Másvilág

Megmentő

Simon dél előtt ér ide és hoz nekem ebédet. Állva eszem meg a kínai kaját amit valószínűleg itt vett a sarkon és nem szólunk egymáshoz. Elgondolkodom, hogy hazamegyek, de igazából minél kevesebbet mozgok annál jobb. A délutánt az öltözőmben töltöm hason fekve és óránként kenem a résemet. Múlik a fájdalom, de ma este nem lesz használható. A telefonomat pörgetem,bár igazából semmi nem történik velem. Fél nyolckor jön be Niall az ajtómon.

-Reméltem, hogy nem vagy itt.- mondja mosolyogva.

-Ismered Simont.- forgatom meg a szemem.- Köszönöm, hogy segítettél.

-Bármikor. Hogy vagy?- kérdi és leül a kanapéra. 

-Szarul. Használhatatlan a seggem. Ha valaki ma elvisz, nekem végem. -sóhajtom és odamegyek a ruháimhoz. Egy kék alsót választok mára és magamra is veszem. Niall előtt nem vagyok szégyenlős, mert ez a közös öltözőnk volt, amikor ide kerültem. Sokszor segítettünk egymáson hasonló szituációkban, mint amibe tegnap kerültem. 

-Szurkolok.- mondja és biccentve kimegy az öltözőből. Sóhajtva kezdek el készülődni és bekapok egy fájdalomcsillapítót is. Kibattyogok a színpadra és bemelegítek. Minden mozdulatnál húzódik a fenekem, de muszáj lesz kizárnom. Nyitás után negyed órával megérkeznek a vendégek én pedig elkeseredek. A szarvasos banda az. Itt van a két kopasz is és vigyorogva néznek rám. Bassza meg. Neki állok táncolni, amíg ők elkezdenek inni. Ma Jess is itt van meg egy másik táncos fiú is. Nagyon lassúnak érzem az idő múlását, valószínűleg a fájdalom miatt. Megint zárás előtt nyílik az ajtó és megérkezik. Szemeit egyből rám vezeti, majd a pulthoz meg és kér egy italt. Vodkáját kortyolgatja és közben engem néz. El fog vinni basszus. Simon egyből be is jön és odamegy hozzá, majd felém fordul és int a fejével az öltöző felé.

Kurva életbe. Niall együtt érző szemekkel néz rám , de ő sem tud semmit tenni. Bent újra bekenem magamat és el is teszem a krémet a táskámba, majd újra bekapok egy gyógyszert. Felöltözve lassan bicegve megyek ki és állok meg a kék szemű mellett. Rám néz majd lehajtja az italát és már indulunk is. Az ajtóba érve azonban megszólal az egyik kopasz.

-Már megint elviszed a legjobbat főnök.- kiáltja oda, mire a férfi megáll előttem és hátra néz rám. 

-Meghagyjam nektek?- kérdi tőlük én pedig kezdek bepánikolni.

-Kérlek ne.- súgom neki kétségbeesetten úgy, hogy csak ő hallja, mire rám kapja a tekintetét. Kérdő tekintettel néz rám, de nem szólal meg,legalábbis nekem nem mond semmit.

-Jó lenne.- büfögi a másik engem méregetve.

-Hát szar ügy, mert ő az enyém.- mondja és a kezemet húzva visz ki a bárból. Elengedek egy sóhajt, mert ő még egy fokkal elviselhetőbb lesz mint a kopaszok lennének. A kocsiba is fészkelődve ülök és alig várom, hogy odaérjünk már és felállhassak. Bent a házban megint a tükrös szoba felé megyünk. Beérve int a fejével a fürdő felé. Sóhajtva megyek be és pontosan úgy végzem el a dolgomat itt mint a múltkor, csak most a krémet is használom. 

Meztelenül megyek ki és ő már ott van egy szál alsóban. 

-Mássz fel, hasra.- utasít, de én nem mozdulok. Próbálom összeszedni minden erőmet , hogy meg tudjak szólalni.

-Nem lehetne, hogy ma..-nyelek egy nagyot.- Máshogy elégítselek ki?- kérdem halkan és csak reménykedni tudok, hogy nem egy állat. Érdeklődve néz rám és lassan indul meg felém. Félek tőle. Hiába kisebb, mint én folyamatosan félelem fog el tőle. Pillanatokig csak néz rám egészen közelről mire újra megszólal.

-Ha jól emlékszem a múltkor már elmondtam, hogy nem szeretem ismételni önmagamat. Mássz.Fel. Az.Ágyra.- mondja lassan én pedig lehajtott fejjel indulok meg. Végem van ma. 

Amint odaérek és elkezdek mászni felszisszenek a mozgásformától. Felmászok az ágy közepére és felnézek rá. 

-Mi történt?- kérdezi és nem mozdul az ágy végéből. Meglep a kérdése, de talán ezzel tudom menteni magamat.

-Tegnap durva vendégek vittek el.- mondom halkan és lehajtom a fejemet. Szégyenlem magamat. Tudom, hogy tudja hogy mi vagyok, de kimondani szégyenletes. 

-Mutasd.- mondja én pedig hezitálva nézek fel rá.- Most.-utasít hangosabban, mire mozdulok. Négykézlábra állva tolom felé a fenekem, ami fájdalommal jár. -Bassza meg.- morogja, én pedig visszaülök az ágyra.

-Kielégítelek máshogy csak kérlek ne dugj meg, mert nem bírnám ki.- mondom már lassan sírós, elhaló hangon és nem merek rá nézni. Percekig nem szól semmit én pedig már temetem magamat.

-Meséld el.- kéri határozottan és leül az ágyra. Ránézek és látom, hogy ideges. 

-Simon nem örülne neki, ha elmondanám. -motyogom.

-Kurvára nem érdekel Simon.Halljam.-utasít ellentmondást nem tűrő hangon. 

-Nem tudom kik azok, de már egyszer elvittek. Akkor is hasonlóan végeztem. Most hárman voltak és nem foglalkoztak velem, amint te is láthattad.- zárom le röviden.

-Simon tudott erről?- kérdi én pedig vonakodva adok választ. Miért kíváncsi erre ennyire? 

-Igen.-lehelem, ő pedig idegesen pattan fel. Kimegy a szobából én pedig nem tudom, hogy mit kezdjek magammal. Ami biztos, hogy nem ülve fogom megvárni. Felkászálódok és az ágy mellett állva várom, hogy visszajöjjön. Nem tudom hány perc telik el, mikor bejön már felöltözve. 

-Itt maradsz három napig.- mondja és bemegy a fürdőbe.

-Mi?- kérdem utána szaladva.-Nem akarok itt maradni napokig.- vitatkozom egyből, mire megtorpan és felém fordul. 

-Nem kérdeztelek.- válaszolja és megnyitja a fürdő csapját.

-De dolgoznom kell.- kapaszkodok már bármibe, csak ne kelljen maradnom. 

-Felhívtam Simont, azt mondtam, hogy három napig engem szolgálsz, úgyhogy a szó amit keresel a köszönöm.- veti oda nekem, én pedig tátott szájjal bámulok rá. 

-Nem kellett volna ezt tenned. Holnap amúgy sem dolgozom, utána pedig jobban lettem volna már.- magyarázom, de igazából csábítóbb a három nap itt a luxusban mint otthon. 

-Harry.- szólít meg amin meglepődöm, mert én nem mutatkoztam be neki.- Fogd be a szád és vedd tudomásul, hogy ez van.-dorgál le és elzárja a csapot.- Mássz bele és legalább tíz percig ki se szállj, utána jövök. - mondja én pedig kikerekedett szemmel nézek rá. Amikor látom, hogy nem viccel bemászok a kádba és elmerülök a forró vízben a habok között. A férfi megvárja amíg leülök, majd elindul kifelé.

-Köszönöm.- mondom neki mielőtt kilépne az ajtón. Megtorpan és felém fordulva csak biccent. Nem egy szörnyeteg ez a férfi. Tíz perc múlva tényleg vissza is jött és felém nyújt egy törölközőt. Miért törődik velem ennyire?

-Ma feküdj le és kend be a sebedet. Holnap már akarlak használni, úgyhogy hamar szedd össze magadat.- mondja mély hangon. "Akarlak használni." Rosszul esnek ezek a  szavak, de nem lepnek meg. 

-Oké.-mondom halkan és megtörölközök.- Mi a neved?- kérdem tőle, mielőtt újra magamra hagyna. 

Elgondolkodva néz rám, gondolom azon hogy elárulja-e nekem.

-Louis.- válaszolja és kimegy a fürdőből, majd hallom, hogy a szoba ajtót is becsukja. Louis. Illik hozzá ez a név.

 Sóhajtva lépek ki a szobába és megtorpanok. Az ágyon ruhát készített ki és az ágy mellett egy gurulós asztalon hozott be nekem enni és inni. Csodálkozva megyek oda a ruhákhoz és veszem őket a kezembe, majd magamra. Miután bekentem magamat és ettem is elfekszem az ágyon.

Nem tudom mire vélni Louis viselkedését.