ENGEDD MEG!

9. rész

Bogi

Lustán összeszedem a földre szórt ruháim és szembefordulok a még mindig ágyban fekvő sráccal. Ha már az elején nem sikerült megbeszélnünk a dolgokat, most itt az ideje.
- Figyelj Krisz - kezdem, de félbe szakít kaján vigyorral az arcán.
- Ismerem a szabályokat. Mellettetek ülök néhány órán, néha hallom a pusmogásotok. - ismeri be. - Csak szex Bogi, értem. - Kacsint egyet és felkel az ágyból, hogy felvegye a boxerját. A hallottaktól megkönnyebbülök, nem kell magyarázkodnom, esetleg attól tartanom, hogy megbántom ezzel, bár nyilván tudom, őt ezzel nem lehet, de még is csak nő vagyok, naa. Viszont van egy dolog, amit hozzá kell tennem.
- Egyszeri dolog. - közlöm a szemébe nézve, hogy biztosan megértse. A reakciója meglep. Jóízűen felnevet.
- Erre nem vennék mérget! Ha egyszer belekóstolsz a fantasztikusba - mutat öntelten magára - függő leszel. - Most rajtam van a sor, hogy felnevessek.
- Akarsz fogadni? - viccelem el. Be kell ismernem egészen jó volt, sőt...tőle nem is vártam mást, de nem megyek az elvem ellen. - Nem fekszem le kétszer ugyanazzal.
- Én sem. De kivételt tehetnénk - rántja meg a vállát. Rötyögve megrázom a fejem és belebújok a pulcsimba, ezzel elkészülve a távozásra. Annyira magabiztosan adja elő magát, de engem se kell félteni, úgy érzem végre hazai pályán vagyok. Visszatért az igazi énem. Mr. Látvány kicsit megzavart, de most, hogy "ledolgoztam" a feszültséget, a játékos és határozott Bogi újra felbukkant. - Fogadjunk! - zökkent ki Krisztián. - Aki előbb lép újra a másik felé, az veszít. A vesztes...két napig a nyertes szolgálatába kell állnia. - húzza ki magát büszkén. Gúnyosan elmosolyodom azon, hogy azt hiszi ő nyer. Nem ismer, nem tudja, hogy nem egy csapatban játszunk. Még csak meg se kell magamat erőltetnem ahhoz, hogy nyertesként jöjjek ki a dologból. Arra gondolva, hogy mennyire jól fog jönni a segítsége a projektmunkában, rábólintok és kezet rázva elfogadom a számára kihívást.

Három emelettel vagyok csak lejjebb a szobánktól, ezért a lépcsőt választom a lift helyett. Mielőtt felérnék a lányokhoz, pont elég időm van átgondolni a dolgokat. Az együttlétünk Krisztiánnal, nem több annál, aminek tűnik. Két egyetemista kiélvezte egymás társaságát. Azért volt furcsa kicsit számomra, mert ismerjük egymást valamilyen szinten és ez a kis játék, valljuk be, nem rám vall. Nem szoktam ilyenekbe belemenni, de ha ez segít kiverni Mr. Látványt a fejemből, legyen. Hannára se neheztelek, kibukott belőle pár dolog, de megpróbálom nem magamra venni és úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Ez az én fantasztikus tervem, szőnyeg alá söpörni a problémákat. Az ajtónkhoz érve veszek egy nagy levegőt és kinyitom az ajtót. Mindannyian a saját ágyukon fekszenek, még Bernadett is, ami meglep, mert nem szokott ilyen "korán" visszaérni a koliba. Hogy pontosítsak, nyolc óra múlt egy kicsivel. Miután felakasztom a kabátom és lerúgom a cipőm, csendben az ágyamhoz megyek, mintha ezzel a lépésemmel a többiek nem vennék észre, hogy megjöttem. Szép próbálkozás, kár, hogy eleve sikertelennek volt ítélve.
- Hohohooo, megjött az elveszett bárányka. - néz fel a telefonjából Angi. - Megvagy?
- Persze. - válaszolom és felkapom a törölközőm és a pizsim. Szükségem van egy zuhanyra, hogy lemossam magamról annak a vad szexnek az emlékét, amiben pár perce volt részem. "Percben", ahaa, másfél órán keresztül mást se csináltunk.
- Bog.. - szól Hanna félénken. Belenézek a szomorú szempárjába, őt is megviselte az, ami köztünk történt.
- Semmi baj. Lépjünk túl rajta. - vágok gyorsan közben.
- Biztos? - értetlenkedve felül, mire bólintok egyet és rámosolygok. - Rendben, akkor beszéljünk arról, hogy miért vagy ennyire zihált. - mosolyodik el ő is. Erre Angi is felkapja a fejét és felülve tetőtől-talpig végigmér.
- Lépcsőztem. - húzom be a nyakam.
- És annyira siettél vissza a levegőzésből, hogy kifordult rajtad a felsőd? - gúnyolódik Angéla. Lenézek magamra és megadóan lehuppanok az egyik babzsák fotelba.
- Francba már.. - morgok és kínosan felnevetek. - A fel nem tett kérdésedre a válaszom igen. Ennyi.
- Te szexeltél! - sikkant Han. - Itt? A koliba? Kivel? - A kérdésözönre még Bernadett is kíváncsian felénk néz, maga mellé téve a könyvet, amit eddig olvasott.
- Khmm...Krisztiánnal - mondom annyira halkan, hogy meg se értik.
- Kivel?
- Krisztiánnal. - ismétlem meg magam kicsit érthetőbben.
- A mi Krisszünkkel?
- A nagy pályással?
- Te Szent Szar!! - reagálnak mindhárman egyszerre, mire elnevetem magam.
- Igen és ha megbocsátotok, kell egy frissítő zuhany. - Hanna lehuppan a másik babzsák fotelba, Angi a szőnyegre. Annyira egyszerre mozdulnak, mintha összebeszéltek volna. Ez kérem szépen egy kihallgatás kezdete.
- Nem bocsátunk meg. Fontos információ került a kezedbe, amit meg kell osztanod velünk. - Felsóhajtok Angi elvetemült tekintetét állva és magam elé emelem mindkét tenyerem.
- Mit szeretnétek tudni? - Ezt a kérdést felrakva egy igazi cunamit eresztettem magamra.
- Tényleg annyira jó, mint ahogy mondják? - Elvigyorodom és bólintok egyet. Fülsüketítő visítás a reakció.