Bird Of Prey [Eli "Hawk" Moskowitz]

7. fejezet: Újoncok

Aisha és én már hetek óta jártuk karate órákra. Miguel lassan már profi szinten tolta a fogásokat és ütéseket, Aisha-nak is egész jól ment, csak én voltam kissé lemaradva, ugyanis az elején nem tudtam gyakorolni az ütéseket a fájó csuklóm miatt.
Lawrence sensei elég kemény az órákon, de tudtam, hogy nem lehetek egy síró-pityogó kislány, aki azért adja fel, mert az edzője túl szigorú vele.
A legutóbbi órákon már egész jól mentek a kezdő ütések, amiért a sensei meg is dícsért. Igaz, nem mondta ki, csak célzott rá, hogy egész jó voltam.

- Nem akarom elhinni, hogy már te is karatézni jársz. - mondogatta Demetri azóta, mióta megemlítettem neki és Eli-nak a dolgot. Demetri-nek persze fogalma sem volt a halloween buli napján történtekről, így nem is vártam tőle, hogy megértse. Eli viszont tisztában volt vele, hogy miért kezdtem el karatézni.

- Te is eljöhetnél. - mondtam neki, mikor vele és Eli-jal leültünk a szokásos asztalunkhoz az ebédlőben - Lawrence sensei kicsit kemény, de nagyon ért hozzá.

- Kösz, de nem. Így is naponta a céltáblája vagyok a menő diákoknak. - intett le.

- Pont azért. Ha meg tudnád magad védeni, nem zaklatnának. - magyaráztam neki, de láttam az arcán, hogy magasról tesz rám.

- Biztos, hogy csak azért kezdtél el járni? - húzta össze a szemei - Gyanúsnak tartom ezt a dolgot. Tényleg egyre többet vagy Miguel-lel.

- Nem értem, hogy miért hozod fel ezt mindig. - tekertem meg a fejemet, és már nem idegesítettem fel magam rajta. Mióta minden délután ki tudom magam dühöngeni a dojoban, azóta valahogy sokkal nyugodtabb vagyok. Például a felére csökkent azon esetek száma, mikor meg akartam fojtani Demetri-t. - Ha azért járnék, mert annyira odavagyok érte, eszem ágában sem lenne titeket is odacsődíteni. Főleg téged, aki mindenbe beleüti az orrát.

- Nagyon vicces. - morogta halkan, pont akkor, mikor Miguel is megjelent az asztalunknál.

- Sziasztok! - köszöntött minket - Mi a helyzet?

- Éppen próbálom rávenni a srácokat, hogy nézzenek be az edzésre délután. - feleltem neki.

- Az nagyon jó lenne. Dawn és Aisha még csak pár hete járnak, de nagyon jól haladnak. Lassan leköröznek engem is. - lelkesedett be a fiú, ahogy a másik kettőnek magyarázott.

- Azt azért nem mondanám. - nevettem fel, de a jókedvünknek gyorsan véget vetettek az ebédlő másik oldalán zajló események.

Sam és Kyler egymással szemben álltak. Körülöttük, majd pillanatok alatt az egész ebédlőben néma csend lett. Sam haragos arccal nézett a fiúra, aki gúnyosan vigyorgott rá.

- Mi a fene? - motyogtam halkan.

- Sam és Kyler moziban voltak hétvégén. - suttogta Demetri, de mikor kérdő arccal néztem rá, folytatta a magyarázatot - És Kyler állítólag többet látott a filmből, mint Sam.