Bird Of Prey [Eli "Hawk" Moskowitz]

5. fejezet: Eltűnni

Az iskola sporttermében gyűlt össze az összes diák. Miután felvettük Demetri-t, mi is csatlakoztunk hozzájuk. Mivel a két fiúnak esze ágában sem volt táncolni, vagy bármi hasonlóhoz, ezért az ételes és italos asztal mellett horgonyoztunk le.
Egyből kiszúrtam a tömegben Sam-et és a két új barátnőjét, akik Lakers szurkolónak voltak öltözve. Még szerencse, hogy nem tudtak rávenni, hogy én is csatlakozzak hozzájuk, mert ennél ribancosabb jelmezt már nem is tudtak volna felvenni. Feltűnés nélkül simítottam végig a ruhámon, és megpróbáltam lejjebb húzni a szoknyámat, hogy jobban takarja a combomat. A szemem sarkából éreztem, hogy Eli és Demetri figyelnek.

- Mi van? - pillantottam rájuk, mikor befejeztem a ruhám rángatását.

- Mit csinálsz? - kérdezte Demetri, és úgy nézett rám, mintha bolond lennék.

- Nem igazán vagyok hozzászokva a szoknyához, oké? - morogtam - Mondjuk hozzájuk képest az én jelmezem apáca ruha. - mutattam a három lány felé.

- Hát nekem azért jobban tetszik az ő jelmezük. - mondta a nyálát csorgatva a fiú.

- Kösz. - forgattam meg a szemeimet, majd újra igazgatni kezdtem a szoknyát.

- Szerintem a te jelmezed jobb. - hallottam meg magam mellett Eli hangját, mire a kezem szinte megállt a levegőben, és egyből ránéztem.

- Tényleg? - mosolyodtam el idiótán, mire ő csak bólintott - Köszi. - hajtottam le a fejemet, hogy elrejtsem a zavaromat. Mi van velem? És mi van vele? A mai nap folyamán már másodszor dícsér meg, én pedig teljesen kikészülök tőle.

- Igen. Az övék olyan megszokott. - kezdett magyarázkodni - A tiéd meg tök egyedi. Olyan, mint egy kalóz tündér. Az egyik játékban, amivel régen játszottunk, vannak hasonló lények. - mondta, amitől egyből alábbhagyott a lelkesedésem, hiszen rájöttem, hogy nem engem dícsért, tényleg csak a ruha tetszett neki, és az is csak valami ostoba játék miatt.

Kissé lehangolva néztem körbe a teremben, és az első amit kiszúrtam, az egy csontváznak öltözött alak volt, aki éppen felénk tartott.

- Miguel! - ismertem meg a fiút, mikor megállt előttünk - Szia!

- Sziasztok! - köszönt vissza kedvesen, miután a két másik fiú is megismerte.

- Nagyon jó a jelmezed. - dícsértem meg.

- Köszi. A sensei-em segített benne. - jegyezte meg, majd ő is kifejezte tetszését a miénkkel kapcsolatban. Egyedül Demetri háborodott fel, hogy nem ismerte fel az ő nekromanta jelmezét. Megjegyzem, szerintem rajta és talán Eli-on kívül senki nem tudta, hogy miről beszél.

Hosszú percek teltek el azzal, hogy Demetri előadást tartott a nekromantákról, aztán Miguel mesélte el, hogy mi mindent tanult már a karate edzéseken. Fél óra elteltével pedig már ott tartottak, hogy kit kellene felkérni táncolni.