💜Az ellentétek vonzzák egymást!💜 [Bts Bl FF. ] ✅

"Egyedül akarok lenni..."

Figyelem! A fejezet érinti az öngyilkosság témáját, nem lesznek részletek de azért gondoltam előre jelzem. 

Tae:

Éppen a koleszba tartottam Jennie szüleitől mikor meghallottam hogy kivágódik az épület ajtaja és egy nagyon ismerős alak lépked ki rajta. Közelebb érve már biztos voltam benne hogy Hoseok az.

-Hoseok, te jó ég ember merre jártál? Már azt hittem soha nem jössz vissza az egyete...-léptem oda hozzá de a mondatom már nem tudtam befejezni.Ahogy rám emelte a tekintetét láttam hogy sírt és az arca duzzadt volt és vörös.

-Történt valami? Jól vagy? -kérdezgettem arcát két kezembe fogva.

-Hagyj... -suttogta remegő hangon és félre lökte a kezem.

Ahogy elindult utána kaptam és próbáltam visszatartani de nem jártam sikerrel mert erősen elrántotta a kezét és még rám is mordult mielőtt futásnak eredt. Jobbnak láttam nem követni, de azért paráztam hogy mi lehet vele ezért a koleszba belépve egyből Nam szobájához mentem. Kopogtattam de nem nyitott senki ajtót ekkor még erősebbet ütöttem a fa lapra, bentről zörejek hallatszottak majd lassan kinyílt az ajtó.

-Tae? Hát te mit keresel itt ilyen későn? -nézett rám Nam zavartan.

-Ne haragudj hogy ilyen későn zavarlak de az imént össze futottam Hobival és úgy tűnt hogy valami baja van. Gondoltam hátha te tudod. Aggódom érte.

-Hogy érted hogy baj van? Nem mondott semmit? Hol van most? -az arca hirtelen angodalmat sugárzott.

-Nem tudom hova ment, próbáltam megállítani de elrohant. Talán meg kérdezhetnénk Yoongit hátha vele veszett össze megint- vetettem fel az ötletet.

-Majd holnap én megkérdezem- halottam meg Jin hangját Nam mögött, mejd kisvártatva meg is jelent ő is az ajtóban. - Most nem hiszem hogy örülne ha zavarnánk, Jiminnel randizott ma. Lehet éppen nem ér rá.- vigyorodott el.

-Oh, rendben. Akkor holnap. -intettem majd otthagytam őket, kicsit úgy éreztem hogy megzavartam valamit.Már a szobában vagyok de nem hagy nyugodni a dolog. Fene.. remélem semmi baja annak a hülyének. Gondolkodás közben elővettem a telefonomon és irtam neki egy üzenetet, hogy ha akar beszélni én szívesen meghallgatom.

REGGEL:

Kopoktatásra ébredtem , ahogy kikászalodtam az ágyból és kinyitottam az ajtót Nam és Jin édes flörtöltölése tárult a szemme elé. Valószínűleg nem számítottak rá hogy ilyen hamar kinyitom mert mikor észbe kaptak pirongva rám emelték a tekintetünket.

-Sziasztok. - köszöntöttem őket mosolyogva.-Beszeltetek már Yoongival?

-Szia, még nem. Gondoltuk te is tarts velünk.-mondta Jin és elindult a szomszéd ajtó felé. Be akart nyitni de Nam megállította.

-Talán kopogni kellene. Tudod hátha nincs egyedül.-fogta meg Jin kilincsen pihenő kezét.

-Oh igazad van. - helyeselt a legidősebb.

Kopogtatott, kisvartatva Yoongi dugta ki a fejét az ajtó nyíláson, álmos ábrázolttal tárta ki mikor észlelte hogy mi vagyunk azok.Szépen sorban besétáltunk mind a hárman.

-Oh, azt hittem nem egyedül leszel.- nézett körbe Jin.- Jimin hol van?

-Tegnap este haza kísértem. A szülei telefonaltak neki miután az az utolsó kis..-morogta majd legyintett.

-Um Yoongi hyung, mond csak nem láttad tegnap Hoseokot?- léptem előre.

-De..itt járt. És nem csak ő, meg is zavartak a kis családi perpatvarukkal. -mondta gúnyosan.