Másvilág

Újra vele

Louis nem tűnik úgy, hogy sokáig húzni akarná ezt a csókolózás dolgot, egyből a fotelja felé kezd el húzni és amint az ő feneke eléri a fotelt és az ölébe mászok. Szorosan tapadok újra az ajkára, és csípőinket összeérintve simulok hozzá. Egy nagyobbat nyög bele a számba,miközben nyelvével nem áll meg a mozgásban. Kezei a csípőmet szorongatják én pedig a hajába markolok. 

Louis átsiklik a nyakamra és ott kezdi el szívni az érzékeny bőrt. Enyhe fájdalom hasít a nyakamba, de közben mélyen végigfut bennem az izgalom. A farkam már keservesen szorosan feszül a nadrágomban. 

-Harry baby.- válik el Louis a nyakamtól.- Szeretnélek sokáig kényeztetni, de nem fogom bírni.- nyögi és fellöki a csípőjét. Érzem a kemény farkát nekem csapódni, mire fel kell nyögnöm.

-Csak készíts elő..- zihálom,mire velem felpattanva megy az asztal felé.- Várj! -szólok rá.

Az öléből lepattanva kezdem el elpakolni az iratokat az asztalról, fejemmel pedig a táskám biccentek.

-Vedd ki belőle a pokrócot és a többit.- mondom neki, mire kapkodva megy a táskámhoz. 

-Beszarok, hogy erre is gondoltál.- vigyorodik el.

-Nem fogok már más szennyébe feküdni, azok az idők elmúltak.- morgom és elrakom a papírokat. Louis felrakja az asztalra a pokrócot én pedig az alsómat levéve fekszek fel rá. Soha nem szexeltem még börtönben, így kicsit furán érzem magamat. Csak remélni tudom, hogy nem jön be senki. 

Louis áhítattal nézi a csupasz bőrömet, majd apró csókokat ad az ágyékomra, de nem ér a farkamhoz. 

-Mikor volt itt valaki?- nyal bele a vágatomba.

-Nem tudom..- nyögöm.-Pár napja.- lehelem halkan. 

-Pár napja? Van most valakid?- kérdi meglepetten.

-Nincs.- mondom tömören, ő pedig visszahajolva rám nyalogatja a vágatomat. Bő nyálat csurgat rá a szájából, ami lehetne undorító is, de engem kibaszottul felizgat. A gyomrom megremeg a látványra és a farkamhoz akarok érni, de már a rám villanó szemeiből tudom, hogy ezt nem kellene tettem. Van ami nem változott. Próbálok nagyon halkan lihegni, de egyre nehezebben megy. Louis beveti egyik ujját , de nyelve játéka sem áll meg egy percre sem. Az asztal szélét markolászva szorítom össze a számat és figyelem amit csinál velem. Apró csókokat nyom a combomra folyamatosan és azzal a kezével amit éppen nem használ, folyamatosan a combomat simogatja. Már két ujjal tágít, én pedig sírni tudnék ettől. Annyira hiányzott az érintése, a törődése és ő maga is. 

Louis egészen könnyen adja hozzá a harmadik ujját , én viszont már alig bírok magammal. Ide -oda dobálom a fejemet és baromi nehezen tudom visszafogni a hangomat. 

-Gyere már.- nyögöm, mire Louis felvont szemöldökkel néz rám.- Ne merd most játszani a főnököt, mert megőrülök.- hörgöm neki. Morgó hangot ad ki, de magára kapja az óvszert és a farkát is bekeni síkosítóval. Hideg makkjától összeugrik az izmom de könnyen lazulok el, amikor megérzem, hogy elkezdi belém nyomni magát. Fölém hajolva nézi a pontot ahol összeér a testünk, aminek következében a hosszabb haja az arcomba lóg. Kényszeresen nyúlok oda és túrok bele, mire rám kapja a tekintetét. Izzó szemekkel löki belém magát tövig, mire fennakadnak a szemeim és vigyorra húzódik az ajkam. Annyira hiányzott ez már. Vele még ez is más. Olyan izgalmat érzek végig amíg vele vagyok, amit soha senkivel. 

-Annyira jó benned lenni.- nyögi halkan és mozogni kezd. Nem sokáig bírja a lassú tempót, egyre gyorsabb tempóban dolgozik bennem. Számra tapad és ezzel a farkam a hasaink közé szorul. 

Baromi jó. Hangos nyögésem az ő szájában ér véget, mire érzem, hogy beleborzong. Nyelvével is ledominál én pedig készségesen hagyom magamat. Lábaimat fenekére szorítom, ezzel elzárva a teljesen útját, így kénytelen mindig tövig csapódni belém. Isteni. 

Nem bírjuk sokáig, pár erősebb, mélyebb lökés után élvezünk el mind a ketten. Louis az utolsó pár lökésénél forró tenyerébe zárja a farkamat és úgy röpít a mennybe. A lehető leghalkabban próbálunk észhez térni, ami nekem egészen nehezen megy. Könnyek gyűlnek a szemembe és hagyom őket végigfolyni az arcomon. Louis pár pillanat múlva néz fel rám és kikerekedett szemmel húzódik ki belőlem.

-Bántottalak?- kérdi, mikor meglátja az arcomat.- Harry szólalj már meg.- mondja amikor nem válaszolok nyomban. 

-Nem.- motyogom, mire kiereszt egy nagyobb sóhajt.

-Mi a baj?- kérdi lágyan az arcomat simogatva. 

-Semmi, csak..- mondom, de elszorul a torkom.- Hiányoztál.- mondom suttogva, mire Louis a számra tapad. Lágyan csókol. Szinte már szerelmesen.

-Te is hiányoztál baby. Sajnálom.- mondja őszintén, mire csak bólintok. Megbeszéltük már ezt, úgyhogy nem megyek bele jobban. 

-Lassan mennem kell.- mondom szomorúan és lágyan tolom el magamtól. Louis is elhúzza a száját.

-Utálom, hogy nem láthatlak amikor akarlak.- morogja és felöltözik.

-Kihozlak és utána le sem fogsz tudni vakarni, csak szólok.- nézek rá felvont szemöldökkel.

-Kibaszott szemtelen lettél.- jegyzi meg, de látom a szája szélén elbújt mosolyt. Én csak vigyorogva vonom meg a vállam és felveszem a ruháimat.