Vadak (Gator család 1)

23

Lora

A karjaim iszonyatosan zsibbadtak és valami vágta a csuklóimat. Egy erőteljes ütést kaptam az arcomra, amitől kezdett kitisztulni a fejem. A pofontól égett az arcom és a vér ízét éreztem a számban. A már amúgy is oldalra csukló fejemet megrántva köptem egyet.

-Na végre csipkerózsikánk felkelt.

Idegen volt számomra a női hang. Nagyokat pislogva kitudtam venni, hogy egy üres raktárban vagyok és hogy egy székhez vagyok kötözve. A hideg fémet érezve azt mondanám, hogy megbilincseltek. Annyira könnyű volt a testem, hogy amikor egyenesbe hoztam magam a szék megbillent. Két reflektor adta a világítást, az árnyakból megtudtam ítélni, hogy a két gorilla szobrozott előttem, szigorú egyenes testtartásban. A nő, akitől a pofont kaptam csak pár lépésnyire állt tőlem. Szőke haját kontyba fogta. Fekete magassarkúja csak még jobban kiemelte áramvonalas testét. A leopárdnő elővett egy cigit és rágyújtott, majd a füstöt az arcomba fújta. Nem adtam meg neki az örömöt, hogy köhécselek. Leküzdve az ingert vártam, hogy megszólaljon.

-Nagyon be kavartál a terveimbe.

Tárgyilagos hangnemet ütött meg, miközben a cigijét szívta. Amikor már a harmadik szálat is elpusztította fekete bőrkabátjának zsebébe csúsztatta a gyújtóját.

-Nem igazán értem, hogy miről beszél.

Megvillantak ragadozó szemei, majd mire pislanthattam volna, már ott is volt közvetlenül előttem. De ami igazán megdöbbentett, hogy ragadozó karmai az oldalamba vájtak, annyira hogy eltűntek bennem az ujjai. Hangos nyögésemre, dühösen vicsorogni kezdett.

-Neked nem osztottam lapot. El se tudod képzel, hogy mennyi időbe telt megtervezni az életét és most te hirtelen megjelensz és elkúrod a jövőbeli terveimet. Ez nagyon nem szép tőled Lora Gator.

Csak a fájdalomra tudtam gondolni. Kihúzta a húsomból a hosszú körmeit, majd hátrált miközben egy kendővel törölgette a körmeiről a véremet.

-Megmondom, hogy mi lesz. Itt maradsz, majd a rendőrök kapnak egy fülest és hazavisznek. Élheted unalmas kis életed. De csak egy feltétellel, mégpedig az, hogy szakítasz Nicolash Nessel. Meg kell szakítanod mindenféle kapcsolatot vele, ha nem...megkeresünk és a fiúk eljátszogatnak veled.

Megfogta az állam és a magasba emelte, hogy egyenesen a szemeibe nézzek.

-Ugye te sem akarod, hogy a szüleid a hulládat találják meg a szobádban?

A fájdalomtól összeszorítottam a szám és csak egy fejrázásra tellett.

-Okoskislány. Menjünk fiúk! Még aaannyiii dolgunk van.

Leoltották a fényeket és elmentek. Próbáltam felállni, de a bilincsek nem engedtek. Ahogy hátra nézegettem láttam, hogy a kezemet tartó bilincsek láncán egy másik bilincs van, ami a székhez volt kötve. Rohadt életbe! Az oldalamat ért szúrás iszonyatosan fájt és eléggé vérzett is. Minél előbb ki kell innen szabadulnom. Csak egy megoldás jutott eszembe, ami iszonyatosan fájdalmas, ezért minél előbb meg kell tennem, amíg az adrenalin buzog a testemben. Megfogtam a hüvelykujjamat és egy erős rántással kiakasztottam. Most már nem fogtam vissza magam. Teljes hangerővel sikítottam a fájdalomtól. A dolog bevált mert arról a kezemről lecsúszott a bilincs. Mivel szükségem volt az ujjamra, ezért vissza kellett ugrasztanom. Fájdalmas kiálltásomtól az egész raktár zengett. Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telhetett el mire kiszabadítottam magad, de mire visszaragasztottam a másik ujjaimat is már szakadt rólam a víz. Kibotorkáltam a raktárból és a hideg estét megérezve elszörnyedtem. Több órát voltam fogvatartva. Autó mozgást hallva abba az irányba mentem. Egy kutya férfi pakolta tele a furgonját. Amint megérezte a vérem szagát felém kapta a fejét.

-Jól van hölgyem?

-Kérem segítsen....el kell jutnom a Golden hotelbe.

-Nem inkább egy kórházba?

A férfi már így is összevonta a szemöldökét, lefogadom azért mert a szagom nem természetes.

-Jól vagyok...csak kérem vigyen el oda.

Végigmért, majd nagyot sóhajtva intett az utastérbe.

-Szálljon be! Tíz perc alatt ott vagyunk.

Több se kellett, szedtem a lábaimat és bepattantam a furgonba. A férfi nem kérdezet és ezért még hálásabb voltam. A hotel előtt megállt. Kiszálltam és sok szerencsét kívánt. Elfáradtam. Leakartam fürdeni és Nic ölelő karjai között akartam lenni. A testem elkezdett zsibbadni és az se segített, hogy az oldalam erősen lüktetett. Csak néhány lépésnyire voltam a lifttől, amikor az kinyílt. Nic döbbenten nézett rám, a liftben rajta kívül más is volt. Buja ajkak, hatalmas mellek, amik majd kibuggyantak a ruhából.

-Ajj, most miért vagy ilyen? Olyan jól szoktunk szórakozni, a ma este se lesz másképp.

A nő csak úgy csimpaszkodott rá, sőt csak kevés kellett ahhoz hogy leteperje.

-Lora! Hol voltál?

A nőnek több se kellett. Szorassan fogta a karját és gyakorlatilag vissza rántotta.

-Mégis ki ő Nic?

A nő ragadozó szemei pont olyanok voltak, mint annak a vén banyának. Most, hogy így jobban megnéztem a két ragadozó rokonságba állhattak a hasonlóságok miatt. A francba! Gyorsan összeraktam a képet. Nem szóltam semmit, helyette hátat fordítottam és kifelé indultam.

-Engedj el Latifa! Lora várj!

De nem vártam, meg se álltam a járdáig. Ott leintettem egy taxit és beültem.

-Vigyen a Csendes Klinikára.

-Igen, hölgyem.

Már indult volna, de akkor a másik oldalon kinyílt az ajtó és Nic beült mellém.

-Mehetünk.

Nem törődtem vele. Mindenem fájt és szédültem. Éreztem, hogy nehezen kapok levegőt. A fejemet neki támasztottam az üvegnek. A hideg kellemesen hűtötte az arcomat.

-Hova megyünk?

Mivel nem szóltam a sofőr válaszolt.

-A hölgy a Csendes Klinikára szeretne menni.

Átkozott nyúl! Miért nem tudja befogni a száját és csak vezetni?!

-Miért megyünk oda? Lora mégis mi történt?!

Orrcimpái megremegtek.

-Ez vér? Lora te vérzel?!

A sofőr a visszapillantóba nézett rám...aggódott.

-Nem kell válaszolnom. Egyáltalán...miért...miért szálltál be?

Nehezen tudtam beszélni, a fejem csak úgy zsongott. Ahh mikor érünk már oda?! Nic mit sem törődve hidegségemmel megfogta kabátom szélét és elhúzta. Felszisszentem, amikor az átázott anyag húzta a bőröm. Amint meglátta a sebem vegyes káromkodásba kezdett. Több se kellett a sofőrnek a lehető leggyorsabban haladt az esti utakon csak, hogy ne vérezzem össze a kocsiját. Amint megérkeztünk satuféket nyomott, mire hangosan felnyögtem. Nic kifizette a fuvart, míg én kiszálltam a taxiból és görnyedten totyogtam a kórház felé. A látásom elhomályosult. A fülemben dobogott a szívem. Egyszerűen összemosódott minden és összeestem.