💜Az ellentétek vonzzák egymást!💜 [Bts Bl FF. ] ✅

"Még soha nem vártam ennyire a másnapot :$ <3" (Namjin)

Namjoon:

Másnap izgatottan keltem fel reggel. Igen ma tervezem meghívni Jint egy randevúra. Nagyon remélem, hogy a többieknek igaza van és nem égetem be magam azzal hogy elhívom, ő pedig elutasít engem. Ahogy ezen filozofálok kisétálok a szoba ajtaján és a lépcsők felé indulok. Az óráim alatt nem tudtam koncentrálni, ezért ma kivételesen Hoseok jegyzetel helyettem. Óh bizony, csak azért csinálja mert igazán jó barát, nagyon hálás vagyok neki ezért.

Az utolsó előadáson már idegesen figyeltem a falon pihenő óra lassú kattogását... Soha nem lesz vége ennek a napnak, látni akarom már őt... Firkálgatva álmodozok Jin mesebelien bájos arcáról és ragyogó mosolyáról.

-Na mi van Rómeó, te nem jössz? -zökkent ki Hoseok a vállamra csapva.

Felpillantva az órára látom hogy itt az idő. A gyomrom összerándul az izgalomtól-Most vagy soha Namjoon- bíztatom magam. Felpattanok és elpakolva a cuccom Hoseokkal az oldalamon elindulok a kolesz felé, fel a lépcsőn egészen Jinék szobájának az ajtajáig. Itt megállok és idegesen piszkálni kezdem a hajam miközben az ajtót figyele.

-Mire vársz? -suttogja Hoseok az szomszédos szobából kidugva a fejét.-Kopogj már be!

-Jólvan, ne sürgess. - tátogom neki feszülten.

A kezem remegve az ajtóhoz emelem, majd óvatosan rá koppintok kétszer. Hallom hogy valaki motoszkál bent és kisvártatva ki is nyílik az ajtó. Hát itt van, az ajtóban áll egy fakó rózsaszín pólóban és egy kissé bolyhos régi melegítő nadrágban. Haja hullámcsattokkal eltűzve a homlokából, hogy lehet ennyire sugárzó még így is? Valószínűleg túl sokáig bámultam őt egy szó nélkül mert kérdőn oldalra fordította a fejlét és úgy mosolygott rám.

-Szia Nam, minek köszönhetem a látogatásod? -szólal meg édes hangon .

-Én..Én..-habogok. Baszki Nam ne baszd el... szedd össze magad..- Beszélni szerettem volna veled Jin hyung.

-Óh- meglepetten elkerekedik a szeme- akkor gyere be ne ácsorogj itt kint.-tárja ki az ajtót és kissé a falhoz préselődve félre áll.

Besétálva a szobába kicsit körbe nézek, még soha nem jártam bent a szobájukba. Azonnal kitaláltam melyik Jin része, minden apró tárgy teljes mértékben őt sugározta. Elmosolyodva néztem a rengeteg plüss figura és a pasztell színű ágyneműt, annyira rá vallana.

-Nos - foglalt helyet az ágyon- gyere ülj le bátran. -paskolta meg maga mellett az ágyat.

Leültem mellé de elakadt a szavam, itt van mellettem olyan szorosan érzem az illatát ami elbódít.

-Miről akartál beszélni?-hajol elém az arcom fürkészve.

-Nos, Jin hyung, izé..-megint habogok-szeretnék kérdezni tőled valamit.-szünetet tartva figyelem az arcát, ő csak türetlenül engem néz.- Nagyon jól érzem magam veled, és arra gondoltam hogy lenne-e kedved eljönni velem holnap valahova. Csak mi ketten.-motyogom alig hallhatóan a végét.

-Ez most egy randi meghívás? -mondja ő is halkan mire rá kapom a tekintettem és látom ahogy szemei reménykedve fürkészik az arcom miközben telt ajkába harap.

-I..igen. -nyelek egy nagyot, az ajkát figyelem- Bár én is beleharaphatnék... min gondolkodok...atyám nem lehetek ennyire kanos, még nem mondott igent.

- Akkor a válaszom határozottan igen. -hangjából sugárzik az öröm, miután kimondta a vállamra hajtja a fejét.- És mi a terv? Hova akarsz menni? Csak hogy tudjam mire készüljek.

-Mit szólnál ha elmennénk ebédelni valahova?

-Legyen inkább vacsora, sokkal meghittebb.- csúsztatja karjait a felkarom köré és magához öleli.