💜Az ellentétek vonzzák egymást!💜 [Bts Bl FF. ] ✅

"Tudom talán rossz ember vagyok ettől, de ..." (+16 Jikook)

Hoseok:

Kissé zavarodottan mentem vissza Jessi kocsijához.

-Nocsak ő az a híres neves cicafiú? - nézett rám vigyorogva.

-Igen..- válaszoltam.

- Akarod hogy féltékeny legyen? -ahogy meghallottam a hangját válaszolni sem volt időm.
Azonnal az ajkaimra tapadt és beleadott mindent, a nyelve az enyémet hívta táncba én pedig nem ellenkeztem. A szemem sarkából láttam Yoongit még mindig ott állt és határozottan minket nézett. Az arcát nem láttam, nem tudtam mire gondolhat most. Talán csak Jimint keresi és nem is érdekli az amit én csinálok. Ahogy Jessi elvált tőlem Yoongit már sehol nem láttam, ezek szerint nem érdekelte mi van velem. Ez elszomorított.

-Tudod mit inkább menjünk.- mondtam csalódottan a kocsiba ülve.

Jessi nem firtatta tovább csak beindította a motort és elhagytuk a helyszínt.

Yoongi:

Próbáltam hívni Jimint de nem vette fel. Kezdetem belátni hogy talán megbántottam őt, pedig soha nem akartam bántani. Ahogy újra és újra hívtam, már egyre rosszabbul éreztem magam.
Tudom hogy rossz amit tettem de nem bírtam magammal, azt akartam hogy ő rám figyeljen ha csak pár percig is.
Ezen gondolatokba merülve észre sem vettem hogy mar a kolesz kapuján haladok befelé.
Még írtam egy smst Jiminnek hogy hívjon fel később.

Jimin:

Még mindig nem térek magamhoz.

-Most tényleg? -talán nem a legjobban megfogalmazott kérdésem de az agyam teljesen kikapcsolt.

Az arcán azt láttam hogy baromira zavarban van de ugyam akkor dühös rám, biztosan azért mert megkérdőjelezem annak ellenére hogy ő kifejezetten őszinte ember.

-Szerinted viccelek? Egy ilyen dologgal? -megragadta a vállam és még közelebb húzott magához.

Már nem tudtam másra koncentrálni csak arra ahogy az ajkai mozogtak beszéd közben. Gondolom ezt ő is észrevette mert elcsendesült és kisvártatva az arcomra simítva egy szenvedélyes csókba invitált. Nem ellenkeztem, akartam hogy ő csókoljon. Nem csak azért amit mondott, eszembe jutott hogy valóban vak voltam. Mindig nagyon közel álltunk egymáshoz, így belegondolva annyira egyértelműnek tűnik. Akkor viszont nem vettem észre és most itt vagyok annak az embernek a karjaiban aki mindig mellettem volt, miközben egy másik sráccal járok aki lehet hogy nem is engem szeret. Olyan az életem mint egy szappanopera..
A gondolataimból Jungkook szavai zökkentettek ki.

-Talán abba kellene hagynunk ezt most, ameddig még nem késő. Tudom hogy át kell gondolnod ezt az egészet. És ott van Yoongi is. - állt fel a kanapé mellől.

Nem akartam hogy ennyi legyen, úgy vágytam a csókjára mint egy drogos aki teljesen ráfüggött valamilyen szerre. De én Jungkook csókját akartam, az érintését és ahogy ezt tovább gondoltam a testem teljesen felforrósodott.

-Várj....-fogtam meg a kezét- én.. én akarom ezt.

Tudom talán rossz ember vagyok ettől, de most olyan erős a késztetés.

- Tényleg ezt akarod? És Yoongi? - látszott rajta hogy örül annak amit hall de mégis kételkedik, biztosan amiatt aggódik hogy mi van ha megbánom és ettől megromlik a viszonyunk.

Felpattanva most én kezdeményeztem a csókot amiből szenvedélyes csata alakult ki nyelveink között. Olyannyira elmélyült, hogy egyszer csak Jungkook az ölébe kapott és a szobájába vitt.
Az ágyra fektetett és úgy magasodott fölém de megállt. Kérdőn néztem rá, azt hittem egyből rám veti magát de nem, csak ott állt.