Vadak (Gator család 1)

19

Megint az ébresztő óra előtt keltem, aludhattam volna még egy órát, de egyszerűen nem tudtam tovább csukva tartani a szememet. Amikor így érzek, akkor egyszerűen felülök az ágyban, neki támasztom a hátam a falnak és a hozzám bújt Niccet simogatom. Most vadállat alakjában ölelt át, mint mindig elkápráztat hosszú fekete és puha sörényével. Nagyon ritka a fekete oroszlán, hát még egy fekete, oroszlán és leopárd keverék. Gondolataimba merülve a füle tövét kezdtem el masszírozni, amikor a telefon csörgése felvert a gondolataimból, ahogy Niccet is. A fekete alfa morogva fúrta fejét az oldalamhoz.

-Jól van, kinyomom! Naa!

A telefonom nem volt ébresztőre állítva, szóval az nem lehetett, helyette Carla hívott, valami fontos ügyben, hiszen ezután üzenetekkel bombázott. "Kedves barátosném, légy oly szíves és told ide a képed kettőkor." " Ha nem jössz el az osztálytalálkozónkra esküszöm, hogy pokollá teszem az életed." "Hangosan fogok enni a könyvtárba és rossz helyekre fogom visszapakolni a könyveket." " Na, de most komolyan, ha te nem vagy itt halálra fogom magam unni." Nic kíváncsian nyújtogatta a fejét, hogy belelásson a telefonomba. Lemondóan sóhajtottam.

-Carla volt. Azt akarja, hogy menjek el az osztálytalálkozóra.

Nic oldalra döntötte a fejét és csillogó arany szemeivel bámult.

-Elmegyek. Nem akarok állandóan könyveket pakolni.

Az utolsó mondatomat durcásan mondtam magam elé, mire Nic szórakozottan nevetett, míg én írtam a választ. "Nyertél!" "Még csak az hiányzik, hogy plusz munkákat csinálj nekem!" A válasz elég hamar megjött. "Te vagy a legjobb főnök!" Gyors választ pötyögtem "Tudom.", majd elmentem a komódhoz, ahol néhány ruhámat tartom. Most, hogy belegondolok lassan már itt lakom. A gondolatra elmosolyodtam. Hát még nem dobott ki. Mire felöltöztem, Nic is felöltözött és emberi alakba jött ki a fürdőből.

-Most mész?

-Igen, még beurok anyuékhoz, utána meg elmegyek az iskolába.

Átölelt és arcon csókolt.

-Én is elugrok a családomhoz.

Arcomhoz dörgölte az orcát, amit viszonoztam. Elválva egymástól autóba ültünk. Nic kidobott a házunktól egy utcányira, ahol kiszálltam és sétálva folytattam a maradék utat. Ahogy beléptem a nappaliba a rádióban szóló pörgős szám dübörgött. Megálltam a nappali bejáratánál és mosolyogva néztem anyát, aki ugrabugrálva táncolt a zenére, miközben főzött. Egy fordulásnál megláthatott, mert hangosan felsikkantott és elnevette magát.

-Jaj, ne haragudj nem tudtam, hogy ma...

Nem fejezte a mondatot, rémülten kimeresztette a szemeit és elém sietett. Olyan gyorsan mozgott, hogy úgy tűnt mintha úszna a levegőben. Végigszimatolt, mintha egy kutya lenne, majd megragadta a vállaimat és rázni kezdett.

-Ugye nem igaz?! Mond, hogy nem! Mondd, hogy csal az orrom!

-Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz! Állj le!

Abbahagyta a rázást és elhátrált miközben átölelte magát, a szemei könnyesek voltak.

-Anya megrémisztesz, mégis mi a baj?!

-Csak úgy bűzlesz a szagától. Eddig is éreztük rajtad a hím szagát, de nem olyan erősen mint most. Oh istenem, kincsem! Hát nem megmondtuk, hogy neked nem lehet párzási rituáléd?! Ugye jól vagy? Ugye nem bántott?

-Nem anya, semmi bajom, hiszen látod!

Megfogta a kezem és a kanapéhoz vonszolt, leültetett, majd mellém ült.