ENGEDD MEG!

2. rész

Bogi

A  házibuli cím alapján egy kertvárosi házban van, ahova húsz percnyi buszozással jutunk el. Még egyikünk se járt azon a környéken, őszintén házibulin se. Általában a belvárosi szórakozóhelyeket és romkocsmákat tartjuk előnyben, de Angi csoporttársa szerint "atom" a hangulat. Ahogy leszállunk a buszról, a friss levegő kijózanít. Zöld övezettel teli utcán sétálunk, szebbnél szebb házak mellett és az jár a fejemben, mégis mi a fene van. Komolyan azért indultunk el, hogy szexelhessek egy jót. Vagy a buli miatt és ez csak másodlagos? Nem vagyok biztos abban, hogy egy házibulin jó ötlet lenne összeszűrni a levet valakivel. Főleg, hogy egy leendő radiológus adta le a drótot. Csak ne fura orvosos legyen, kérlek legyen jó és ne legyen elrontva az esténk.
Ahogy közeledünk a címhez, halljuk az egyre hangosodó zenét kiszűrődni. Az utcán egyre többen sétálnak, van aki hozzánk verődik sejtve, hogy egy felé tartunk. Megfogom Hanna kezét és szorítok rajta egyet.
- Csak én gondolom azt, hogy rossz ötlet volt eljönni? - suttogom felé.
- Ne csináld Bogi! Jó lesz. Behozzuk a lemaradást piában és baromi jól fogunk szórakozni. Nézd ezt a sok embert! Szerintem egy palotába tartunk.
- Majdnem. - mutat valamerre egy idegen lány és mi arra kapjuk a fejünket. A döbbenettől tátva marad a szám. A ház, bocsánat a palota elképesztően néz ki. Konkrétan van egy toronyféle része is. Két emeletnyi magas, csupa ablak és luxus, fűtött medence az udvaron, amiben a diákokat alig lehet kivenni a gőz miatt. Az ablakon keresztül látni, hogy vagy ötven ember poharakkal a kezükben táncolnak, vagy beszélgetnek. Belépve a kapun Angi füttyent egyet. Az idegen lány ránk néz és folytatja. - Házbúcsúztató. Állítólag a tulaj a fiára hagyta, aki nem hajlandó fenntartani, ezért eladja és inkább beköltözik egy kis lakásba. Igazi hülye lehet, aki elakarja adni ezt a helyet. Nézzétek! - és már fut is a medence felé, közben letépve magáról a ruhát és bikiniben fejest ugrik a vízbe. Remélem nem esett baja, mivel senkit sem látni a gőzben, ki tudja kinek ugrott neki.
- Igaz lehet? Ismertek valakit az egyetemről, aki ilyen háttérrel rendelkezik? Mert nekem nem ugrik be senki. - mondom a lányoknak.
- Nekem se, de kit érdekel. Remélem van tequila. - legyint Angi.
- Egy ilyen felszerelt házban csak akad egy üveggel. - röhög fel Hanna.
Feltűnés nélkül bejutunk a házba, lerakjuk kabátjainkat a bejárat melletti kis szobába, amit mindenki más is ruhatárnak használt és elindulunk a konyha felé, vagyis reméljük, hogy arra tartunk, hogy valami alkoholt szerezzünk. Az egésznek amerikai tinibuli hangulata van, kikerüljük az ugráló tömeg egy részét, beszélgető csoportokat, amikor megpillantunk három srácot akik egy helységből kijőve, teli poharakkal érkeznek a nappaliba. Arra vesszük az irányt és talált, a konyhába találjuk magunkat. Amíg Hanna az üvegek közt kutat én a két lányt hallgatom, akik a helység másik végében valami koktélt próbálnak összekeverni. Arról sutyorognak,hogy ki akarják deríteni, ki a házigazda "de jó lenne egy pénzeszsákkal összejönni" meg "biztos megvettetném vele azt a Chanel parfümöt", "biztos telhetetlen, azt hallottam nagyobb házat vesz, pedig egyedül él". Undorodva fordulok el tőlük és tekintetemmel Angit keresem, aki elment megkeresni a csoporttársát. Ennyi ember között nehéz dolga van, szerintem a fél egyetem itt dekkol.
- Oké - egyenesedik ki Hanna. - Van itt minden, csak tequila nincs...- bosszankodik - Gin-tonik?
- Jó erősen. - mondjuk egyszerre és felnevetünk. Ha már belecsöppentünk egy "atom" buliba, adjuk meg a módját, nem igaz? Felfogva a műanyag poharainkat visszaindulunk a nappaliba, megállunk egy ismerős társaság mellett és intek nekik. Tárgyalástechnikáról ismerjük őket, de neveket ne kérdezzetek, sose tudom megjegyezni őket és igen, tisztába vagyok vele, hogy leendő marketingesként ez nem jó pont, de mentségemre Hanna mindenkiét tudja, így összedolgozunk. Az italomba kortyolok és kiráz a hideg, ahogy a maró lötty lefolyik a torkomon. Khmm..ez tényleg jó erősre sikerült. Kiiszom egy húzóra a poharam tartalmát, megtörlöm a szám szélét és próbálok nem a döbbent szempárra figyelni, ami a mellettem álló vékony, babapofi sráchoz tartozik. Valószínűleg a bornál erősebbet még sose ivott, gondolom abból, hogy az átlátszó poharában lévő vöröslő löttyöt áhítattal szagolgatja. Hogy ne hazudtoljam meg magam, odahajolok hozzá, egy mélyet szippantok a pohara felett és rámosolyodom.
- Hmmm...karakteres, gazdag fűszeres és van még valami..- gondolkodást tettetek és csettintek egyet a nyelvemmel. - gyümölcsös aromatikájú. Ez csakis Egri Bikavér lehet! - Ha lehetséges a szemei még nagyobbra düllednek és értetlenül pislog. Közben a háttérben vált a zene egy ismert R&B számra, nevetve lerakom az üres poharat egy közeli asztalra és a táncoló tömegbe sétálok. Még hallom, ahogy megkérdezi a többiektől, szakértő vagyok-e. Hátrafordulok és látom, ahogy Hanna értetlenül néz rám.
- Láttam a konyhában az üveget. - kiáltom nevetve. Csípőmet a ritmusra ringatva találok egy szimpatikus helyet és teljesen átadom magam a zenének. Felemelt karokkal, behunyt szemmel ugrálok és arra gondolok, hogy tényleg jó ötlet volt eljönni, mert jól érzem magam.