyok a gyilkos igaz? Vagyis nem bízol bennem.
- okot adtál rá! Többször is. Ezért is megtanultam megválogatni az embereket. Nem tudom hányszor akarsz még csalódást okozni... Most pedig vagy jössz velem magadtól vagy más opcióhoz fogok folyamodni. - a férfi fel vette a karkötőket a kezére viszont egyet felém nyújtott.
- ez legyen a tiéd. - idegesen ki kaptam a kezéből majd eldobtam. Tae-hyung pedig csak némán jött utánam.
- Harin... Ez meg mit keres itt? - kérdezte idegesen Jungkook mikor megérkeztünk a szobába.
- merre van az őrhelyünk?

≪━─━─━─━─◈─━─━─━─━≫

Azt hittem soha nem lehet már nehezebb az élet mióta apa meghalt... De amint elfordítottam a kulcsot a zárban azon nyomban meg egy teher érkezett a vállamra...
- sajnálom... - fordított hátat Tae-hyung majd a rácsoknak dőlt és a földre csúszott. - annyira nem tudom mit csináljak magammal.
- orvos...
- ha te azt tudnád hogy hányszor próbáltam. Mindig csak egyre rosszabbodik az állapotom. Minden perccel közelebb kerülök a halálhoz. De csak azt tudom mondani hogy hálás vagyok érte... Nincs sok értelme élni. - sose gondoltam volna hogy a betegsége ennyire erős...
- mindig van értelme élni.
- csak akkor ha te is a része vagy...
- akkor miért vagyunk most itt?
- mert megakartalak védeni.
- és mégis mitől?
- Juntól. Ő volt az aki miatt kórházba kerültem.
- tehát azt akarod nekem mondani hogy szabad lábon van?
- nem én kellek neki... Hanem te Harin. És ő a gyilkos akit keresel nem pedig én.
- mind a ketten azok vagytok Tae-hyung.
- mondd csak... Nem szokott mostanában olyan érzésed lenni mintha valaki meghalna?
- semmi közöd hozzá.
- én csak figyelmeztetlek. Itt van Párizsban. Ezért is jöttem ki én is.
- nem bízok benned... Mi van ha össze fogtok?
- legszívesebben azonnal megölném. Nehogy azt hidd már hogy a történtek után még puszi pajtások leszünk.
- hol találom?
- nem ajánlanám hogy megkeresd.
- nem félek tőle. Nekem most mennem kell.
- Harin! - lépett be Jungkook egy lánnyal. Lisa volt az...
- azt hiszem neki is itt a helye.
- várj! Ne zárd őket össze. Csukd a kettesbe.
- eressz el te állat! Nem csináltam semmit.
- azt majd meglátjuk. - sétáltam a zárkához mosolyogva. Talán ha kicsit hergelem akkor hátha kicsúszik belőle valami.
- rohadj meg!
- hű erős kezdés. De végül is neked köszönhetem hogy idáig eljutottunk.
- miről beszélsz.
- Tae egyik karkötője kicsúszott a zsebedből. Azt hittem okosabb vagy.
- az csak egy nyavalyás karkötő.
- hogy mit mondtál? - kérdezte Tae-hyung a másik oldalról.
- úgy látszik mégis csak fontos. Ugye Tae Tae?
- te meg... Most komolyan becézgeted? Ő már rég elfelejtett téged. Kim Harin.
Egy senki vagy a szemébe.
- Ohh valóban? - nevettem el magam majd Tae-hyunghoz sétáltam. Ki nyitottam az ajtót majd a bilincsnél fogva a lány ajtajához vezettem. A két kezét össze zárva át dobtam magamon így szorosan hozzá kényszerültem. Hevesen lélegzett...
A tenyerem az arcára helyeztem majd rá simítottam egyet aztán kissé közelebb hajoltam és az ajkaira vezettem a tekintetem majd vissza a szemeibe. Oldalra döntöttem a fejem majd lassan közeledtem felé és mikor már ajkaink súroltak egymást megálltam és egy pillanatra a lányra néztem és elmosolyodtam... Majd megcsókoltam a férfit.
- különös... Lehet mégegyszer megkéne próbálni? - néztem Tae-hyungra aki csak nagyot nyelt és azt se tudta hová nézzen. - mit gondolsz Lisa? - néztem az ideges lányra.
- megfoglak ölni! - nevetve vissza csuktam a férfit majd a lányhoz mentem.
- mit csinálsz?
- azt mondtad megfogsz ölni.