Bird Of Prey [Eli "Hawk" Moskowitz]

14. fejezet: Megszakad a szív

Le kellett lépnem. Nem tudtam tovább nézni, ahogy Eli és Moon enyelegnek, és nem képesek arra, hogy fél percre kiszálljanak egymás szájából. Úgy éreztem hogy ha tovább figyelem őket, teljesen összetörik a szívem. Na, nem mintha nem lenne így is darabokban.

Nem mentem haza, pedig azt kellett volna. Ehelyett csak távolabb mentem a tömegtől, és leültem egy sziklára, kezemben egy pohár sörrel. Éppen azt iszogattam, mikor megjelent Aisha.

- Képzeld... - újságolta vidáman - Kicsináltam Yasmine-t!

- Hogy mi? - pislogtam rá értetlenül.

- Megint beszólt... Én meg felhúztam magam. Aztán az ő bugyiját is.

- Tessék? - nevettem el magam, mert fogalmam sem volt, hogy mit akar mondani.

- Fogtam, és a bugyijánál fogva felemeltem. Úgy felidegesített... - morgott a lány - De most legalább visszakapta azt a sok megalázást, amit tőle kaptam.

- Szuper... - próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, de nem igazán ment. Főleg, mert nem tartottam jó ötletnek a bántalmazást, ha megérdemli valaki, ha nem.

- Basszus... - huppant le mellém Aisha - Olyan hülye vagyok. Azzal kellett volna kezdenem, hogy megkérdezlek. Hogy vagy?

- Jól. - ráztam a fejem - Nincs semmi baj.

- Biztos, hogy nem jelent semmit ez a dolog köztük. - bökött a fejével abba az irányba, ahol Eli és Moon voltak.

- Hogyne jelentene. - húztam el szomorúan a számat - Ő volt az első csókja.

- Az nem számít.

- De! De, nagyon is számít. Ez nagy dolog. A francba... - szorítottam össze a számat, mert nem akartam elsírni magam, pedig közel álltam hozzá - Nekem kellett volna adnia az első csókját. Nem Moon-nak. Pont egy olyan lánynak, aki örök életében szekírozta, és bántotta.

- Én sem értem. Annyira ellene volt Yasmine baráti körének. Nem gondoltam volna, hogy pont onnan kell neki egy lány.

- Ja, hát én sem... De bezzeg ha én egy szót is merek szólni Thomas-hoz, egyből kiakad. Pedig nem én vagyok az, aki az "ellenséggel" smárol. - formáltam idézőjelet az ujjaimmal.

- Tudod... Meg kellett volna mondanod neki, hogy mit érzel... - mondta óvatosan Aisha.

- Most már tök mindegy. - rántottam meg a vállamat, majd lehúztam a poharam tartalmát - Amúgy is hülyeség lett volna.

- Miért?

- Mert ő nem úgy gondol rám, ahogy én gondolok rá. Ha úgy lenne, akkor nem smárol... - kezdtem kifakadni, mikor valaki félbeszakított.

- Miért üldögéltek itt? - kérdezte Eli, miközben járatta köztünk a tekintetét. Én pedig csak reménykedni tudtam, hogy semmit nem hallott az iménti beszélgetésből. - Te... - húzta össze a szemöldökét, mikor megakadt rajtam a szeme - Jól vagy? Sírtál?