Bird Of Prey [Eli "Hawk" Moskowitz]

6. fejezet: A legjobb védekezés

Miután hazavittem Aisha-t, Demetri-ék háza felé vettem az irányt. A kocsiban egész végig síri csend volt. Egy darabig azt hittem, hogy csak Aisha miatt, mert talán a fiúk is látták az üzenetet, de mikor hárman maradtunk, akkor sem nagyon akartak beszélni. Még Demetri sem, akinek az esetek többségében szófosása van.

- Miért vagytok ilyen csendben? - törtem meg a rádió hangját, és a visszapillantóba néztem. Mindketten hátul ültek.

- Utálom a sulit. - morgott Demetri.

- Mi történt? És hol van Miguel? - jutott eszembe hirtelen a fiú.

- A mosdóban hallottuk, hogy Kyler arról beszél, hogy mikor adja oda a karkötőt Sam-nek. - furcsa módon Eli kezdte meg a beszámolót, de mivel egy szavát sem értettem, kérdőn pillantottam rá - Valami olcsó karkötőről volt szó, amiből többet vett, és amiből adott már egy másik lánynak is.

- És lebuktatok, hogy hallgatóztok. Igazam van? - állt össze a kép.

- Nem hallgatóztunk. - szólt közbe Demetri - Mi voltunk bent előbb, ők meg erről beszélgettek, mikor bejöttek. Mikor észrevettek, azonnal leléptünk. Nem hiányzott még egy verés is mára.

- És Miguel-t otthagytátok velük egyedül? - kiáltottam fel ijedten.

- Nem mi hagytuk ott. - morgott Demetri - Ő nem jött utánunk. Lett volna neki ideje, de ő gondolom azt hiszi, hogy ezzel a hülye bokszolással majd elintézi őket.

- Karate. - javította ki Eli.

- Nem tök mindegy?

- Remélem, hogy nem lesz semmi baja. - jegyeztem meg halkan.

- Tényleg tetszik neked? - váltott témát Demetri, de egyből csendben maradt, mikor gyilkos pillantást küldtem felé a visszapillantón keresztül.

Nem sok idő kellett, és megérkeztünk Demetri-ék háza elé. Az út utolsó pár perce csendesen telt, egyik fiú sem szólalt meg, mert látták, hogy nem igazán vagyok jó kedvemben.
Mikor Demetri kiszállt, kissé lenyugodva, Eli-hoz fordultam.

- Nem ülsz előre?

- De. - bólintott, aztán egyből kipattant a hátsó ülésről, majd mellém ült. Egy apró kis mosoly küldött felém, amit egy annál is kisebbel viszonoztam.

- Tényleg tetszik neked Miguel? - kérdezte halkan, miután elindultunk. Valószínűleg nem akart ő is felidegesíteni, csak érdeklődött. Én viszont nem tudtam, hogy hogyan vélekedjek erről a kérdésről. Idegesnek kellene lennem, mert ő is ezt hiszi? Vagy talán örülnöm kellene? Talán azért érdeklődik, mert féltékeny?

- Nem tetszik. - mondtam nyugodtan - Csak nem szeretem, mikor valaki bántja a nála gyengébbet. Felfordul a gyomrom a zaklatóktól.

- Kyler és a bandája mindig szemétkedik. - jegyezte meg, majd éreztem, ahogy rám pillant - Thomas hajt rád, igaz?

- Igen. - válaszoltam elszorult torokkal.

- Ő nem volt ott velük. - mondta - Ha esetleg érdekel. Ő is szokott szemétkedni, de nem olyan durván, mint a többi.

- Nem érdekel Thomas, és tudom, hogy nem volt ott. - mondtam, majd a csuklómra siklott a pillantásom, amit éppen abban az időben szorongatott a fiú.

- Mi történt a kezeddel? - Eli aggódva hajolt közelebb, hogy jobban lásson a félhomályban. Csak az utcai lámpák és a műszerfal világított.

- Semmi. - próbáltam lazán inteni vele, de mikor megmozdítottam a csuklómat, belenyilallt a fájdalom. Ez pedig valószínű, kiült az arcomra is.