💜Az ellentétek vonzzák egymást!💜 [Bts Bl FF. ] ✅

Legjobb barát

Ahogy az épületben bóklásztam nézelődve elhaladtam egy serlegekkel teli vitrin előtt ahol egy ismerős arcon akadt meg a szemem.

Nam? Mi a fasz?- hüledeztem- Első helyezés Dél Koreai angol nyelvi versenyen nem is egyszer..ez igen ember nem vagy semmi. De mi ez a vigyor te jó ég .- morfondíroztam majd hangosan felröhögtem a képet nézve. Akkor jutott eszembe hogy nem is szóltam annak a maflának hogy itt vagyok teljesen elterelte a figyelmem a kis pukkancs, elővettem a telefonom és kikerestem a számár. Kicseng, majd egy kattanással felveszi a hívott fél.

-Hobi, már azt hittem be se jössz, merre vagy?- szólt bele kellemes mély hangján az én drága Namjoon barátom. Már kis szaros korunk óta ismerem őt, hamar barátok lettünk a szülei nagy örömére. Örültek hogy egy apámhoz hasonló gazdag és befolyásos férfi gyereke biztosan előnyökhöz juttatja majd a kisfiukat...majd megismertek és hamar rájöttek hogy én és az öregem, nos nem vagyunk éppen puszi pajtik. Onnantól kezdve próbálták szétcseszni a barátságunkat ami valamilyen szinten sikerült is mikor ideköltöztek Szöulba. Most viszontt újra itt a Mumus, bocsi Kim anyu és apu. Gondolataimból egy nagy kéz vállamra csapódása zökkentett ki.

-Mi van mit álmodozol? Már most valami szarságon töröd a fejed?- vigyorodott el, majd nyujtotta az öklét.
-Hisz ismersz én mindig rosszban sántikálok*író: A Harry Potter utalàst befigyel🤣* . - röhögtem fel hangosan majd neki koccintottam az öklöm az övének.- Vezessen Mr. Kim KibaszotZseni Namjoon.- hajtottam fejet még mindig röhögve a vitrin felé sandítva.

- Hagyjál már te fasz.- csapott a vállamba - Inkább húzzunk az előadásra mert bár te leszarod de nekem azért vannak terveim ezzel a szarral. Vállat vonva intettem, hogy menjen előre. Tudtam hogy igaza van és eszem ágában sem volt őt bajba sodorni , bár ahogy ismerem úgyis mindenben mellettem akar majd lenni, meg se érdemlem ezt a hülyét. Besétáltunk a nagy előadó terembe ahol közép tájon foglaltunk helyet, én a legszélén még Nam mellettem, így én gyorsan meg tudok lépni ha halálra unom magam ezen a szaron.

- Na és mi a terved, ezúttal? -kérdezte rám sem nézve kipakolva a laptopját a padra .
-Még nem tudom, majd adja magát. Annyi biztos hogy reggel már szereztem egy "barátot".- mutattam az idézőjelet az ujjaimmal vihogva. Nam rám emelte kérdő tekintetét, láttam rajta hogy nem vette a lapot ezért elmeséltem neki, hogy mi is történt az udvaron.

-Hú ember, jól belecsaptál a lecsóba -kuncogott- Yoongi hyung elég félelmetes egy pali, lehet szétkapott volna ha nem jön Jin hyung.- mondta egy lágy vigyorral elmerengve.

-Oh el ne olvadj Jin hyungtól Namjooni. -ahogy a vigyorgó képét néztem nekem is felkúszott egy az övénél sokszor nagyobb ív a szám sarkára, az asztalra könyökölve bámultam rá szemöldök húzogatva.

-Miről beszélsz te pöcs? - csapott ismét vállba ahogy észbe kapott és kínosan elterült az arcán egy lágy pír. -Nem olvadok és senkiért.

-Aaaaahaaa. - váll rántva hagytam annyiban, végén még elered az orra vére ennek a szerencse csomagnak. Tudtam róla hogy Nam is bi ahogy én , és Jin... kicseszettül az esete. Az előadáson szét untam az agyam, eszem ágában sem volt oda figyelni az előadóra ezért a fülembe csúsztattam a fülhallgatóm és könyökölve firkálgattam a füzetembe, a tevékenységből Nam ujja zökkentett ki amit erősen a bordáim közé nyomott.

-Aaaa, ember meg vagy húzatva baszod.- nyekkentem fel fájdalmamba.

- Gyere vége az előadásnak, most nem lesz előadásunk több csak délután, menjünk el kajálni.- dörzsölgette meg a hasát.-De ezt nem lehetett volna szépen te normálatlan? -szisszentem fel az oldalam dörzsölve. Legyintette és elindult ki az ajtón, én felszisszenve követtem a folyosón ahogy mögötte cammogtam. Ásítozva haladtam utána mikor egyszer csak megtorpant előttem én pedig nekicsattantam a hátának.

-Nam, komolyan ember? Mi bajod van ma vele.. ? - sétáltam elél de nem tudtam befejezni a mondatot mert megláttam mi volt a megállásának az oka. Jin az ablakpárkányon ült, haján úgy csillogot a nap beszűrődő fénye mintha szín aranyból lenne. Egy könyvet olvasott és édesen kuncogott ahogy a szeme végigsiklott a nyomtatott betűkön. Valóban jól nézett ki szinte már nem evilágian idilli volt ez a kép, úgy látszik Nam nagyon oda van érte. Egy hirtelen gondolattól vezérelve hogy segítsek ennek a maflának hangosan elrikkantottam magam.

-Oh, Jin hyuuuuung.- indultam meg felé integetve egy széles vigyorral elsétálva Nam mellett akinek pánik ült ki az arcára, próbált utánam kapni de elslisszoltam a karmai közül.- Mi jót olvasol hyung?- léptem oda hozzá kíváncsian.

- Hoseok- emelte rám sötét szemeit mosolyogva, becsukta a könyvet és elsülyeszette a táskájába.- áh csak egy buta kis regény, no és neked hogy tetszett az első előadás? - terelte a témát.

- Hát elment. - mondtam egyhangúan- Oh de figyelmetlen vagyok, ismered Namjoont? -nyúltam a mögöttem ácsorgó baratom karja után.

-Szia nagyon örvendek Kim Seokjin vagyok.- a mögöttem állóra pillantott és kecses kezét felé nyújtotta.

-Én i-is- motyogta Nam- má-ármint én is Kim vagyok, Kim Namjoon.- megfogta az idősebb kezét és finoman megrázta mintha attól félne hogy összetörö mint egy porcelén figurát az a bizonyos elefánt.

Csacsogtunk még pár percet majd felhívtam Nam figyelmét hogy enni indultunk mert már az én gyomrom is jelzett, hogy bizony tegnap este óta nem ettem egy falatot sem. Ahogy elbúcsúztunk és magára hagytuk Jint én felvettem azt az idegesítő "Én tudtam hogy bejön neked te idióta!" arckifejezést, amit Nam igyekzett figyelmen kívül hagyni. Kajálás után visszamentünk az előadóba és végig ültünk még 3 előadást, teljesen lefáradtam abban hogy igyekeztem nem olyan észrevehetően szenvedni. Most már hazafelé ballagok vagyis francokat haza, egy szaros motelban lakom. Apám ragaszkodik hozzá hogy koleszos legyek mert ő nem akar nekem lakást se bérelni venni meg főleg nem, tudja hogy annak rengeteg buli lenne a vége amit ő nyilván nem akar. Már napok óta meg kellett volna kapnom a szobám de még mindig nem kaptam lószart se...áh mind1 nem foglalkozom vele addig jó még nem kell beköltöznöm valami baromhoz. Besétáltam a motel portáján ahol a portástól csak megszokásból megkérdeztem hogy jött-e levelem, mire odanyújtott nekem egy borítékot. Az iskolától jött. Ahogy kinyitottam és elolvastam kiderült, hogy megvan a szobám és holnap be is költözhetek. Így összepakoltam a cuccom hogy reggel már el is tudjam vinni a cuccaim, mert holnap késő estig bent leszek abba a pokolba. Mikor elkészültem a pakolással fáradtan döglöttem le a kényelmetlen ágyra és el is aludtam.

💜💜💜💜💜💜

Hát nem bírtam ki itt van még egy fejezet ami kicsit betekintest nyújt Nam és Hoseok barátságba.

💜💜💜💜💜💜