Másvilág

"Köszönöm"

Még aznap hazajöttem Louistól. Nagyon jó volt ami köztünk volt, de az nem ahogyan utána viselkedett. Nem érdemeltem ezt tőle és nehezen viselem a tőle kapott hideg viselkedést. Azóta el telt két hét és senki nem vitt el engem azóta. Furcsálltam is, mert voltak bent az emberei, de nem engem választottak. Pedig ők mindig engem visznek ha tudnak. 

Niall azóta többször is találkozott Zaynnel. A szőke barátom azt mondja, hogy nincs köztük semmi, csak barátok, de én látom, hogy az alvilági pakisztáni fiú hogy néz rá. A szőke barátom mindenesetre nem közeledik úgy hozzá,mert azt mondja, hogy barátnak nagyon jó és nem akarja elrontani. Egyik este amikor Zayn ott volt megkérdeztem, hogy mi van Louissal.

-Nem akart jönni.- mondja jelentőségteljesen nézve rám.

-De miért? Történt valami?- kérdezem és kicsit aggódom.

-Nem tudom, te mond meg.- néz rám most már érdeklődve Niall is.- Napok óta furcsán viselkedik. Ideges, zavart és hirtelen cselekszik. 

-Megcsókoltam.- mondom ki, mert ez az amit ő is kiemelt, hogy ne tegyem többet. 

-És hagyta?- kérdezi Zayn kitágult szemmel.

-Először nem. Aztán ő csókolt meg engem.- magyarázom.- Miért baj ez? Azt mondta többet ne csókoljam meg.

-Felix óta nem csókolt meg senkit.- mondja Zayn.

-Ki az a Felix?-kérdezem értetlenül. 

-Nem fogom elmondani, de már értem, hogy mi történik vele.- mondja inkább magának, mint nekem. 

Azóta ezen gondolkodom, hogy ki az a Felix. Nem mintha rám tartozna, de azért érdekel. Louis is akart engem, ez nem vitás és ezért nem értem ezt a két hetes eltűnést. Ma este az új banda tagjai vannak itt. Ma többet isznak mint szoktak és hangosabbak is a kelleténél. Egy magasabb kigyúrt férfi egész este engem néz és tudom, hogy ez mit jelent. El fog vinni engem. Zárásig táncolunk Jessel, aki már ötödik napja dolgozik és mivel engem nem vittek el, őt annál többször. Sajnálom őt. Simon mindkettőnknek kiadja, hogy kivel kell elmennünk és nem tévedtem. A magas csávó hívogató mosollyal néz rám. Remélem, hogy nem fog bántani.

Az öltözőmben letusolok és felveszek egy farmer póló kombinációt. A személyes holmimat fogom magamhoz és indulok is kifele. A magas kopasz csávó a pultnál vár rám.

-Mehetünk szépség?- kérdi kedvesen és maga előtt tessékelve vezet ki a bárból. - Az utca végén van egy lakásom, oda megyünk.- mondja és mellettem sétálva indul el. Nem szól semmit, csak nyugodt léptekkel halad mellettem. A kisugárzása azt mutatja, hogy nem kell tőle félnem, de persze ez lehet csak a látszat. Egy sikátor mellet megyünk el, amikor három fekete kabátos fickó lép elénk. Először teljesen lefagyok, majd meglátom a kabátokat. Louis bandájából valók. Fejükön maszk van, így nem ismerem fel kik azok, de határozottan elállják az utat.

-Nem megy veled a fiú.- mondja az egyik a kopasznak mellettem.

-Igen? Ki mondja ezt?- kérdi röhögve és előkap egy fegyvert. A másik háromnak velem szemben sem kell több egy pillanatnál és előrántják a pisztolyokat. Én ijedtemben hátrébb lépek kettőt és még azon is elgondolkodom, hogy elszaladjak. A kopasz utánam nyúlva ránt magához én pedig reszketek a félelemtől. -Fizettem érte, így velem jön.- mondja mély hangon, de közvetlen ezután elgördül egy pisztoly. A fülemhez kapva a kezemet szorítom össze a szememet, amíg a mellettem álló fel nem ordít és előre nem hajol a lábához. Átlőtték a lábfejét. A vérző sebet nézve elsápadt fejjel nézek fel az előttem állókra.

-Menj haza.- mondja az egyik, majd a földön fekvőhöz beszél.- Őt senki nem viszi innen el többet, értve vagyok?- kérdi vérfagyasztó hangon. A kopasz válaszát már nem hallom mert a fülemben dobogó vérrel szaladok hazáig. 

Teljesen sokkos állapotban ülök le a kanapéra. Rajtam van a vére. Rám loccsant. A zuhany állok be és próbálom felfogni, hogy mi is történt itt az előbb. Louis emberei védtek meg engem. De igazából nem is voltam bajban. "Senki nem viszi el őt innen."Ezt mondta az egyik. Két hete senki nem vitt haza az ő bandájukból sem, sőt még csak nem is tettek rám semmilyen megjegyzést, egyszerűen mintha ott sem lennék. Biztos, hogy Louisnak van ehhez köze. 

A zuhany alól kilépve az ágyamhoz lépkedve fekszem be a meleg takarók közé. A plafont bámulom a történteken gondolkodva, amikor csippan a telefonom.

Ismeretlen szám: A szó amit keresel, a köszönöm.

Ez ő. A múltkor is ezt a szófordulatot használta.

Harry: Mit kéne megköszönnöm? Azt hogy miattad fogom elveszíteni a munkámat?

Tudom, hogy fel fogom idegesíteni ezzel a hangnemmel, de nem érdekel. Nem szeretem ha valaki így beleszól az életembe. Pár percig nem jön válasz, majd egy olyan érkezik, amire számítottam is. 

Louis: Szívességet tennék vele. Majd amikor erre rájössz akkor ne felejts el hálálkodni. 

Nem válaszolok rá. Arrogáns pöcsfej.