💜Az ellentétek vonzzák egymást!💜 [Bts Bl FF. ] ✅

"..most kellene bepróbálkoznod."

Hoseok:

Ahogy nézem őket távozni az épületből elkap egy kellemes érzés, jó látni a boldogságukat. Az erkély korlátjának dőlve még intek nekik majd egy cigarettát veszek ki a zsebemből, hátra pillantok hogy az én drága szomszédom ablaka zárva van-e. Az ablakban megpillantom Yoongit ahogy barátaink után néz, az arcán neki is egy elégedett mosoly csücsül. Ahogy azonban észreveszi, hogy figyelem azonnal megváltozik a mimikája, annak az édes mosolyának átveszi a helyét egy undorral teli fintor. Kicsit rosszul esik ugyan de oda intek neki elő véve a legkedvesebb mosolyom, hogy lássa ma nem vagyok kötekedő hangulatomban. Szem forgatva vissza int majd elhátrál a függönytől. Ez a kis pukkancs viselkedése annyira édes, elmosolyodom majd már céltalanul nézek ki a fejemből miközben szívom a cigarettám. Egyszer csak beszélgetés üti meg a fülem.

-Ember láttad, Jin hyung az előbb tényleg azzal a nyomoronc Namjoonba karolva sétálgatott?- a szavak olyan gúnyosan csengtek.

-Mi, ez komoly? -a másik hang nevetve kérdezett vissza.- Hát nincs szeme? Hogy néz ki az a colos mafla képű? (író: Persze ez nem igaz, szeri van Nam <3)

Érzem ahogy felmegy bennem a pumpa- Ki ez a két pöcsfej?!- Fürkészem a kolesz mellett sétáló embereket, megpillantottam két srácot nagyon összeborulva vihogni, ők lesznek azok.

-Mi bajod, talán csak nem féltékeny vagy? - csipkelődött az előbbi srác.

-Tudod haver nem tagadom Jin hyungot még én is magam alá teperném. -vihog gusztustalanul előre lökve az ágyékát párszor, ez nagyon tetszik a barátjának is mert ő is felröhög.

Nekem ennyi elég is volt, a korláton átvetődve (író: a szoba az első emeleten van) megindulok feléjük. Iszonyatosan dühös vagyok, senki nem beszélhet így a barátaimról. Mikor melléjük érek egy szó nélkül vágom neki egy fának a gusztustalan viselkedésűt.

-Mi a faszt csinálsz te pöcsfej?- néz rám megdöbbenve.

- Hogy veszed a bátorságot, -hajolok hozzá olyan közel hogy az orrom szinte az övéhez ér- hogy így beszélj a barátaimról?- kérdezem szinte hörögve az idegtől.

-Miért ne beszélhetne úgy ahogy akar? Ki a fasz vagy te hogy itt ugatsz nekünk?- a másik megragadja a vállam és maga felé fordít.

Arra nem számít hogy fordulásból kap egy öklöst a képébe, megtántorodik és prüszkölve megtörli a vérző ajkát. Morogva megindul felém de nem talál be az ütése. Arra viszont nem számítok, hogy a másik patkány hátulról fejbe csap valami keménnyel. Felnyikkanva térdre esek és mivel csillagokat látok az ütés után, még bekapok párat de szerencsére jól bírom. Talán kicsit túl sokat is csinálom ezt. Mikor már azt hiszik hogy végem és lankad a figyelmük felpattanva kiütöm az egyiket, majd újra a gúnyolódó felé nézek aki pánikba esik és hátrálni kezd. Nem figyel így átesik a saját lábán és elterül a betonon, oda ballagok hozzá és a mellkasára térdelve egyik kezemmel megragadom az állát.

-Ha még egyszer meghallom hogy ilyeneket beszélsz, vagy a közelükbe mentek. KIBELEZLEK TE PATKÁNY, világosan beszéltem ?- üvöltöm, kissé ránehézkedve a mellkasára ami miatt csak bólogatva nyöszörög. Elengedem az arcát és leporolva magam elindulok vissza a koleszbe.

Yoongi:

Ezt a jelenetet végig nézve nem tudtam mit tegyek, félelmetesnek találtam Hoseokot de mégis nőtt a szememben, hogy bár borzalmas dolgot csinált de azt a barátai miatt tette. Nem gondolkodva tovább az ajtóhoz siettem és kilestem rajta. Már a zárral babrált mikor oldalra nézve észrevett, elengedett felém egy mosolyt. Az arca több helyen is vörös, az ajka fel van repedve és még mindig vérzik egy kicsit.