Bird Of Prey [Eli "Hawk" Moskowitz]

2. fejezet: Eset

Miután végeztem az ebéddel, és kezdtem megunni Demetri folyamatos beszédét, úgy döntöttem, hogy inkább megyek, és időben beülök a következő órára, hogy legyen egy kis nyugtom a fiúktól. Pontosabban Demetri-től.

- Én megyek. - szakítottam félbe a most is beszélő fiút, majd az eddig szintén csendes Aisha felé fordultam - Jössz?

- Aha. - bólintott, aztán elkezdtük összeszedni a cuccainkat. Szerettem volna pár szót váltani a lánnyal a srácok nélkül. Tudtam, hogy nagyon rosszul esett neki, hogy Sam nem foglalkozott vele, szinte levegőnek nézte őt.

- A picsába... - hallottam Demetri káromkodását, és alig pár másodperc múlva meg is láttam az okát. Kyler Park és pár haverja most a mi asztalunk felé tartott. Habár nem volt velük komolyabb problémám, mert engem sosem bántottak, de Eli-t sokszor szekálták.

- Mi a helyzet, gyönyörűm? - lépett mellém Kyler, majd átkarolta a vállamat - Nem jössz át inkább a mi asztalunkhoz?

- Nem. - ráztam meg a fejemet.

- Pedig van egy haverom, aki nagyon örülne neki. - kacsintott rám a fiú, de én továbbra is nemmel feleltem neki - Miért ülsz a nyomikkal? - pillantott az asztal felé, majd mikor észrevette Miguel-t, felnevetett - Üdv a suliban, Hasi! Tudtam, hogy megtalálod a neked való társaságot.

- Hé! - szóltam a fiúnak.

- Nyugi. - nevetett fel, majd végre elengedte a vállamat - Nem rád gondoltam.

- Nekik se mondj ilyeneket. - kértem, és próbáltam vele kedvesen beszélni, ha már ő nem ismerte ezt a szót.

- Jól van. - emelte fel védekezően a kezeit - De az ajánlat még mindig áll. Ülj át az asztalunkhoz, és hagyd itt a nyomi... a barátaidat. - javította ki magát gúnyos mosollyal.

- Köszi, de már végeztem. - vettem a vállamra a táskamat - Éppen indultam. Talán majd máskor.

- Szavadon foglak. - bólintott végül Kyler, majd egy lehengerlő mosolyt küldve felém, visszament a lányokhoz.