Bird Of Prey [Eli "Hawk" Moskowitz]

17. fejezet: Összetört szívek klubja

Semmi kedvem nem volt este kimozdulni otthonról. Mire eljött a hét óra, már rettentően bántam, hogy belementem a dologba. Egyrészt sajgott minden porcikám a délelőtti meccsek miatt, másrészt pedig semmi kedvem nem volt azt ünnepelni, hogy a Cobra Kai szerezte meg a bajnoki címet. Hiszen nem igazán volt szabályos a dolog. De legfőképpen nem akartam még egy estét úgy tölteni, hogy végig Eli és Moon enyelgését kelljen néznem.

Minden esetre próbáltam magam összeszedni, és egy kis jókedvet varázsolni magamra, mikor lementem a szobámból a nappaliba.

- Csinos vagy. - pillantott rám anyám a kanapéról, ahol éppen valami nyálas, romantikus hülyeséget nézett. Valójában szerettem a hasonló filmeket, de most nem volt hozzá kedvem. Minden szerelmespárról Eli és Moon jutott eszembe.

- Kösz. - simítottam végig a barna pulcsimon, majd a fekete, combközépig érő szoknyámon is, ami alá egy szintén fekete harisnyát húztam fel. Cipőnek pedig egy bokacsizmát vettem fel. Nem szoktam nagyon kiöltözni, de hadd gondolja azt Eli, hogy Thomas miatt csíptem ki magam.

- Mondhatjuk, hogy randid lesz ma este? - kíváncsiskodott.

- Nem. Nem mondhatjuk. - tekertem a fejem hevesen.

- Mesélsz erről a Thomas-ról?

- Nincs mit mesélni róla. - rántottam meg a vállamat - A menők közé tartozik a suliban, próbált felszedni, de megmondtam neki, hogy nem akarok tőle semmit.

- Mégis próbálkozik.

- Csak barátok vagyunk... Vagy valami hasonlók. Még annak sem mondanám magunkat. De járni sosem járnék vele.

- Miért? Nagyon helyes fiú.

- Az. De nem járok olyannal, aki másokat zaklat.

- Eli-t is zaklatta? - esett le anyámnak a tantusz.

- Igen. Ezért utálja ennyire. - helyeseltem - Mondjuk nem értem az egészet, mert a barátnője is folyamatosan szívatta őt és Demetri-t is.

- Szerintünk Eli igenis féltékeny. - magyarázta halál komolyan anyám.

- Szerintetek? - nevettem fel - Gondolom ez a többesszám Caroline és te vagytok. De már mondtam ma kétszer is, hogy tévedtek. Eli szerelmes, de nem belém. Utálja Thomas-t, mert mindig bántotta. És ezzel lezártnak tekintem a témát.

Ahogy kimondtam az utolsó mondatot, csippant egyet a telefonom. Ránézve láttam, hogy Thomas írt egy üzenetet, hogy odakint vár.
Elbúcsúztam anyámtól, majd mielőtt elmondta volna a szokásos 'vigyázzmagadra' szövegét, gyorsan leléptem.

- Szia! - ugrottam be Thomas mellé a kocsiba.

- Azta... - nézett rajtam végig, amitől kissé kellemetlenül éreztem magam. Hiába próbáltam elfelejteni a halloweeni bulit, mindig beugrott a kép, hogy mennyire agresszív volt velem. - Nagyon szép vagy.

- Kösz. - hajtottam le a fejem, és inkább a biztonsági öv becsatolásával kezdtem babrálni.

Szerencsére nem kellett sokáig autóznunk a pizzériáig. A rövid úton a délelőtti bajnokságról volt szó. El kellett mesélnem neki, hogy hogyan készültünk fel az összecsapásra. Meséltem neki a furcsa óráinkról is, például mikor a sensei ránk uszította a kutyákat.
Éppen azt ecseteltem neki, hogy hogyan menekültem meg egy jókora harapástól a hátsómba, mikor megérkeztünk a pizzériához.
A többiek már odabent voltak, és valószínűleg eléggé meglepődtek, mikor beállítottam Thomas-szal az oldalamon, hiszen szinte néma csendben lettek.

- Sziasztok! - mosolyogtam rájuk, de a tekintetemmel próbáltam elkerülni Eli-t és Moon-t, akik ölelkezve ültek egymás mellett.

- Helló! - törte meg a csendet Aisha, amiért rettentő hálás voltam neki. A nagy asztalnál ő volt az egyetlen, aki odébb húzódott, helyet biztosítva nekünk.