Bird Of Prey [Eli "Hawk" Moskowitz]

4. fejezet: Pillangók

A halloweeni buli napján már mindenki izgatottan várta az estét. Sokan már az iskolába is jelmezben érkeztek, persze főleg a népszerű diákok tehették ezt meg. Belegondolni sem mertem, hogy mi lett volna akkor, ha mondjuk Eli vagy Demetri jönnek beöltözve. Így is kész csoda volt, hogy mindketten beleegyeztek abba, hogy este eljönnek.

- Megyünk együtt este? - kérdeztem Miguel-t, mikor tanítás után együtt mentük ki az ajtón.

- Délután edzésem lesz. - tekerte a fejét - De ott találkozunk.

- Jól van. Aisha? - néztem a lányra, aki mögöttünk kullogott Eli és Demetri társaságában.

- Anyámékkal programom van, úgyhogy én is csak később jövök. - rántotta meg vállait a lány.

- Hát jó. - fordultam a két legjobb barátom felé - Úgy tűnik, hogy hárman maradtunk.

- Tetszik neked Miguel? - tette fel a kérdést váratlanul Demetri, mikor elbúcsúztunk az említett fiútól és Aisha-tól, majd hazafelé vettük az irányt.

- Tessék? - nevettem fel, és muszáj volt ránéznem, hogy megbizonyosodjak arról, hogy komolyan gondolja-e.

- Tetszik neked? - ismételte meg a kérdést, amitől én olyan hirtelen fékeztem le, hogy majdnem nekem jöttek mind a ketten.

- Miből gondolod ezt?

- Nem tudom. - bámult rám tanácstalanul, és talán kicsit számonkérően is - Sokat vagy vele. - mondta, mire Eli is bólogatni kezdett.

- Ugyan annyit vagyok vele, mint veletek. - értetlenkedtem, majd Eli-ra néztem - Te pedig csak ne bólogass itt nekem. Miért értesz vele egyet ilyen hülyeségekben?

- Tényleg sokat vagy vele. - mondta halkan a fiú - Nem baj, ha tetszik neked. Miguel jó fej. - próbált kedves lenni, de bennem akkor szakadt el a cérna. Komolyan? Komolyan azt gondolja még ő is, hogy Miguel tetszik nekem, csak azért, mert kedves vagyok vele és sokat beszélünk? Ilyeneket lát bele a dologba, de azt nem veszi észre, hogy mióta az eszemet tudom, csak ő érdekel?

- Először is... - emeltem fel a kezemet, és próbáltam higgadt maradni - Nem tetszik Miguel. Másodszor, ha nem vettétek volna észre, neki Sam jön be, szóval ne is kezdjetek kombinálni, hogy én és Miguel. Oké? Harmadszor pedig... Ha jobban kinyitnátok a szemeteket, és nem dugnátok a fejeteket a saját seggetekbe, akkor nem találnátok ki ilyen hülyeségeket, és talán észrevennétek az igazságot. - soroltam, és az utolsó mondatomnál jelentőségteljesen néztem Eli-ra. A fiú nem lepődött meg a kirohanásomon, sokszor látott már így, de az arca zavarodottságot mutatott.

A beszédem befejeztével idegesen fordultam el tőlük, majd folytattam az utamat, nyomomban a két fiúval.

- Hogy értette ezt? - hallottam Eli suttogó hangját. Persze, hogy fogalma sem volt arról, hogy mire céloztam.