Bird Of Prey [Eli "Hawk" Moskowitz]

10. fejezet: Nyomasztó érzés

A suli a szokásosnál is nyomasztóbb volt. Annyi minden történt, és annyi mindenről szó esett az ebéd közben, hogy nem tudtam, kire figyeljek oda. Miguel-re, aki a tegnap esti randijáról áradozott, Aisha-ra, aki nagy beleéléssel szónokolt a közelgő bajnokságról, Eli-ra, aki arról mesélt, hogy mit szóltak a tanárok és a többi diák az arculat váltásához, vagy Thomas-ra. A fiú ugyanis a szokásos asztaluknál ült, és le sem vette rólam a szemét. Habár már nem tartottam tőle úgy, mint a halloween buli után, de most is nyomasztott a jelenléte. Arról pedig fogalmam sem volt, hogy mit akart most. Hiszen hosszú hetek óta rám sem nézett.

- Minden oké? - suttogta a fülembe Eli, kinek hangja elszakított Thomas-tól.

- Aha. - pillantottam a mellettem ülő fiúra, aki most túl közel hajolt hozzám. Tudom, hogy csak azért tette, hogy a többiek ne halljanak minket, de rettentő zavarba jöttem, főleg miután többször is a szájára pillantottam. Ugyanis napok óta nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy mennyire meg akarom csókolni. Mióta azt mondta, hogy nincs olyan lány, aki csókolózna vele, csak erre tudtam gondolni. Arra, hogy itt vagyok neki én. Én hosszú évek óta arra vágyok, hogy megcsókolhassam. Habár elzártam magamban ezeket az érzéseket, most valamiért mégis előtörtek, és úgy érzem, hogy sokkal erősebbek, mint egész eddigi életemben.

- Kétszer szóltam, mire meghallottál. - nevette el magát Eli.

- Bocs. - pillantottam újra Thomas felé - Csak elgondolkodtam valamin.

- Megint bántott az a seggfej? - váltott hangnemet Eli, és mikor újra ránéztem, már ő is Thomas-t figyelte.

- Nem. - vágtam rá gyorsan - Nem. Dehogy.

- Akkor meg mit akar? Miért bámul így?

- Fogalmam sincs. - rántottam meg a vállamat - A halloween buli óta nem beszéltem vele. Igazából rám sem nézett azóta.

- Nagyon helyes. - morgott mellettem a fiú - Ez maradjon is így.

- Már nem félek tőle. - mosolyodtam el azon, hogy Eli mennyire dühös lett - És már meg tudom magam védeni. De nem hinném, hogy újra bepróbálkozna egy olyannal, mint akkor este. Mióta Miguel lerendezte őket, nincs akkora arca.

- Ha akkor tudtam volna bunyózni, én vertem volna szét a képét. - bámult mérgesen Thomas felé - Sőt... Lehet, hogy így is kap a pofájába.

- Miért? Hagyd a francba. - intettem lazán.

- Miééért? - nézett újra rám Eli - Mert hozzád mert érni. Nem szeretném, ha ez még egyszer előfordulna. Ahogy most bámul rád... Legszívesebben kinyomnám a szemeit.

- Eli... - szakítottam félbe, mert bármennyire is jól esett, hogy ennyire védelmez, nem tetszett ez a viselkedés. Nem akarom, hogy ő is olyan legyen, aki másokat bánt. Még ha az meg is érdemelné. - Hagyd, oké? Nem szeretném tovább folytatni ezt a témát. Nem érdekel, hogy mit akar, vagy hogy miért bámul így. És azt sem szeretném, hogy te belekeveredj bármi hülyeségbe. Attól, hogy új a stílusod, nem kell máshogy viselkedned. Legalábbis velem nem. Oké? - mosolyogtam rá, reménykedve abban, hogy érti mire célzok. A régi Eli-t akarom.