Vadak (Gator család 1)

25

Lora

Az EKG hangját hallva kinyitottam a szemeim. Egy orvosi szobában voltam. Infúziót kötöttek a kézfejemre, az oldalamon keletkezett sérülést meg bekötözték. Rajtam kívül más is volt a szobában. Az ágy távirányítóját megnyomva félig ülő helyzetbe nyomtam magam.

-Lám-lám-lám! Nem hittem volna, hogy valaha itt foglak látni.

Rekedtes hangommal mit sem törődve néztem a szoba ajtaja felé. Egy sétabottal odasétált az ágyam mellé és leült a székre.

-Én se gondoltam volna, hogy ilyen körülmények között fogunk találkozni.

Összehúztam a szemeim és végigmértem. Fehér ingén és fekete nadrágján egy kósza ránc se volt. A zakója makulátlan tiszta volt. Kezei ráncosak voltak, de a körmei besötétedtek az évek során és karomszerűre voltak reszelve.

-Hogy érzed magad?

-Nem hiszem, hogy ennyi éven át érdekelne téged. Szóval áruld el. Miért vagy itt?

-Megoldást kínálok a problémádra.

Nem tetszett ahogy rám nézett. Elővett egy tabletet és elindított egy videót. Az osztott képernyőn kiesettek voltak, amikkel szemben vadak, de ahogy jobban megnéztem őket ismerősnek találtam. Amikor rájöttem, hogy mit is látok csak döbbenten ráztam a fejem.

-Lehetetlen.

-Semmi sem az gyermekem.

Felé kaptam a fejem és döbbenten néztem rá. Hatalmas ragadozó vigyorral hajolt közelebb.

-Végre kijátszottam istent. Elő tudom állítani a kiesettek gyógymódját. Ezért is vagyok itt most. Egy lehetőséget kínálok neked. Csatlakozz a programhoz, hogy végre a társadalmunk tagja légy.

Mérges voltam. Mérges voltam rá, hogy ennyi idő kellett, hogy találkozzak vele és mérges voltam magamra, mert tudtam, hogy elfogadom az ajánlatát.

-Biztonságos?

-Igen és eredményes, de most kell döntened. Ha a szüleid megtudják, hogy itt vagyok nem fogják engedni, hogy részt vegyél.

Gondolhatnék az aggódó családomra, de ez mind nem történt volna meg ha nem lennék kiesett, na meg ott van Nic...aki már egy másik nővel van. Sötétzöld szemeibe néztem és úgy mondtam a válaszom.

-Nincs mit vesztenem...menjünk.

Elvigyorodott, majd csettintett az ujjával. A szobába egy fehér medve lépett be, aki megkerülve az ágyat segítő kezet nyújtott nekem. Megfogtam hatalmas kezét és óvatosan kimásztam az ágyból.A medve segítségével elhagytam a kórházat és egy fekete autóba szálltunk. Ahogy elindultunk még visszanéztem a kórházra és egy néma bocsánatot mondtam a családom felé.