Másvilág

Büntetés

Louis indulatosan kötözi ki a kezeimet először. Mindent kivesz alólam, így a fejemet nekem kell tartanom ahhoz, hogy egyáltalán kapjak levegőt. A kezeimet szorosabban köti meg , mint a múltkor és a láncot is addig húzza, amíg a vállam már feszül. Mozdulni sem fogok tudni. 

A lábaim is hasonlóan járnak, mint a kezeim. Addig húzza őket, amíg teljesen kifeszítve fekszem az ágyon. A farkam fájdalmasan feszül a hasam és az ágy közé. A fejemet baromi kényelmetlen módon tudom csak felemelni, hogy kapjak levegőt, így remélem, hogy hamar végezni fog.

-Miért akartál elmenni?- kérdi miközben felmászik az ágyra. Elgondolkodom a válaszon, de úgy gondolom, hogy nem éri meg hazudnom. 

-Nem akartam maradni.-mondom a matracba, de tudom, hogy érti. Morogva csap egyet a fenekemre. Fájdalmasan nyögök fel és próbálok hátrafordulni hozzá, de nem megy.

-Eddig semmi okot nem adtam arra, hogy ne akarj itt lenni. De most majd adok.- mondja fojtott hangon és és egy újabbat csap a fenekemre. Mindkét félgömbön sajog és biztos vagyok benne, hogy ott marad a keze nyoma. Erőszakosan húzza szét a két farpofámat és megérzem a hideg gélt a nyílásomon. Valamennyire azért figyel rám. 

A flakont a földre dobja és hallom az óvszeres tasak nyitódását, majd pillanatokon belül megérzem a farkát a fenekemnek nyomódni. Egy határozott mozdulattal tölt ki teljes egészében. Kicsordul a könnyem, ugyanis fáj. Nem elviselhetetlen, de fáj és nem a jó fajta fájdalom. Mozogni kezd bennem és közben folyamatosan a fenekemet paskolja. Hol finomabban, hol egészen erősen. Sajog az egész hátsóm. 

Levegőt nagyon nehezen tudok venni  és próbálom a fejemet oldalt tartani, de az sem kényelmes. A lökéseknél reméltem, hogy a csípőm majd mozdul valamerre, de nem. A farkam csak odaszorulva az ágy és a hasam közé sajog és nem fog enyhülést kapni. Könnyem folyamatosan folynak mert nem akarom ezt és picit sem élvezem. Nem tudok másra gondolni csak a fájdalomra amit okoz ezzel. 

Dacból próbálom magamat kiszabadítani mire újabb csapásokat kapok a fenekemre.

-Ne mocorogj.- morogja és nem áll meg mozgásban.

-Fáj..- nyögöm.- Kérlek Louis..

-Nem.- dörren rám.- Legközelebb majd kétszer meggondolod...- lihegi.- ..hogy ellenszegülj-e nekem.- fejezi be és még gyorsabb tempóra kapcsol. Erősen markolja a csípőmet és úgy dolgozik bennem. Végig zokogom az egészet. Louis nem bírja sokáig az erős szorításomat és hamar eldurran bennem. 

Kiengedi az egyik kezemet és kimegy a szobából. Elhasználtnak érzem magamat és percekig meg sem mozdulok. A könnyeim folynak még mindig és a fájdalom újra megindul a fenekemben. Lassan nyúlok a másik kezemhez és kicsatolom azt is, majd a lábaimat is nagy nehezen kicsatolom. Botorkálva lépek be a fürdőbe és megnyitom a csapot a kádba. Közben a fürdőben lévő teljes tükörben nézem meg a fenekemet és meglepődök a látványon. A fenekem csak piros és nem látszik semmiféle kéznyom. Louis tud úgy ütni, hogy ne maradjon nyoma. 

Amint megtelt a kád lassan ereszkedek bele és hasra fordulva fekszek el benne inkább. Percekig áztatom magamat a forró vízbe, ami nagyon jól esik. Mikor már eléggé kiáztam kibotorkálok a szobába és megint meglátom a kis asztalt. Megint tele van étellel és itallal, illetve egy levél fájdalomcsillapító is van rajta, meg egy krém a fenekemre. Annyira összezavar ez törődő-nem törődöm viselkedés.