Bird Of Prey [Eli "Hawk" Moskowitz]

18. fejezet: Szép

Sajnos az este nem éppen úgy sikerült, ahogy azt terveztem. Annyira szerettem volna egy nyugis és jó hangulatú programot a barátaimmal. De miket is képzeltem? Hiszen már eleve úgy indultam el otthonról, hogy focilabda méretű csomó volt a gyomromban. Elég volt csak arra gondolnom, hogy egész este Eli és Moon enyelgését kell néznem.

És persze mindez így is volt, hiszen premier plánban láthattam, ahogy ölelgetik és puszilgatják egymást. Bármennyire is rosszul esett a dolog, nem tudtam nem őket figyelni, és minden egyes érintés, amit Eli adott Moon-nak, a szívemben egy újabb tőr volt.

A társaság a vacsora után kissé szétszéledt. Miguel újra félrevonult, és próbálta eléni Sam-et, Demetri és Aisha pedig elmentek csocsózni. Így adódott, hogy egyedül maradtam Thomas-szal, Eli-jal és Moon-nal az asztalnál.
A hangulat persze rögtön még fagyosabb lett, mint az addig volt. Nem tudtam, hogy mit mondjak, és valószínűleg a többiek is pontosan így voltak vele. Még Moon is teljesen néma maradt, pedig egész este alig állt be a szája.

- Én megyek, hozok még egy kör italt. - pattant fel mellőlem Thomas.

- Én meg kimegyek a mosdóba. - állt fel Moon is, én pedig kezdtem még kellemetlenebbül érezni magam. Pedig már így is kiakasztó volt Eli-jal egy asztalnál ülni. De mikor ketten maradtunk, csak akkor lett rossz igazán. Mindenfelé néztem, csak rá nem.

Bezzeg régen... Annyira szerettem vele lenni. Valahogy megnyugtató érzés volt a közelében. Most viszont csak szorongok tőle. A viselkedésétől, de legfőképpen attól, hogy még ezt a seggfej énjét is ugyan úgy szeretem. Hiányzik a régi, legjobb barátom, és nem örülök neki, hogy ennyire más lett, de ő mégiscsak az a fiú, akit mindig szerettem.

- És? Mi lesz az este folytatása? - tette fel hirtelen Eli a kérdést, mikor éppen az üres poharamat babráltam az ujjaimmal.

- Tessék? - pillantottam rá kérdőn.

- Mentek még valahova az új barátoddal? - hangjából maró gúny érződött.

- És ti? - kérdeztem ugyan olyan hangsúllyal.

- Én terveznék még ezt-azt. - mondta kacéran mosolyogva, nekem pedig felfordult a gyomrom mikor rájöttem, hogy mire is céloz - De Moon-nak sajnos haza kell mennie.

- Undorító vagy. - húztam el a számat.

- Csak vicceltem, Dawn. - nevette el magát - Nem kell így komolyan venni.

- Hát... - morogtam halkan - Nem igazán tudom eldönteni, hogy mikor viccelsz és mikor mondasz valamit komolyan.

- Ugyan már... Te ne tudnád? - nyúlt át az asztalon, és vett egy darabot a tányéramon lévő kajából, amit nem ettem meg. Egy pillanatra pedig láttam az én régi Eli-omat.

- Nem, Eli... - mondtam szomorúan - Vagy Sólyom, vagy nem is tudom már, hogy ki vagy.

- Ugyan az vagyok, aki eddig. - felelte, és úgy nézett rám, mintha nem értené, hogy miért mondom ezt.