ENGEDD MEG!

6. rész

Zsombor

Nem tudom kiverni a fejemből. Egyszerűen nem megy... a mesés illata, ami nem megy ki az orromból - olyan, mint a mandarin és a vanília keveréke -, az a fakó zöld szempár, amit annyira különlegessé tesz a sötétebb karimája és azok a telt ajkak, amiket szívesen megízleltem volna, de nem tehettem. Miattam esett bele a medencébe, miattam került sokkos állapotba és hiába mutatta , hogy minden rendben van már, nem volt igaz. Láttam rajta, szét volt esve, meg volt zavarodva. Nem használhattam ki a helyzetet, pedig tudtam, hogy nem lenne ellenére. Első pillanattól kezdve vonzódunk egymáshoz. Ilyet még sose tapasztaltam. Nem egy kapcsolatom volt már és egyik sem kezdődött ilyen intenzitású vággyal. Kár lenne veszni hagyni ezt az érzést. Meg kell őt ismernem. Képtelen vagyok aludni, a párnám beszívta illatát, ami itt lebeg most körülöttem, zavart keltve az elmémbe. Ő csak egy lány, mondom magamnak. Összeszorítom a szemem és megdörzsölöm az arcom. Nem, nem CSAK egy lány. A gondolattól, hogy pár órája az ágyamban feküdt, megkeményedik a farkam. Gyorsan felülök. Milyen beteg elmére utal az, hogy begerjedek arra a gondolatra, mikor a lány kimerülten, sokkos állapotban az ágyamban pihent....
Felkapom a telefonom az éjjeli szekrényről és megnézem az időt. Hét óra. Egy szemhunyásnyit sem aludtam. Négy körül leléptek az utolsó bulizók is hála istennek. Nem gondoltam volna, hogy a fél egyetem megjelenik, én hülye nem számítottam arra, hogy akik itt vannak, meghívják a haverjaikat, aztán ők a sima ismerőseiket, csoporttársakat és így tovább. Ez azt is takarja, hogy nem vagyok egy nagy házibuli tartó figura. Ennyi ember és mégis balhé nélkül lefojt az egész. Egyből megértették, hogy jöhetnek, viszont az emeletekre tilos a belépés. Az szent és sérthetetlen. Kivéve neki. Habár egyszerűen csak a bandánkkal akartam végre lazulni egyet, végül nem ittam egy kortyot se és milyen jól tettem. Így haza tudtam vinni Baráthékat, akik nem voltak a helyzet magaslatán. Gondolataimból az ajtóm dörömbölése szakít ki, ami egy perc után kicsapódik és az egyik Magyar iker dől az ajtószárfának.
- Jóóóóreggelt haver! - köszön Dávid. Úgy látszik rajta nem fogott ki a hajnalig tartó bulizás. Már edzőruhában, raszta haját felfogta, sporttáska lóg a vállán.
- Mizu? - kérdezem, pedig tisztába vagyok vele, hogy rám vár. Minden reggel az edzőteremben kezdünk.
- Ezt én is kérdezhetném. - Értem a célzást, Bogira kíváncsi. Miután látta rajtam, hogy vacillálok vele kapcsolatban, úgy intézte a dolgokat, hogy nekem keljen hazavinni őket, pedig ő sem ivott egy kortyot sem. Válaszul csak morgok egyet és bevánszorgok a fürdőbe, hogy gyorsan elkészüljek. - Tesó, ha akarod, állj bele a dologba, mert az a féreg Krisztián este próbálkozott nála, de annyira ködös volt, hogy fel se tűnt neki. Tuti nem ez volt az utolsó eset. - Dühösen az arcomra fröcskölök egy kis vizet, kikerülve a választ. Hallottam hírét annak a fazonnak, szeret játszadozni a nőkkel és már csak a gondolata annak, hogy a törékenynek tűnő Bogi is felkerüljön a listájára zabossá tesz. Fogmosás után magamra kapok egy melegítőt és az előkészített sport táskámhoz lépve felkapom azt.
- Na menjünk. Valami könnyűre szervezd a mait, mert hulla vagyok. Egy percet sem aludtam. - dörmögöm.
- Puhány! - öklöz bele a vállamba és kocogva teszi meg a kocsihoz vezető távot.

🖇️

Az edzés, ami végül egy óra kocogást jelentett a futópadon valamilyen szinten helyrerakott. Az izmaim jólesően elfáradtak, kitisztult a fejem. Amiért ráérősen szedtem össze magam utána, az első órámból már fél óra lement és mivel ennek a kurzus tartójának a begyében vagyok, semmi kedvem átslisszolni a kétszáz férőhelyes termen, egyből kiszúrna és nála nem jó kezdés, így a félév elején. Inkább beülök egy közeli kávézóba, fel kell tankolnom magam, mert délután hatig nagy részben a padokat fogom nyomni.
Belépve a kávézóba egyből különös érzés támad bennem. Mintha csak haza mentem volna. A szívem összefacsarodik, szinte futva megyek az ajtóhoz és lépek ki a járdára. A hideg, tiszta levegő egyből leváltja az orromba beszivárgó pörkölt kávé, péksütemény és valamilyen füstölő illatát, amitől a szívem egyből normalizálódik. Nyolc hónapig sikerült elkerülnöm az ehhez hasonló helyeket, nem járok kávézókba, nem viszek lányokat sütizőkbe, és véletlenül se teszem be a lábamat pékségekbe. Az illatok miatt. Az illatok miatt, amik régen nálunk is körbe lengték az egész házat. Mind a két emeletet. Ma már senki se főz kávét, senki se süt reggelire péksüteményeket, senki sem kiállt fel torka szakadtából, hogy kész a reggeli. Valamiért nem figyeltem erre.Lerázva magamról a negatív gondolatokat benézek a kávézó kirakatán. Megakad a szemem a legtökéletesebb nőn, akit valaha is ismertem. Az egyik ablak menti asztalnál borúsan bámulja a laptopját. A farkam egyből mocorogni kezd, amikor a tolla végét harapdálni kezdi, majd hátradől a székén és beletúr a hajába. KI-CSE-SZET-TŰL GYÖ-NYŐ-RŰ. Hirtelen forgolódni kezd és kinézve az ablakon észrevesz. Csodálatos....épp azon kap rajta, hogy bámulom, mint egy idióta. Fülig elvörösödik és zavartam int felém. Az egyik dolog, ami felizgat egy nőben az, ha elpirul. Kezd igazán szűkösnek tűnni a gatyám, ezért elkerülve azt, hogy megvádoljanak valami perverz alaknak, rákacsintok és úgy döntök lesz, ami lesz. Nyolc hónap után, ma már másodszorra lépek be egy kávézóba. Remélem, hogy baromira meg fogja érni. A francba!

Kedves idetévedt olvasó!

Ha úgy döntöttél, hogy végigkíséred történetem, szeretném kérni, hogy fejezd ki véleményed kommentben, esetleg ha hibát találsz, vagy valami zavarót. Illetve ne légy rest rákattintani a csillagra sem! :)

Köszönöm, hogy itt vagy! <3