💜Az ellentétek vonzzák egymást!💜 [Bts Bl FF. ] ✅

"...ekkor veszem csak észre mit is tettem, a szeme könnyes..ezt jól elcsesztem."

Hoseok:

Borzalmas fejfájásra ébredtem, a szemem alig bírtam kinyitni mert a fény tűként szúrta őket. Nyöszörögve nyugtáztam hogy bizony megvolt a csúnya berúgás ahogy megjósoltam. Remélem legalább nem valami idegen helyen ébredek. Erőt véve magamon kinyitottam a szemem igyekezve a fényt minimalizálni a kezeimmel. A szoba szerencsére ismerős volt, bár nem a sajátom.

-Na végre hogy felébredtél, Csipkerózsika. -lépked be a szobába Nam egy csésze kávéval.-Idd ezt meg te szerencse csomag.

Hümmögve elvettem a csészét és egy nagyon kortyolva lehúztam az egészet.-Meg kell tudnom mi történt tegnap miután elkezdtem inni.

-Mond csak Nam..öm mi volt tegnap, nem sokra emlékszem.-vakargattam a fejem búbját.

-Hát haver ezen nem csodálkozom, csoda hogy nem tepsiben hoztalak el a bárból. Ennyi poharat még soha nem láttam megfordulni egy ember kezében.

Fintorogva húztam végig a kezem az arcomon. Biztosan rémesen viselkedtem.

-Te és Kook nagyon egymásra találtatok- erre odakaptam a tekintetem- már nem úgy, olyanok voltatok mint a jó barátok, ami kicsit szarul is esett na mindegy- dünnyögte.

-És mi volt még? Balhéztam vagy ilyesmi?- sürgettem hogy mesélje tovább.

-Igazából nem volt semmi extra, kicsit hangosabb voltál ezért is kellett elhozzalak de Tae eltűnt a te kulcsod meg sehol nem találta ezért ide hoztunk.-fejezte be a mondandóját.

-Hoztunk?

-Igen Jin és én, Jimin és Yoongi Kookot vitték haza.- erre dühösen felsóhajtottam.

-Jó fej vagy haver de asszem én most lelépek, talán Tae már vissza ért.-tápászkodtam fel de mire elindultam volna Nam megragadta a kezem.

-Hobi tudod, hogy a barátod vagyok de ne csinálj hülyeséget.- ahogy rám nézett tudtam hogy Yoongi elmondta nekik mi történt...remek.

-Ja persze.- legyintettem és elhagytam a szobát.

----

Az utóbbi pár napban szinte egyszer sem futottam össze Yoongival, fogadok hogy kerül engem. Azt gondolja hogy ilyen könnyen feladom? Kis naiv cicám. Ezen morfondírozva kisétálok az erkélyre egy cigarettára gyújtva bámészkodok az utcán sétáló embereket figyelve. A szemem megakad egy ismerős arcon, Yoongi igyekszik a szemközti járdán, majd megragadja egy fiú karját és maga felé fordítja, a fiú pedig nem más mint Jimin . Látszik rajta hogy zavarban van, beszélgetnek majd a Jimin elpirulva bólint egyet mire Yoongi zavartan vigyorogva megsimítja a fiú arcát.

-Mi a fasz??!- kikerekedett szemekkel bámulom őket, érzem hogy megy fel bennem a pumpa-Miért fogdossa őt Yoongi, és mit vigyorog?! -az agyam szinte felrobban, ha a kiszemelt "áldozatomról" van szó mindig elönt a méreg ha mással látom. Idegesen elnyomom a cigarettát és becsörtetek a szobába majd ki az ajtón, kint leülök a kolesz lépcsőre és várok. Pár pillanat múlva feltűnik az akire vártam, szinte észre sem vesz úgy halad el mellettem.

-El vagy varázsolva, hm? Ha így hát így...- felpattanva követem az ajtajukig ahol megállok és megvárom még kinyitja és belép rajta, majd követem és a lábammal kiékelem az ajtót hogy ne tudja becsukni előttem.

-Mi a fenét akarsz te faszkalap? -morog rám. Ahogy rám néz elveszíti azt az édes mosolyt ami eddig díszítette azt arcát, ezzel teljesen felbasz. Nem szólok csak kilököm az ajtót és őt a falnak tolva hajolok hozzá olyan közel hogy szinte össze ér az orrunk.

-Most tényleg? Mit dédelgeted azt a srácot, hmm? -a szemeim villámokat szórhattak felé mert kissé megszeppent de nem sokáig már látom rajta hogy majd valami bunkót a képembe fog vágni vagy esetleg megint meg fog ütni, de jelenleg nem tud érdekelni.

- Semmi közöd hozzá- csikorgatja fogait- szállj le rólam te zaklató! Megmondtam hogy ha még egyszer hozzám érsz elérem, hogy kivágjanak innen.

-Mond meg...MOST!-morogtam az állát megragadva.

-Tudod mit, legyen. Randira hívtam mert tetszik nekem, és igent is mondott. -vigyorgott önelégülten.

Nem szólva egy szót sem csókolok hevesen az ajkaira mire ő kapálózva ellenkezik de most túl mérges vagyok, ez már nem olyan mint a bárban. Itt már nem érdekel hogy neki nem tetszik, meg akarom szerezni. Tudom hogy ez rossz de nem tudok gátat szabni ennek az énemnek, most nem.
Az ágya felé lököm, ő nyekkenve rázuhan és fel akar kelni de esélyt sem hagyok neki mert fölé magasodva lábai közé férkőzök. Ismét az ajkait ostromlom nem törődve az engem eltolni próbáló kezeivel, mikor felegyenesedem hogy levegyem a pólóm kiabálni kezd. Erre az ajtó kivágódik és két alak lép be rajta. Nam és Jin döbbenten néznek ránk.

-Segítsetek..-csukilik el Yoongi hangja, ekkor veszem csak észre mit is tettem, a szeme könnyes..ezt jól elcsesztem.

Nem is kell több Nam hátulról megragad egyik karjával a felsőtestem fogja a másikkal a nyakam köré fogva húz le az ágyról.

-Mi a fenét csinálsz Hoseok ? Megőrültél? Mit akartál tenni vele? Megerőszakoltad volna ha nem jövünk?- kiabál velem szembe Jin a könnyeivel küszködve magához ölelve Yoongit aki szorosan hozzá preselődik és hangosan zokogni kezd.
Lehajtott fejjel hallgatom szavait de nem bírom elviselni hogy így látom azt az embert akit kedvelek..te jó ég én kedvelem őt, így meg sokkal borzalmasabb embernek érzem magam. Érzem ahogy az én szemeimet is elöntik a könnyek, rántva magamom egyet kiszabadulok Nam szorításából és az ajto felé botorkálok. Megtorpanva még vissza nézek rájuk.

-Sa..sajnálom.-dagmdogom és rohanva elhagyom a koleszt, borzalmasan érzem magam.
A saját szobamba berontva egy szó nélkül összepakolom a holmim, ami egy táskába belefèr, egy darabig el kell tűnnöm innen.
A bárba megyek ilyenkor még baromi kevesen vannak így kevés az esélye, hogy össze futok valakivel. Melankolikusan magam elé meredve iszom sorba a söröket, csak egy kicsit felejteni akarom ami történt.

-Oh hát te is tudod már, igaz?- hangzik el mögöttem egy fájdalmas kérdés.

-Hm..Hello kölyök.- köszönök monoton hangon. -Ha a kis románcra célzol, igen tudok róla..- csuklik el a hangom ha arra gondolok amit tettem és belekortyolok az előttem lévő sörös üvegbe.

- Látom megviselt a dolog. - ül le a mellettem lévő üres bár székre és ő is rendel egy italt.

-Ha még csak az lenne...-keztem bele a mondatba nem tudom miért de megbízom ebben a kölyökben így elmesélem neki a történteket.

-Nem semmi haver, durván rá vagy kattanva akkor a srácra. -csap rá a vállamra együttérzően. -Tudod én évek óta szeretem tiszta szívemből Jimint és ő meg csak észre sem veszi..hmm-nevet fel fájdalmasan- ilyen a mi szerencsénk.

Nem beszéltünk tovább csak sorban ittuk az italokat egymás után...

💜💜💜💜💜💜💜

Meghoztam az új fejezetet, nos remélem tetszik nektek bár nem egy vidám rész volt.
Minden vissza jelzesnek nagyon örülök.
Köszönöm az olvasást, legyen csodaszép napotok.

A

hibákért bocsi, átnézem amint lehet de lehet akkor is maradhat majd benne. :/

💜💜💜💜💜💜💜