Vadak (Gator család 1)

12

A kora reggeli órákban valaki az ablakomnál zörgött. Álmost és csipás szemekkel néztem az ablak felé, ahol Carla próbált bejutni a szobámba. Végül egy erőteljesebb lökéssel kinyitotta a rozoga ablakot és beesett rajta.

-Mégis mit keresel itt?

Rekedtes hangon érdeklődtem a reggeli látogatását. Carla négykézláb elkúszott az ágyam széléig, majd a fejét és a karjait az ágyra rakva válaszolt...ha persze ezt annak lehet mondani.

-Te Nicolas Nessel jársz?!

Felháborodására még túl fáradt voltam.

-Reggel van, nem beszélhetnénk meg ezt egy kávé mellett egy kicsivel később?

-Na azt már nem! Már a könyvtárba is ismerős volt a pali, de amikor aznap este bemutatkozott eszembe jutott, hogy ki is ő.

-Mr. Sherlock elárulnád, hogy mégis mi van?

Dühösen tettem fel a kérdést, mert kiment az álom a szememből és ...az is érdekelt, hogy mit tud Nicről amiről én nem tudok.

-Nicolas Ness nem más mint a Leoness vállalat igazgatóhelyettese!

Mint látható nem vagyok egy zseni, és nem vagyok jártas az ország politikai és gazdasági életében, de még a hozzám hasonló is tudja, hogy melyik az a két cég akiknek sokat köszönhetünk és akik nem mellesleg degeszre keresik magukat. Az egyik ilyen cég a Gator vállalat, amit a nagyapám vezet. Ha apa nem vette volna el anyát, és nem tagadták volna ki a családból, akkor valószínűleg most ő vezetné a céget, de mivel ő az egyetlen gyermek és a Gator cég egy családi vállalat, ezért a nagyapám vezeti, amíg él. A másik ilyen vállalat, a Leoness, ami a Gator vállalattal versenyez. Mindkét cég nagyon befolyásos és sokoldalú. A tudat, hogy a Leoness vállalat fejével találkozgatok kiakasztó. Az elmúlt pár napban teljesen kiléptem a komfortzónámból, de most, hogy tudom, nem csak hogy megnyílt előttem a világ, de az hamarosan rámomlik. A hányinger kerülgetett.

-Lora.

Carla gyengéden megfogta a karomat, hogy rá figyeljek.

-A reggeli hiradóban megjelent egy interjú...azóta mindenki erről beszél.

Elővette a telefonját és megkeresett rajta valamit, majd a kezembe nyomta. Remegő kézzel vettem át a telefont és indítottam el a videót.

-A nap híre és egyben minden nő rémálma. A Leoness vállalat helyettes igazgatója, Nicolas Ness a hétvégén egy hölgy társaságában látták a Luxori fürdőben. Ez még nem is lenne annyira meglepő, de a szívdöglesztő igazgató az egész fürdőt kibérelte, így egész nap nem volt rajtuk kívül látogató. Mégis mi történhetett ott? Sajnos a választ nem tudjuk pontosan, de az egyik alkalmazott elmesélte nekünk, hogy a hölgy egy szürke kisegér.

-Jaj Rob! Ez nem pontosan igaz. Az informátorunk nem konkrétan egy szürke egérről mesélt, hanem egy hétköznapi lányról, akinek a jelenléte elenyésző volt az alfahím mellett.

-Ahogy mondod Amanda! Köszönöm a javítást. De ez még így is döbbenetes! Mégis ki az a nő? Mennyire lehet különleges a rejtélyes hölgy, hogy a playboy alfa szívét ellopja?

-Ezt nem tudhatjuk Rob, de talán hamarosan minden kiderül.

Leállítottam a videót és visszaadtam neki a telefont.

-Nagyszerű! Most már ezen is aggódhatok.

-De milyen menő már, hogy egy multimilliomos alfával jársz!

-Nem járunk.

-Igazán?

-Csak találkozgatunk, de nem beszéltük meg a kapcsolatunkat.

-Oh főnök! Néha elfelejtem, hogy szende kis szűz vagy, aki sosem randizott.

Morcosan nyúltam a nagy párnáért és a fejéhez vágtam.

-Elrontottad a reggelemet.

Carla nevetve ölelte magához a párnámat és belefúrta az orrát.

-Sose fogom megunni a szagod.

Összehúzott szemmel néztem rá, de ahogy mindig mikor a szagomról volt szó kételkedtem a szavaiban. Pár évvel ezelőtt megkérdeztem, hogy mégis mit szeret benne, miért olyan különleges? Carla válasza megdöbbentett. "Nem tudom, hogy hogyan lehetséges, de amikor ilyen tisztán érzem a szagod olyan mintha egy alfa illatát érezném, mintha egy falkatag lennék. Jó érzés tartozni valakihez." Carla szájából ezt nagy dolog hallani. Szegény barátnémnak szörnyű gyerekkora volt. A szülei nem foglalkoztak vele, inkább piáltak és drogoztak, ezért is voltak hirtelen haragúak és felelőtlenek.

-Ne undiskodj!

Kimásztam az ágyból és a fiókomba kezdtem el keresgélni valami ruhát. A kezem ügyébe került a viseltes edzőruhám.

-Lenne kedved elmenni ütögetni?

Hátranézve csillogó szemeit és hevesen táncoló fekete farkát látva tudtam a válaszát.

-Hát persze!

Gyorsan összeszedtem a ruháimat, addig Carla is hazament, majd a két utcával lejjebb lévő edzőterem előtt találkoztunk. Kevesek egyike, ahol meg merek mutatkozni...persze csak reggel, ugyanis ilyenkor gyakorlatilag üres a hely, nem mellesleg Tom bátyáé a hely. Carlaval bementünk az izzadságtól bűzlő terembe, ahol egy bögrét szorongató százhetven centis mosómedve járkált.

-Szerinted most mit csinál?

-Ahogy ismerem keresi az irodáját.

Carla beszólására hangosan felröhögtem, mire a férfi megállt és felénk nézett.

-Zárva vagyok!

-Azt látjuk, de a hely nyolckor nyit.

Carla a karórájára mutogat, ami fél kilencet mutatott. Zac néhány mondatos káromkodása után elbattyogot a kapcsolókhoz és felkapcsolta őket. Az edzőterem hatalmas fényáradatban úszott.

-Remélem szétvered a vigyorgó képét Lora!

Álmos hangjára rákacsintottam.

-De csak a te kedvedért Zac.

Gyorsan átöltöztünk, majd a terem közepén felállított ringbe másztunk.

-Ugye nem fogsz szétverni?

Melegítő mozdulatokat tettem, de a bizonytalan hangjára megálltam és ránéztem.

-Ez egy barátságos mérkőzés lesz.

Elmosolyodtam és folytattam tovább a bemelegítést.

-Ez nálad nem jelent semmit!

Carla nyöszörgésére csak nevetni tudtam, mire Zac már éberebben nézelődött a ring szélén.

-Elég a csevejből! Hadd lássak végre egy csajbunyót!