ENGEDD MEG!

5. rész

Bogi

Az ébresztőre felriadva Angi kalimpálni kezd, hogy elérje a telefonját. Szemhéjam mázsásnak hat, alig bírom kinyitni a szemem. Nem beszélve a többi testrészemről, amiket megviselt az, hogy hárman nyomorogtunk az ágyban. Szerintem annyira elfeküdtem a nyakam, hogy nem fogom tudni elfordítani a fejem egyszerűen. Hanna nagy nehezen, fújtatva felül és lenézve ránk elkapja a nevetés.
- Azt hiszem nem fogok tudni felállni, annyira zsibbadnak a lábaim...- masszírozza meg a combját. - Legközelebb jobban járunk, ha összetoljuk az ágyainkat. - Lehunyva a szemét vesz egy mély levegőt és pár percig úgy marad. Már azt hiszem elbóbiskolt ülve, mikor hirtelen fogja magát és belekönyökölve Angi oldalába átmászva rajtunk kikel az ágyból. Lábát lassan egymás után húzva közelíti meg az ágyát, de nem ér el odáig. A lábfeje a következő lépésnél előrebukik . Hiába próbál megkapaszkodni a szekrényébe, seggre esik. Angi horkanva felröhög és én is elmosolyodom. Nem vagyok felkészülve a mai napra. Hét óra van, ami azt jelenti, hogy sikerült három és fél órát aludnunk, ami édes kevés, így a mai terveim felét fejben gyorsan el is halasztom. Nincs az az isten, hogy fél óra múlva az edzőteremben guggolásszak. Az első óránk fel tízkor fog kezdődni, így bőven lesz időnk össze kapni magunkat. Angi már nem ilyen szerencsés, neki nyolcra már a jelenése van Patológián. Baahh....minden értelemben. Hármunk közül ő néz ki a legjobban, valószínűleg azért, mert minket használt matracnak. Megbökve az oldalam jelez, hogy engedjem ki az ágyból, így egy teniszezőt megszégyenítő nyögésekkel lerakom a hideg padlóra a lábaim és csúszni kezdek lefelé az ágy szélén. Félig guggolva, félig hídban a gerincem egy akkorát roppan, hogy a meglepettségtől a seggemre huppanok végül, kikötve nem messze Hannától, aki azóta se kelt fel a földről.
- Basszus... - fájlalom a nyakam. Nehezen felpillantok Angira és a kezemmel legyezek egyet előtte, hogy mehet is. Amilyen gyorsan csak tud, megindul a fürdő felé motyogva magába, hogy el fog késni. - Hát akkor...mi még el leszünk itt egy darabig nem? - nevetek Hannára.
- Azt hiszem már jó lesz - néz le a lábaira aztán elfintorodik. - Dől belőlünk a pia szag.. - közelebb hajolva hozzám szimatol a levegőbe. - Ááá, te még rosszabb vagy. Klóros-piás. De óóó, van itt még valami - hullám mozdulatokat tesz a fejével, amit irigykedve nézek, mert jelen pillanatban nekem nem menne. Kacéran rám néz. - Mond, hogy te is érzed ezt az isteni parfümöt azon a pólón. Ez a srác közvetlen magáról szedte le vagy mi?
- Fogd be! - nézek rá felháborodva, vagyis próbálok. - Le fogom zárni ezt a dolgot, még mielőtt elkezdődne.
- Ahhoz már késő, szivi.. - sóhajt fel.
- Majd meglátjuk! - állok fel és kezemet nyújtva Hannát is felsegítem.

Tíz perc múlva Angi egy nem túl kedves hellóval már tépi is fel a bejárati ajtót és futólépésben indul az órájára. Hannával ráérősen készülődünk, mindketten próbáljuk összeszedni magunkat, nem szeretjük a hétfőket. Hát még a másnapos hétfőket. Félreértés ne essék, nem vagyunk mi iszákos banda, bulizni is csak akkor megyünk, ha tényleg jónak ígérkezik. Én személy szerint jobban preferálom a baráti összejöveteleket, főleg ha valamilyen tematikán alapul, valamelyik koli szobában, saját kevert italokkal, beszélgetésekkel, játékokkal, menő jelmezekkel. Angi a csapat nagy ívója, ő semmire se mond nemet, viszont másnap a fáradtságon kívül nincs baja. Van egy reggeli rituáléja az ilyen napokra, amit nem árul el. Elmondása szerint az idősebb testvérei jöttek rá a megoldásra, amit azzal a feltétellel osztottak meg vele, hogy soha semmilyen körülmények között nem mondhatja el senkinek és hű tesó lévén, abszolút be is tartja. Párszor sikertelenül leselkedtünk utána, de még nem adtuk fel teljesen.
Becsukva magam mögött a fürdő ajtaját, lehámozom magamról a kapott ruhadarabokat és mosolyogva gondosan összetűrőm őket a szennyes tartónk tetején. Álomszerűnek tűnnek a történések, a grandiózus épület, az a sok ember, a medence, a majdnem megfulladásom, az a csodás barna szempár, a cipő, a fuvar. Belépek a forró vízsugár alá és tovább fantáziálgatok. Emlékszik rám az órákról. El sem hiszem..a vérem forrni kezd, de nem a meleg víztől. Az erős karoktól, amik megragadtak és kiemeltek a vízből, a játékos mosolytól, ami azt sugallta, élvezi a helyzetet, az aggódó tekintettől, a kiállásától. Volt egy pillanat, amikor azt hittem ott abba a szobába, hogy meg fog csókolni. Vagy csak azt szerettem volna. Olyan hatással van rám, megmagyarázni se tudom. Kő kemény vágy...izgalom...kő kemény... Na jó, elég lesz ebből a marhaságból! Hirtelen felindulásból teljesen hideg felé fordítom a csapot. Azonnali drasztikus hőmérséklet váltástól elakad a lélegzetem és sikongatva ugrálni kezdek. Ezaaz...gondolj arra, hányszor hoztad magad kínos helyzetbe előtte...igen, máris jobb. Még csírájában fogom elfojtani ezt az egészet. Bár a viselkedésem pont nem ezt mutatta az éjszaka folyamán, de azt betudom az alkoholnak. Egy igazán egyszerű, két pontból álló tervet eszeltem ki. Az első: jó messzire kerülni Mr. Látványt. A második: ha véletlen mégis egy helyen lennék TILOS az alkohol. Betartható? Teljesen! Egy biccentéssel elzárom a vizet és a törölközőmmel erőteljesen dörzsölni kezdem a bőröm, megpróbálva ezzel felmelegíteni a kihűlt testem.