Körülbelül két órát vett el az életünkből, mire visszarendeztük a szobát, és felmértük a károkat, ami a teljes megtakarításom, egy poszter egy magyar alter zenekarról, kettő félkész tervrajz és egy fél pár zokni volt. A procedúra végén fáradtan dőltünk le a kanapéra.
– Köszi a segítséget Bátyus! – hálálkodtam.
–Alap Hugi – karolt át.
–Nincs kedved maradni éjszakára? – csúszott ki a számon. Ha most magamra maradok, akkor az egyetlen opcióm az volt, hogy álomba bőgöm magam, ami az amúgy is vörösre sírt szemeim szűnni nem akaró kellemetlen érzése mellett nem vonzott igazán.
– Végül is, miért ne – vonta meg a vállát, majd kezébe vette a telefonját. – Mit kérsz enni? Ma én állom.
– Micsoda gavallér – mondtam megjátszott áhítattal. – Olyan sonkás pizzát! – vágtam rá egyből a kellő hatásszünet után.
– Mondák már, hogy értek a nőkhöz – jelentette ki, szerintem csak úgy magának, ugyanis pontosan tudja, hogy ezzel nem értek egyet, vagy sosem vallanám be. Az egóm igenis fontosabb! – Egy sonkás pizza rendel.
– Amíg megjön, rakok be filmet – pattantam fel, hogy a TV távirányító keresésére induljak. Meg is lett a lépcső alatt, minden logikus magyarázat nélkül. Bekapcsoltam a készüléket, majd kikerestem a kedvenc akciófilmem, ami ilyen borús időkre tökéletes volt, a maga vérengzéses vígjáték formájában.
Az este kellemesen zárult, bár a végére bevallom nem emlékszem, ugyanis benyomtam egy első osztályú szunyát.
Reggel amikor ébredtem hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, ugyanis a szokásos AC/DC poszterről kacsintgató énekes helyett egy szőke foltot pillantottam meg. Aztán ahogy a csipa kezdett kivánszorogni a szememből, kitisztult a kép, mind fejben, mind szemben. Határozottan Dani feküdt mellettem. Vagyis félig mellettem, egy picit rajtam és jó részt alattam. Oldalt fekve öleltem magamhoz a bal kezemmel és lábammal, amíg az ő felsőteste alattam passzírozódott össze, kinyomva gazdájából a szuszt is. Mindeközben az ő lába is kitartóan ölelte az enyémet.
Nem emlékszem, hogy hogyan jutottunk el a kanapéról az ágyig, és csak reméltem, hogy az az egy feles nem ártott meg az este, amit elfogyasztottam vigasz képpen, bár emlékezetem szerint ennél jobban bírom az alkoholt. Egyetlen nyugtató verzió, az hogy ő hozott fel, miután elaludtam a legvéresebb jelenet közben.
– Ébredezünk álomszuszék? – simított végig az említett a hátamon, amitől libabőrös lettem.
– Mióta vagy fent? Hogy kerültem ide? Hol a ruhád? – soroltam a kérdéseim, miközben letekintettem, és realizáltam, hogy az alsógatya nem éppen teljes öltözék.
–Körülbelül tíz perce ébredtem arra, hogy valaki az életemre tör, fojtogatásos módszerrel. Felhoztalak az este, amikor elaludtál, és bátorkodtam megszabadítani téged a pulcsidtól, amúgy cuki a felsőd – kacsintott, miközben végigmérte a fekete igen kivágott trikóm, amin egy cica feszített. – Azt pedig te sem hitted hogy farmerben és vizes pólóban fogok aludni. – válaszolta meg az utolsó kérdést is.
Nem volt több aggályom a tegnapi nappal kapcsolatban, úgyhogy feltápászkodtam kicsit sem ügyelve drága bátyámra, aki nem hiszem hogy túlzottan díjazta a tenyerem a gyomorszájában. Lebaktattam a fürdőbe és útközben felkaptam a szék támlájára készített egyenruhám. Amint a fürdőbe értem, az első dolgom volt a tükörben ellenőrizni, hogy mennyit látott belőlem. A hajam széttúrva állt égnek, a szemeimből még mindig visszatükröződött a pirosság és ami a leginkább megrázó volt az arcomról is hasonló mondható el. Mint egy jól megtermett paradicsom.
